Anne Frank - Mesék és történetek a Hátsó traktusból

James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években "született" és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi "kiküldetéseiről" is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven.

Eszébe jutna valakinek homokot tölteni autója benzintartályába? Valószínűleg nem. Pedig majdnem ezt tesszük nap mint nap saját testünkkel. Életünk során átlagosan 30–60 tonna élelmet fogyasztunk el, ezért nem szabad alábecsülni, hogyan hatnak táplálkozási szokásaink az egészségünkre. De mit, mikor és hogyan együnk? Nehéz jól döntenünk a rengeteg tévhit, közhely és hamis vélekedés mellett.
Űrorvosi tapasztalatai alapján a szerző egészen merész, forradalmian új, személyre szabott programot javasol: Táplálkozzunk génjeinknek megfelelően! A legújabb kutatások alapján meggyőzően érvel arról, hogy a különböző élelmiszerek hogyan hatnak génjeinkre és szervezetünk természetes egyensúlyára, s ennek megfelelően miért és hogyan kell megváltoztatnunk eddigi helytelen életmódunkat, étrendünket és életfilozófiánkat. A váltás természetesen nem mehet egyik napról a másikra, hiszen a betegségek leküzdésére orientált, a gyógyszeres kezelést előtérbe helyező orvostudomány is csak nagyon lassan adja át a helyét a megelőzésre koncentráló, az egészséges életmódot és az emberi szervezet természetes egyensúlyát fenntartó orvoslásnak.
A könyv elméleti megalapozottsága mellett rendkívül sok tanáccsal szolgál arra, hogy egészségünk megőrzése és életünk meghosszabbítása érdekében hogyan változtassunk helytelen táplálkozási szokásainkon, hogyan mondjunk le az élelmiszerkereskedelem és fogyasztói.

"Az én moszkvai tartózkodásom óta eltelt, túlontúl eseményes három évtized életem tájképét nagyon sok sírral népesítette be, eseményekben, küzdelmekben, megrázkódtatásokban, fájdalmakban, reményekben és megvalósulásokban szédületesen bővelkedett- mégis, az idő múlásával egyre többet kell gondolnom a moszkvai VEGAAR egykori igazgatójára, a szőke, minduntalan el-elpiruló fiatal németre, Bork Ottóra, kiről az Egy regény a regényben oly sűrűn és nemegyszer csúfolódóan barátságtalan hangsúllyal történik említés. A jelenet, amikor a nyitott ajtón keresztül a titkárnőjével való beszélgetésemet hallva, ő, az igazgató szobájában, íróasztala mögé guggolva próbál előlem elrejtőzve láthatatlanná válni - ez a feledhetetlen élmény, illetve látvány ma, három évtized távlatából úgy rémlik fel előttem, mint valami kínos, de minden szónál beszédesebb jelkép. Kigondolni se lehetne kifejezőbb szimbólumot: a nagy vállalatnak ez az igazgatója, aki hirtelen elhatározással igyekszik összecsucsorodva elbújni az ügyfele elől a tekintélyes íróasztal alatt - elbújni a cselekedet, a döntés, maga a létezés kockázata elől. Tragikus módon azonban épp ez volt a megvalósíthatatlan, a végül is megoldhatatlannak bizonyult feladat: nem lehetett letenni,és levegővé válni, nem lehetett úgy igazgatónak lenni, hogy az ember mégse legyen az, tisztséget viselni és ugyanakkor még elbújni is úgy, hogy azt észre ne vegyék."