Abonyi István - Gépesítési útmutató

Az Indiai- és a Csendes-óceánnal körbezárt Indokínai-félsziget és Indonéz szigetvilág, bár népszerű merülőhelyeknek ad otthont, mégis számos felfedezésre váró partszakasszal és szigettel rendelkezik. Délkelet-Ázsia mesés víz alatti világával és csodálatos tengerpartjaival a kalandvágyó könnyűbúvárok Mekkája. Több ezer szigetén álmaink trópusi merülései válhatnak valóra. A meleg, kristálytiszta víz, a káprázatos korallzátonyok, a hihetetlenül gazdag víz alatti élővilág, a számtalan hajó- és repülőgéproncs mind emlékezetessé varázsolják az itt eltöltött időt. Utazásunkat Ázsia népeinek sokszínűsége, távoli, egzotikus kultúrája és ízletes konyhája teszik teljessé. Könyvünk az utazás és búvárkodás megszervezésében segít. Bemutatjuk Vietnám, Thaiföld, Malajzia és Indonézia legszebb területeit hasznos utazási információkkal kiegészítve. A kék mélység szerelmesei több száz merülőhely rövid leírását, élővilágát és legfontosabb merülési paramétereit ismerhetik meg, térképek segítségével. A helyi búvárközpontok elérhetőségeinek és szolgáltatásainak bemutatásával akár már itthonról megszervezhető a búvárkaland. A színes fotókkal illusztrált könyv remélhetőleg kedvcsinálóként is megállja a helyét. 

Hatan voltak, hat lány. Nagy, családi házban éltek, a széles, hosszú országút közepén, amelynek egyik vége London középpontjából indult ki és egészen Hertfordig vezetett. Christabel gyakran álldogált az ablakon és nézte az út élénk forgalmát.
Christabel a család legfiatalabb tagja volt. A család legfiatalabb tagja természetesen csak másodrangú szerepet játszhat a család legidősebb tagja mellett, de Maud, a legidősebb, olyan szerény és engedékeny volt, hogy a tizennégyéves kis fruska valósággal uralkodott rajta.
A szőkehajú Lilias, korban a második, tökéletes hölgy volt és Nan is már hosszú, nagylányos ruhákat viselt. De haja még kislányos fürtökben omlott vállára, mert nagyon dús, szép haja volt és édesanyja sajnálta levágatni. Nan volt a legszelesebb tagja a családnak, folyton szaladgált, ugrált és kisebb-nagyobb baleseteket idézett fel. Ilyenkor szép, dús haja kócosan röpdösött kipirúlt arca körül. 

A fogalmazási gyorsírás anyagát a 47.388/1940. VKM. számú rendelet lényegesen átalakította. Ez a rendelet a fogalmazási gyorsírás keretébe utalt át több rövidítést és egész rövidítési csoportokat, amelyeket azelőtt az irodai gyorsításban tanítottunk. Az irodai gyorsírás anyagának ez a csökkentése kétségkívül könnyítést jelent az irodai rövidítések tanításában. De még nagyobb előnyt nyújt a rövidítések tanításában az a körülmény, hogy a tanuló már a fogalmazási gyorsírás tanulása közben megismerkedik a szabad rövidítésalakítás legfontosabb elvi feltételeivel és hozzászokik az önálló rövidítésalakítás gondolatához.
Nem újdonság tehát a tanuló számára, hogy mérlegelnie kell a rövidítési lehetőségeket, meg kell találnia az alkalmas grafikai eszközöket a szó lényeges hangzási elemeinek legrövidebb kifejezése. Szabad kezet engedünk a tanulónak a rövidítés mértékének megállapításában, tehát neki magának kell számot vetnie a rövidítés egyértelmű és biztos olvashatóságának feltételeivel. Az irodai gyorsírásban ilyenformán már azokra az ismeretekre támaszkodunk, amelyeket a tanuló a rövidítésalakítás terén a fogalmazási gyorsírás tanulása közben megszerzett. 

Néhány éve, miközben egy novellásköteten dolgoztam, az egyik epizódnál váratlanul ráébredtem, hogy a közvetlen környezetemben élt egy ember - színt vallok, az apámról van szó -, akit sohasem láttam hangosan, olyan igazán jóízűen nevetni, hahotázni, netán röhögni, mint a többi embert általában, legfeljebb néha-néha mosolyogni. De az is mindössze egy halvány, szomorkás mosoly volt, vagy inkább csak egy mosolyféle, és akkor is mintha némán elnézést kért volna valakitől.

Mivel ez a felfedezés nem hagyott nyugodni, sutba dobtam a félkész novellagyűjteményt, és elhatároztam, hogy megpróbálok a végére járni a dolognak. Persze ismertem a történetét, a kettétört életét, sajnos csak felületesen, mert, mint minden "rendes" gyerek, én sem kérdeztem, amikor még lehetett volna. Talán kíméletből sem, mentem fel magamat valamennyire. Mivel a regény főhősét már nem állt módomban kikérdezni, jobb híján saját magamnak voltam kénytelen feltenni a korábban elmaradt kérdéseket, és megkíséreltem választ találni rájuk. Íme az eredmény.