Pro Minoritate 2000. ősz-tél

Egy tinédzserkori fellángolás, egy szerelmes éjszaka – ennek köszönheti az életét az immár tizennyolc éves magyar fiú, Martin. A fiú apja nem más, mint Wayne "Sunny" White amerikai rocksztár, aki nagyszabású születésnapi partira hívja egykori szerelmeit. Martin anyja, Lina azóta lelkében lezárta a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására – és a zene iránt elkötelezett fia érdekében – mégis elfogadja a meghívást.

Örökölhető a tehetség? Fellobbanhat évtizedek múltával újra a szerelem? Van visszaút az önzésből a család felé, és kibékíthető egymással apa és fia, akiket a hírnév és csillogás fényévekre repített egymástól?

A zenei vénával megáldott, zűrös és hangos család együtt karácsonyozik New Yorkban, de a találkozás életre szóló tanulságokkal szolgál mindannyiuknak; tehetségről és bukásról, felfedezésről és elengedésről, gondtalanságról és felelősségről, de legfőképpen arról, hogy szeretni sosem késő.

A baden-badeni szanatórium igazgatója, Malten szerint a rák nem egyéb, mint a természet büntetése az emberre azért, mert a természet rendelte táplálkozástól és életmódtól eltért. A betegség, mint a huszadik század pestise, korra, nemre és földrajzi régióra való tekintet nélkül a második legnagyobb halálokként tizedeli az emberiséget. Az alapvető gond a táplálkozásban keresendő, a helytelen táplálkozás mellett pedig a rossz lelkiállapot, a mindennapi stresszhelyzetek is rizikófaktorként mutatkoznak, mert gyengítik az immunrendszert. De meg kell említeni az alkohol, a dohányzás és a drogfogyasztás rákra hajlamosító hatását is. A szerző előbb orvosként működött,

Időszámításunk első évszázadában, a Vezúv egyik félelmetes kitörésekor a földrengés elpusztította Pompeji itáliai városkát, mely a mai Nápoly közelében terült el. A katasztrófa a 79. év augusztusában zúdult a városra.
Pompeji eltűnt a föld színéről: romjai fölött hosszú évszázadok alatt új talajrétegek képződtek. A XVIII. század folyamán azonban megkezdődtek az első ásatások. Eleinte csak szórványosan és találomra kutattak a hajdani város elsüllyedt maradványai után, de később tudományosan megszervezett, technikailag tökéletesebb módszerekkel fojtatták az ásatási munkálatokat. Sok minden került napvilágra, mégpedig - hogy úgy mondjuk - konzervált állapotban, mert a városra hullott forró hamueső vastag rétege légmentesen elzárta a betemetett épületeket, tárgyakat, embereket. A régészek előtt feltárultak a város tereinek, lakóházainak, középületeinek maradványai, lakóinak mindennapos használati tárgyai, szerszámai. Elolvasták a kőbe vésett feliratokat, feltárták a részben megsérült falfestményeket és szobrokat; sőt még egy-egy ott pusztult ember vagy állat testi körvonalait is sikerült rekonstruálniuk, mert ha maguk a testek rég porrá vállatak is, formáik világos lenyomatot hagytak a kővé szilárdult hamuban.