Antikvárium

A mű az 1969-ben megjelent könyv második - jelentősen bővített kiadása. A munka, az új kutatásoknak megfelelő javításokon kívül, további fejezetekkel mélyíti el a két világháború közötti gazdasági struktúra vizsgálatát; két új fejezetben foglalja össze a modern társadalmi struktúra kialakulását és fejlődését; végül új fejezet tárgyalja az 1945-től 1948-ig terjedő népi demokratikus forradalom gazdaságtörténetét.
Számottevően bővült a kötet adatanyaga is: az első kiadás 59 táblázatával szemben a másodikban 124 táblázat kapott helyett.
A könyv - magyarországi megjelenése óta - két kiadásban látott napvilágot az Egyesült Államokban, s jelenleg folyamatban van olaszországi kiadása is.

E kis lexikon célja, hogy a nemzeti érzésű magyar intelligencia számára a modern élet eszméinek és a tudományok új eredményeinek útvesztőjében kalauzul szolgáljon. A magyar társadalom ama rétegéhez akar tehát főképen szólni, amely a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Napkelet folyóirat köré olyan lelkesedéssel sorakozott. Főelvének következetes keresztülviteléből folyik, hogy elsősorban az alkotó világnézet képviselőit, eredményeit és elveit ismerteti, mindamellett nem elfogult. Közönségével a másik tábor irányait és jelentősebb alakjait is megismerteti s vagy állást foglal velük szemben vagy pedig, amennyiben komoly értékekről van szó, elismerésben részesíti őket.
Mint kis lexikon nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az ismertetett fogalmakkal és nevekkel szemben a legteljesebben kiegyensúlyozott arányosságot őrizzen meg. Aktualitásra törekedvén, természetes, hogy a jelent mozgató eszméket, a jelenre ható egyéneket, a jelennek közéletében, művészetében és tudományosságában fontos eredményeket, vagy a multnak jelenbe átnyúló elemeit, bővebben tárgyalja, mint a letűnt korszakoknak - bár tiszteletreméltó - de hatásban vagy érdekességben csökkent neveit és erőit. Különös gondot fordít a társadalmi tudományokra, a jelenkor politikai eszméire, a világháborúra, a magyar közélet és műveltség legújabb lendületének jelenségeire, a megszállt területek irodalmi életére s a történeti, a technikai és természettudományok legfrissebb eredményeire. Különös figyelemben részesíti a magyar szellemnek részvételét az emberi tudás kialakulásában s a magyar tudósok közül nem egy olyat juttat a megérdemelt méltatáshoz, akiről eddig még nagyobb lexikonokban sem esett szó.
Az összefoglaló képzőművészeti cikkek kissé nagyobb teret kaptak, mint az egyes irodalmak története, ennek oka azonban abban keresendő, hogy a képzőművészeti cikkekhez melléklet illusztratív anyag részletesebb kifejtésre ösztönöz.
Az időszerű változásokkal a lexikon körülbelül ez év október havának közepéig tart lépést.
Budapest, 1927 november hó

A Magyar Irodalmi Társaság

Wilde Oszkár halálának huszadik évfordulója alkalmából, 1920 őszén jelent meg a Wilde Breviárium első kiadása, szerény kísérlete e sorok írójának, hogy sok évi gyűjtögető munka gyümölcseképpen egyetlen kötetbe sűrítve nyújtsa át a magyar olvasóközönségnek mindazt, amit ma Wilde-ről és Wilde-ből tudni, ismerni kell és érdemes. A könyv gerince most is az a nagy paradoxon-gyűjtemény, amelyet a számkivetésben élt költő álneve, Sebastian Melmoth felírással adott ki öt évvel Wilde halála után Humphreys londoni könyvkiadó. A magyar fordítás megtartotta az eredeti sorrendet, csupán abban tér el, hogy - amit az angol kiadás elmulasztott, - megjelöli azokat a műveket is, amelyekből az egyes idézetek valók, illetve, amelyekben Wilde azokat fölhasználta, mert tudvalévően egy-egy paradoxonját gyakran több művében is szerepeltette. A paradoxon-gyűjtemény tizenkilenc Wilde-mű anyagát dolgozza föl. A nagy idézet-antológia mellett megtalálja az olvasó az új kiadásban is azt az ötvenkét paradoxont, amelyeket Wilde önállóan, külön címmel jelentetett meg mint ,,Mondások és bölcselkedések az ifjúság használatára" 1894-ben és amelyek nagy szerepet játszottak pöreiben is. Ezeket most is teljes egészükben, az eredeti sorrendben külön fejezetben közli a Breviárium. Itt van az a két novella is, amely az előző kiadásban jelent meg először magyar fordításban. (Cserna Andor)

A szövetséges angol-amerikai haderők 1943 őszén megnyitják a második frontot Dél-Olaszországban, s elfoglalják Nápolyt, az országrész legjelentősebb városát. Norman Lewis, a jeles angol író - mint megannyi írótársa - a brit katonai elhárításnál teljesített szolgálatot a második világháború alatt. E minőségben Nápoly megszállásának idején azt a feladatot kapta, hogy a szövetséges katonai kormányzat munkáját biztosítsa és támogassa egy úgynevezett "kapcsolat-", érthetőbben besúgóhálózat kiépítésével. Norman Lewis így sajátos rálátással követhette nyomon Nápoly megszállásának eseményeit, s az 1944-es évről szóló naplójában följegyez mindent, amit említésre méltónak talál egy jellegzetesen angol és kiművelt fő: a camorráról, a nápolyi maffiáról, felettesei üzelmeiről, a város letűnő arisztokráciájának különcségeiről, a kommunista konspirációkról,a délolaszok szerelmi szokásairól és szexuális életéről vagy éppen különös politikai viselkedéséről, a Vezúv negyvennégyes kitöréséről és a hozzá meg a városokhoz kötődő vallási hiedelmekről, s nem utolsósorban arról, hogyan is viselkedik egy megszálló, győztes hadsereg a második világháborúban. 

Budán a Mészáros utcában, ahogy jön fölfelé a Krisztina-templomtól, balra egy kis narancssárgára festett üzletet vehet észre a járókelő. Az üzlet a szépen csengő Tukán névre hallgat, ami nem véletlen, hiszen állatkereskedésről van szó. A bolt tulajdonosa és egyetlen alkalmazottja e könyv szerzője, lakói papagájok, halak, egy zöld béka és a könyvben szereplő aranyhörcsögök. Nem túlzás azt állítani, hogy a hörcsöglét rejtelmeit nem sokan ismerik jobban a szerzőnél, az pedig szinte bizonyos, hogy aligha szereti valaki nálánál jobban őket. Nem tagadható az sem, hogy a hörcsögök iránti rajongás másokat is megfertőz, mivel e komikusan harcias, ám mégis roppant barátságos kis lények sokak otthonába varázsolnak fényt és derűt, így hát nem csoda, ha e könyv szereplőinek egyik-másik kalandja sokak számára ismerős lesz, mert a hörcsögök legnagyobb titka az, hogy néhány perc alatt képesek felébreszteni a felnőttben is a gyermeket.

"Az én moszkvai tartózkodásom óta eltelt, túlontúl eseményes három évtized életem tájképét nagyon sok sírral népesítette be, eseményekben, küzdelmekben, megrázkódtatásokban, fájdalmakban, reményekben és megvalósulásokban szédületesen bővelkedett- mégis, az idő múlásával egyre többet kell gondolnom a moszkvai VEGAAR egykori igazgatójára, a szőke, minduntalan el-elpiruló fiatal németre, Bork Ottóra, kiről az Egy regény a regényben oly sűrűn és nemegyszer csúfolódóan barátságtalan hangsúllyal történik említés. A jelenet, amikor a nyitott ajtón keresztül a titkárnőjével való beszélgetésemet hallva, ő, az igazgató szobájában, íróasztala mögé guggolva próbál előlem elrejtőzve láthatatlanná válni - ez a feledhetetlen élmény, illetve látvány ma, három évtized távlatából úgy rémlik fel előttem, mint valami kínos, de minden szónál beszédesebb jelkép. Kigondolni se lehetne kifejezőbb szimbólumot: a nagy vállalatnak ez az igazgatója, aki hirtelen elhatározással igyekszik összecsucsorodva elbújni az ügyfele elől a tekintélyes íróasztal alatt - elbújni a cselekedet, a döntés, maga a létezés kockázata elől. Tragikus módon azonban épp ez volt a megvalósíthatatlan, a végül is megoldhatatlannak bizonyult feladat: nem lehetett letenni,és levegővé válni, nem lehetett úgy igazgatónak lenni, hogy az ember mégse legyen az, tisztséget viselni és ugyanakkor még elbújni is úgy, hogy azt észre ne vegyék." 

Temesvári Pelbárt művei Európa-szerte több generáción keresztül a gyakran kiadott és sűrűn forgatott könyvek közé tartoztak, miközben alakját, jellegzetes szerzetesi arcélét már-már elfelejtették az utódok, sőt nevét is egyre bizonytalanabbul írták. »Jeles tudományú férfiú, de idomtalan, görbe orrú és rút ábrázatú ember volt, akit gúny és nevetség tárgyául vettek« - mindössze ennyi maradt Istvánffy Miklós humanista történetíró emlékezetében nagyjából száz évvel később.
Pelbárt ijfú éveiről semmi bizonyosat nem tudunk. Alighanem 1435 táján született, talán Temesvárott (a korabeli névadási gyakorlat mindig egy közelben fekvő nagyobb települést nevezett meg szülőhelyeként, innen a bizonytalanság). Keresztneve állítólag Paulus (=Pál), szerzetesi neve Pelbartus (=Pelbárt), apja Ladislaus (=László). Ő maga Pelbertus de Temeswar formában írta nevét, de a későbbi fejlesztésekben már összevissza Pelivartus, Pilibart formában is találjuk. Mindez azt mutatja, hogy németből eredeztethető keresztneve (Willibord) idegenül hangzott, jóllehet a középkori hely- és személynévadásban egyáltalán nem ritka ekkor Magyarországon.

Toszkánában nemcsak Firenze és Siena tündöklő műemlékeiben, a pisai ferde toronyban, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Brunelleschi vagy Leon Battista Alberti, munkásságában gyönyörködhetünk, hanem Olaszország legszebb hegyi városkáiban is. Toszkána déli vidéke kellemes tengerparttal is büszkélkedhet, különösen Monté Argentario félszigetén és Elba szigetén. Umbria vidéke olajfákkal hímes, szőlővel borított, varázslatos hegyvidéki táj. A régió még nem hódolt be a turizmus zsarnokságának; táj meglepően nagy része olyan, mintha észrevétlenül szállt volna el fölötte az idő.
- útvonalajánlatok, részletes programjavaslatok
- Toszkána és Umbria történelmének színes bemutatása
- részletes művészettörténeti leírások
- gazdag étterem választék
- különféle kategóriájú szálláshelyek a kempingtől az ötcsillagos luxus szállodáig
- gyakorlati tudnivalók, hasznos címek, telefonszámok
- részletes, könnyen áttekinthető térképek
- az alapszókincset felölelő, praktikus kisszótár

Dr. Zalai Károly professzor a Magyar Gyógyszerészeti Társaság volt elnöke három kötetben, mindenre kiterjedő precizitással dolgozta fel a Társaság történetének háromnegyed évszázadát. Miután tehát a Társaság elnöksége úgy határozott, hogy a nyolcvan éves évfordulós ünnepség súlyát egy kiadvány megjelentetésével is növelni szeretné és felkérte e kiadvány szerkesztőit, Zalai professzor úr könyve mentesített attól, hogy a klasszikus történetírás szabályai szerinti szerkesztési elvek mentén készítsük el a "Nyolcvan év a magyar gyógyszerészet szolgálatában" című könyvet.
A nagyobb műfaji szabadság azonban annak kockázatát hordozta, hogy - egyrészt az ünnepi hangulat miatt, másrészt saját személyes élményeink "fogságában" - kevésbé figyelünk az események különböző súlyára, a történések kontextusaira, a változó, időnként kedvezőbb, máskor pedig igencsak mostoha körülmények szabta mozgástérre. Munkánk során ezeket a csapdákat szerettük volna elkerülni, miként azt is, hogy kétségkívül meglévő személyes elfogultságaink uralják el munkánkat.
Minden szervezetben lényeges, hogy kik, milyen felkészültséggel, milyen célok érdekében, mekkora elszántsággal vesznek részt a munkában és milyen szervezeti sstruktúrát alakítanak ki a működés során. Tudja-e a szervezet befolyásolni a környezetét, akar-e illeszkedni a világ uralkodó trendjeihez, s ha kell, képes-e alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz? A személyiségek szerepe mindig is meghatározó, különsen egy olyan társaságban, amelyik időről időre kimagasló intellektusú tudósokat állít legfőbb tisztségeibe, akik "társadalmi munkában" vállalják a közösség képviseletét. 

Részlet a könyvből:

"Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam.
A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek.
Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát.
Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.
Az örök létben voltam, kívül téren és időn ott, ahonnét minden és mindenki jön s ahová minden és mindenki visszatér. Ez nem a Semmi, ez a Minden. A lét végtelen tengerében voltam, ezt kételkedés nélkül tudom; az egyetlen lélekben voltam, ahol nincs test, sem érzés, nincs tér és idő; ahol ismeretlen az öröm és fájdalom, a vágy és győzelem; az örök óceánban voltam, ahol egyesülnek az ellentétek, boldogság és boldogtalanság nélkül, tudat és öntudatlanság nélkül, színtelenül és testetlenül, végtelenül és alaktalanul... s ami ma számomra a legmegnyugtatóbb: értelem nélkül. Mert hogy magam sem tudom most teljesen felfogni és megértetni mult és jövendő állapotomat, annak oka, hogy ma öntudatom és értelmem is van s öntudatomon át kell szólanom közeli és távoli tudatokhoz... talán egy író tudatán át... olyan eszközökkel: szavakkal, betűkkel és fogalmakkal, melyek a legszerencsésebb találkozások pillanatában is csak hasonlítani tudnak mindahhoz, amit tiszta valóságában szeretnék megmutatni. Az értelem az értelmetlenség oka.
Voltam, anélkül, hogy lettem volna; és lettem, anélkül, hogy akartam volna." 

E munka sürgős megírására és kiadására elsősorban az a körülmény késztetett, hogy a kir. József műegyetemen tartott katonai pótféléveken a Geodézia Elemei című tárgynak hallgatása a gépészmérnöki osztály hallgatói számára nem volt kötelező, de azért a tanulmányi szabályzat értelmében abból előmenetelt tartoztak felmutatni. Mivel ezt a kedvezményt sokan igénybevették, mert hiszen behatóbban foglalkozhattak, továbbá mivel e tárgyat az ellenőrzés nélkül készült, silány jegyzetekből sikerrel nem sajátíthatták el, határoztam el magam e munka megírására.
Valamint az e tárgyból tartott előadásaim, úgy e könyv is főleg az építész és a gépészmérnöki gyakorlat szükségletének megfelelő keretekben és terjedelemben ismerteti a geodézia fontosabb módszereit és műszereit. Célom az, hogy az olvasó tiszta képet kapjon a geodézia alapelveiről s emellett az olvasottak alapján képes legyen a geodézia fontosabb műszereinek kezelésére és használatára, továbbá kisebb felvételek szabatos elvégzésére. Ezért tőlem telhetőleg igyekeztem lehetőleg mérőeljárásokat és azok műszereit. A tárgyalás tehát általános, de azért ama fejezetekben, melyek az építészi, vagy a gépészmérnöki gyakorlat szempontjából különösen fontosak, a részletekre is kiterjeszkedtem. a tanulás megkönnyítésére úgyszólván fölösen használtam ábrákat, továbbá sematizált és részletes műszerrajzokat...