Antikvárium

A Babonások és kártyavetők kézikönyvének folytatása. Az 1984-ben megjelent könyv a szerző mai napig is legismertebb műve. Ez a folytatás különösen azok számára érdekes, akik el akarnak jutni a szellemvilág és spiritiszta szeánszok izgalmas világába, sőt néhány mágikus szertartás ismeretével párkapcsolatuk megjavítását vagy gonosz erőktől való védelmet akarnak. A könyv kiemelt érdekessége a 42 lapos igazmondó pasziánsz melléklete és használatának ismertetése, ami jövendőmondáson kívül társasági összejövetelek hangulatának emelésére is szolgál. SCHMIDTNÉ DR. HOLLÓ ERZSÉBET

Edgar Allan Poe (1809-1849) Bostonban született. Vándorszínész szüleit kétesztendős korában elvesztette; egy jómódú család fogadta magához. Öt évig Angliában járt iskolába, majd hazatérve Amerikába, a richmondi középiskola elvégzése után a virginiai Charlottesville egyetemére került. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket írt – alig tizennyolc éves volt, amikor megjelent Tamerlán és más versek című kötete. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált; amikor az egyetemről eltávolították, beállt katonának, végül szakított nevelőapjával, és huszonkét esztendős korában „kilépett az életbe”. Mivel versei nem találtak kedvező fogadtatásra, felcsapott újságírónak. Amerikában akkor indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, a magazinok divatja. Poe haláláig ennek a ma is népszerű terméknek szentelte java tevékenységét. Verset és kritikát, esszét, tudományos cikket, riportot, sőt regényt írt a magazinoknak. És egy új műfajjal, a „short story”-val – a novellával jelentkezett. Ez a különös tehetségű, fantomokat kergető és fantomok űzte poéta – akit negyvenesztendős korában vitt el a hajsza, a boldogtalanság, az ópium és az alkohol – Európa költőinek vált példaképévé. Tolmácsolását különböző nemzetiségű, de egyképpen rangos költők tekintették mindenkori feladatuknak.

Az első bécsi döntés történelmi körülményeinek és következményeinek objektív, ideológiáktól és előítéletektől mentes bemutatására vállalkozik a kötet. A két világháború közötti nemzetközi-politikai összefüggések vázlatán, a magyar külpolitika revíziós törekvésein, a korszak vezető magyar politikusainak revíziós elképzelései vizsgálatán és a csehszlovákiai magyarság helyzetének bemutatásán keresztül jut el az 1938 nyarától az első bécsi döntésig terjedő, majd a döntést követő időszak részletes diplomácia és politikatörténeti feldolgozásáig, érintve bizonyos társadalomtörténeti vonatkozásokat is.

Mit ír az illír? Rólunk. E szavakkal játszottam, midőn Sokcsevits Dénes tanáros eleganciával asztalomra tette eme könyv kéziratát. A pécsi és a zágrábi egyetemen tanító szorgos ingázó kutató-történész, horvát-magyar identitásával karöltve papírra vetette közös múltunk egymásra néző jellemzőit. Tudományos alapossága tovább specializálódott; hogyan láttak, néztek, értékeltek a horvátok minket, magyarokat. Évszázadokon át. Kissé bűntudattal is olvashatjuk a levéltárakból előkotort dokumentumokat, de néha azért lesújthat véleményünk is…, hogy azért igaztalan is volt a minket ért vád. A több száz éves szomszédság, a történelem csalafintasága és a horvátokra és ránk is jellemző néha túlzott nemzeti érzelgősség – hogy finomkodóan fogalmazzak– viszályossá fagyasztotta a két gyakran egymásra utalt nép kapcsolatát. A viszonosság mindig oda-vissza értendő. Így vagyunk a lakószomszédainkkal is, nem? Hol jóban, hol rosszban, hol tartózkodóan. Mondják, hogy legjobb a három méteres távolság. A színtelen semlegesség sem hasznos, mert a bajbakerült akkor jószomszédi segítség nélkül marad, mint ahogy elképesztő viszonyt is gerjeszthet a harag és a düh. Eme olvasmányos-tudományos mű nem kommentál. Elénk teszi a dokumentumokat, –a tükröt. Ítéljünk mi, húzzuk a szánkat mi, és ha kell, akkor jólesően derüljünk. Nem árt ez a visszatekintés, különösen mostanában, midőn a fél-magyarország a horvát tengerparton nyaral. Most vajon hogy látnak –és milyennek a szomszédok minket? Azért is fontos ez a könyv, mert több tízezer magyar nemzetiségű honfitársunk él ott, akik természetesen inkább velünk azonosulnak, mint a történelem szabta hazájukkal –de ott élnek. Ott állampolgárok, s nekünk gondolni és gondoskodni illik velük kapcsolatban –a horvát nemzet önérzetének megsértése nélkül. Figyelnek minket a horvátok. Mi is Őket. Évszázadok óta. Biztosan jól esett nekik, hogy látszólagos semlegességgel segítettünk a kilencvenes évek balkáni háborújában. Talán ez az érzés még jól jöhet nekünk. S mi se emlékezzünk csak úgy Jellasicsra, ahogyan Petőfitől tanultuk. Gondoljunk közben a bécsi udvarra is. Közös császárunkra. De maradjunk inkább csak Zrínyi Miklósnál! Mindkét nép tiszteli, s mindkettőnké. Most és mindörökké.

Az Alföldi Nyomda fennállása és folyamatos működése 430. évfordulóját azzal is emlékezetessé kívánja tenni, hogy régi, hozzáférhetetlen könyvritkaságokká vált, és azóta jobbára elfelejtett kiadványai közül három, mind művelődéstörténetileg, mind pedig tipográfiailag jelentős darabot újra megjelentet. Mindhárom kiadvány Debrecen városa kultúrtörténetének kimagasló tényezője volt; annak idején nagy hatást váltottak ki, eredményeik beépültek városunk kultúrájába. Mindhárom munka úgy volt ízig-vérig debreceni, hogy bár debreceni helyi kérdésekkel foglalkoztak, önmagukon, a tárgyalt helyi tárgykörökön túlmutatva nem váltak provinciálisakká. Hatásaikban is "debreceniek" ezek a kiadványok: mindhárom erősen befolyásolta a közvéleményt a városról szóló jellemvonások meghatározásában és vélemény kialakításában. Eredményeik ma is élnek, ma is jellemzik Debrecen városát, annak ellenére, hogy a könyvekből idővel könyvritkaságok lettek. Az Alföldi Nyomda vezetősége, munkatársi gárdája a Debrecenről kialakult kép forrásaira kívánva rámutatni, jutott arra az elhatározásra, hogy az intézmény fennállása 430. évfordulójára, a jubileum emlékezetessé tétele céljából, a kiválasztott három munkát újra kiadja. Ez a szándék tartja össze az azonos tárgyon kívül három kiadványunkat a nagy időbeli távolság és a különböző tartalom ellenére is. Végső kicsengésében mindhárom munka együttesen egyfajta dicsérete a századokon át nyomdát fenntartó, folyamatosan üzemeltető városnak, Debrecennek. Szeretnénk, ha az olvasó így érezné, így látná.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő iránya a békéért, az enyhülésért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott harc. Az SZKP legutóbbi kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt és az állam külpolitikai tevékenységének alapvető célja volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küzdelem. Napjainkban a feladat jelentősége és sürgető volta tovább fokozódott, hiszen a haditechnika fejlődése terén gyors és mélyreható változások tapasztalhatók.
Az imperialista államokban - különösen az agresszív NATO-tömb országaiban - a haditechnikai fejlődés gyors és alapvető változásait a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival szembeni fölény megszerzésére igyekeznek felhasználni. Nem elégszenek meg azzal, hgoy szakadatlanul továb forgatják a fegyverkezési hajsza lendkerekét, hanem katonai konfliktusokat is kirobbantanak a különböző térségekben, hgoy kipróbálhassák legújabb típusú fegyvereiket és harci technikájukat. Szemléletesen megmutatkozott ez Izrael Libanon elleni 1982. évi agressziója folyamán, amikor olyan amerikai fegyvertípusokat próbáltak ki, amelyek még az Egyesült Államok hadseregében se mvoltak rendszeresítve. A Pentagon nem véletlenül irányította katonai szakértőit a harctevékenység térségtébe, hanem azért, hogy tanulmányozzák az új amerikai fegyverek hatékonyságát.
Ugyanabban az évben Anglia a Falkland- (Malvin-) szigeteket választotta kísérleti lőteréül, ahol az Argentína elleni háborús kalandjában próbálta ki új harci technikai eszközeit. Anglia az amerikai imperialisták támogatását élvezte.
A NATO-államokban minden eddiginél nagyobb ütembe, egyre újabb harci technikai eszközöket fejlesztenek ki, s ezeket nemcsak a tömb országainak hadseregeiben, hanem számos más tőkés országéban is (különösen azokban, ahol rakciós kormány van hatalmon) rendszerbe állítják.
Nagy gondot fordítanak az egységek és alegységek szervezetének korszerűsítésére. Az Egyesült Államokban például az utóbbi évek folyamán átszervezték a gépesített gyalog-, harckocsi-, tüzér- és egyéb szárazföldi alegységetek.
Az NSZK szárazföldi csapatai 1982-ben teljes mértékben áttértek a "4. modellnek" nevezett új szervezetekre.
Angliában 1981-ben a páncéloshadosztályokban két-két dandártörzset szerveztek. A dandártörzsek élén egy-egy hadosztályparancsnokhelyettes áll. Harchelyzetben e törzsek alárendeltségébe harckocsi-, gépesített gyalog-, tüzér- és egyéb egységek, valamint alegységek kerülnek, amelyekből a dandárparancsnok harcászati - ezeken belül pedig harccsoportokat alakít.
E könyv a külfölid forrásokban megjelent nyílt közleményke tanulmányozása és összesítése alapján foglalja össze a legfrissebb adatokat, különös tekintettel az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia szárazföldi alegységeinek szervezeti, fegyverzeti és harcászati változásaira. Ezek az adatok segítséget nyújthatnak a foglalkozásvezetőknek a katonák, tisztesek, tiszthelyettesek és tisztek harckiképzésének folyamatában.