Az eget ostromló Párizs-A párizsi kommün képekben

"Különös, kölönleges, de egyben páratlan írást tart kezében az olvasó. Egy látó képességekkel megáldott médium, jövendőmondó - Barasits Zsuzsanna - által továbbított és lejegyzett írásokat tartamaz ez a könyv, vagy ahogyan egyik barátja fogalmazott: "szellemi táviratokat". Üzeneteket, melyeket ő a "másik világból", a szellemvilágból kapott, mely képességeinek forrása, s mellyel ezek révén napi kapcsolatot tart. Nyilvánvalóan ennek a szférának a létezésében egyesek hisznek, mások pedig tudomást sem akarnak venni róla, Zsuzsát hallgatva, a munkáját tapasztalva, valamint ezeket az írásokat olvasva azt hiszem,a legmegrögzöttebb kétkedők is meginoghatnak."

Fischer Sándor, a Színház- és Filmművészeti Főiskola, valamint a Magyar Rádió és Televízió tanára írja könyvéről:
"Munkásságom során meglepően sok rosszhangú, rosszul beszélő, beszédhibás emberrel találkoztam, s még meglepőbb volt, hogy beszédhibáikról mitsem tudtak. A beszéd hibáinak feltárása - legyen az hanglejtés, hangsúlyozás, beszédhang hiba stb. - egyesekben megdöbbenést, másokban kételkedést, de minden esetben nagy meglepetést okozott. A hibák feltárása természetesen nem öröm, de a javítás és főleg az eredmény mindig nagy élményt jelentett tanárnak és tanítványnak egyaránt.
Nagyon időszerűvé vált, hogy minél többen jussanak el az ösztönös beszéléstől a tudatos beszédformálásig, a tiszta, kifejező beszédstílusig. Ez nemcsak a társadalmi érintkezést teszi kellemesebbé, hanem a gondolat igaz, világos értékelését is elősegíti; tehát a szépérzéken túl a mindennapi élet hasznos gyakorlatára is kihat.
Szeretném, ha könyvemmel segíteni tudnék ezeknek a feladatoknak a megoldásában."

Spencer Johnson egyszerű, tanulságos történeteivel két évtizede inspirálja cselekvésre emberek millióit. A tanmesék az emberek munkásságáról és életviteléről állapítanak meg új összefüggéseket, egyúttal azonban szívhez és lélekhez is szólnak. Az ajándék című kötet egy serdülő életét követi figyelemmel egészen a felnőtté válásig. A történet arról szól, hogy egy serdülő miként próbálja megragadni a jelent, az élet rejtelmes és illékony ajándékát.

Az ​útleírás vallomás: tájakról és országokról, emberekről és népekről. A jó útleíró nem húzódik meg a háttérben, hanem céltudatosan vezeti az olvasót, és olykor éppen a látottak és hallottak száraz felsorolásával „üzen”. Az idő múlásától veretessé vált alkotások akkor válnak igazán történelmi és irodalmi csemegévé, ha az utókor kutatójának sikerül az önmagukban olykor látszólag ösztövér, ám a maguk együttesében gazdag anyagot összegyűjtenie – és ez a kötet erről tanúskodik. Mi, olvasók pedig a régi útleírások nehézkes és mégis oly vonzóan lassú sodrának, olykor szárnyaló romantikájának átadva magunkat, felfedezhetjük beleérző készségünket, megmártózhatunk saját régmúltunk és múltunk gyarlóságaiban és szépségeiben – ezúttal a cári Oroszország évszázadokkal ezelőtt útra kelt, hazánkban járt fiainak sokáig porosodásra ítélt – nyomtatásban nem is mindig napvilágot látott – feljegyzései jóvoltából. Akad közöttük fél évezred előtti egyházi személy, ifjú diplomata, kolduló zarándok, katona, udvaronc, tudós, utazásban kedvét lelő herceg.
Ami ezeket a szerzőket egybefűzi, az egyrészt a közös téma, vagyis a régi Magyarország – gazdagságával és szegénységével, pompájával és nyomorúságával, szabadságával és elnyomottságával –, másrészt az a tény, hogy szinte kivétel nélkül megragadták a lehetőséget: mert amit saját országukra elmondva a cári cenzor veres plajbásza kérlelhetetlenül keresztülhúzott volna, azt bántatlanul ország-világ elé tárhatták Magyarországra vonatkoztatva. Mindez csak még izgalmasabbá teszi az orosz közvéleménynek szánt Hungária-képet.