Barasits Zsuzsanna - Q - Égi hírmondó

A Közel-Kelet egyik legősibb országába látogatunk el az útikönyv segítségével, hogy megismerhessük az emberiség kultúrájának bölcsőjét.

Ki hinné, hogy Jézus nyelvén szólítanak meg az arameusok kései utódai Maalulában, hogy bibliai helyszíneken járva erősödik meg bennünk a hit, hogy Szíriában megértéssel és tisztelettel élnek egymás mellett a különböző vallások, miközben a világ tele van gyűlölettel? Ki hinné, hogy ez a nép talán mindenkinél több változást élt át több ezer éves történelme során, hogy hódítások sokasága érte, fosztotta ki és puszította el ezt az országot? Ki hinné, hogy szinte minden hódítást, újabb kultúrák meghonosodása követte? Pedig ez mind Szíria! Ilyen kérdések fognak gondolkodóba ejteni bennünket, miközben Szíriát járjuk. Az őskor, az ókor és a középkor szépen megfér egymással. Legfeljebb a jelentől és a jövőtől várjuk el, hogy minél több ismertet és ismeretlent tárjon fel az emberiség történetének jobb és pontosabb megismeréséhez. Ebbe a különös, ismeretlen és szépséges világba hívjuk egy utazásra a kedves olvasót, és kalauzoljuk el a sok látnivaló között. Miközben olvassuk e sorokat, gondoljunk arra, hogy ezek a betűk is erről a vidékről származnak, hogy itt született az írás, az ábécé. Ez a föld a kultúránk bölcsője, ekként is illik tisztelni.

Elsősorban azoknak a London kulturális és történelmi emlékhelyei iránt érdeklődő turistáknak ajánljuk útikönyvünket, akik legalább néhány napot a brit fővárosban töltenek és a "kötelező" látnivalók megtekintése mellett szívesen felkeresnek kevésbé ismert, de rendkívül érdekes helyszíneket is.

Ajánljuk könyvünket azoknak is, akik már jártak Londonban, hiszen kalauzunk elvezeti őket a fővároshoz közel eső vidéki városokba is. Stonehenge misztikus köoszlopai mellett megismerjük az angol iskolavárosokat (Etont, Oxfordot, Cambridge-t), ellátogatunk a tengerparti Brightonba, és felkeressük a szigetország legszebb kastélyait is (Leeds Castle, Hampton Court).

A "Magyar szemmel" sorozat új kötete a magyar turisták igényeinek megfelelően bemutatja a London és Dél-Anglia magyar vonatkozású emlékeit is.

Az ​útleírás vallomás: tájakról és országokról, emberekről és népekről. A jó útleíró nem húzódik meg a háttérben, hanem céltudatosan vezeti az olvasót, és olykor éppen a látottak és hallottak száraz felsorolásával „üzen”. Az idő múlásától veretessé vált alkotások akkor válnak igazán történelmi és irodalmi csemegévé, ha az utókor kutatójának sikerül az önmagukban olykor látszólag ösztövér, ám a maguk együttesében gazdag anyagot összegyűjtenie – és ez a kötet erről tanúskodik. Mi, olvasók pedig a régi útleírások nehézkes és mégis oly vonzóan lassú sodrának, olykor szárnyaló romantikájának átadva magunkat, felfedezhetjük beleérző készségünket, megmártózhatunk saját régmúltunk és múltunk gyarlóságaiban és szépségeiben – ezúttal a cári Oroszország évszázadokkal ezelőtt útra kelt, hazánkban járt fiainak sokáig porosodásra ítélt – nyomtatásban nem is mindig napvilágot látott – feljegyzései jóvoltából. Akad közöttük fél évezred előtti egyházi személy, ifjú diplomata, kolduló zarándok, katona, udvaronc, tudós, utazásban kedvét lelő herceg.
Ami ezeket a szerzőket egybefűzi, az egyrészt a közös téma, vagyis a régi Magyarország – gazdagságával és szegénységével, pompájával és nyomorúságával, szabadságával és elnyomottságával –, másrészt az a tény, hogy szinte kivétel nélkül megragadták a lehetőséget: mert amit saját országukra elmondva a cári cenzor veres plajbásza kérlelhetetlenül keresztülhúzott volna, azt bántatlanul ország-világ elé tárhatták Magyarországra vonatkoztatva. Mindez csak még izgalmasabbá teszi az orosz közvéleménynek szánt Hungária-képet.

Néhány hónappal ezelőtt bejárta a katolikus világsajtót a hír, hogy a birminghami érsek megkezdte Newman kardinális boldoggá avatási eljárásának előkészületeit. Az egyik legelterjedtebb egyháztörténelmi összefoglalás szerzője (Funkc) így ír róla: „Az angol egyház legszellemibb és legzseniálisabb alakja, a legnagyobb angol író, a XIX. század egyik legnagyobb teológusa, aki a gondolkodás élességét és a pszichológia mély-látását a misztikus jámborságával és a költő lendületével köti össze." Egy másik jeles egyháztörténész a nagy mintaképnek nevezi, amely korunknak jobban kell, mint bárki más (Lortz). Nem kisebb arányokban festi meg képét a teológus is: Przywara szerint méltó rá, hogy az legyen a modern kornak, ami Szent Ágoston volt az antik világnak és Aquinói Szent Tamás a középkornak. Szintétikus szellemének gazdagságára, gondolatainak forró elevenségére semmi sem jellemzőbb, mint hogy a mai katolicizmusnak mindhárom eszmei irányzata: a haladó, a konzervatív és a közvetítő egyaránt hivatkozik rá. A róla szóló és egyre szaporodó tanulmányok egyre többször emlegetik az újkori egyházatya címen. Hosszú élete (1801-1890) nemcsak a múlt század - és bizonyos fokig az abból szervesen kinövő XX. század - teológiai szintézisét valósítja meg, hanem egy egészen kivételesen nagyarányú emberi személyiség kivételesen tiszta és heroikus pályáját is. Ex umbris et imaginibus in veritatem - mondja maga készítette sírfelirata. Tömörebben aligha lehetne összefoglalni életét. Nagyszabású ez a pálya, de harmincas éveitől kezdve tragikus jellegű; negyvennégy anglikán és negyvenöt katolikus évét egyaránt külső és belső harc tölti be az igazságért és - nem kevesebb intenzitással - az életszentségért.