Bernard Malamud - Őstehetség

Egy orosz zsidó emigráns Izraelben. Egy látását és ihletét vesztett költő a politika boszorkánykonyhájában. Egy cinikus humanista és kozmopolita hazafi. Egy homoszexualitását felvállaló, érzelmi stabilitását kereső fiatal férfi. Egy szövevényes politikai bűnügy célpontja vagy véletlen áldozata, botcsinálta detektívvé lett értelmiségi… Mindez egyetlen, összetéveszthetetlenül egyéni és magával ragadó figura: Nathan Kazakov, a regény tragikomikus hőse és metszően ironikus hangú elbeszélője. A Vak Izrael nemcsak a legjobb krimik sodrásával és izgalmával vetekszik, hanem egyúttal hiteles és sokszínű látlelet a mai Izraelről és általában a politika működéséről. Vak hősének abszurd sorsát és gondolatait követve egységes és lenyűgöző élménnyé formálódnak a politikai, pszichológiai, szexuális, történelmi és vallási szálak, nem utolsó sorban a szerző lenyűgöző nyelvi gazdagságának köszönhetően.

Egy zsidó és egy néger író ül egy lebontásra ítélt New York-i házban; regényt írnak.
A romos ház és a két, kisebbséghez tartozó író meg egymáshoz és a művészethez való viszonyuk nagyszabású jelképpé növekszik, többet tudunk meg belőle a 20. század utolsó harmadának amerikai társadalmát feszítő valódi ellentétekről, a benne gyökerező irracionális gyűlölködésekről, mint megannyi szociológiai tanulmányból. Úgy tűnik, a regényben felszínre kerülő jelenségek harminc év múltán a tengeren innen aktuálisabbak, mint valaha.

Az 1986-ban elhunyt amerikai író a 20. század világirodalmának kiemelkedő alakja. Hősei többnyire zsidó kisemberek, akik örökös küzdelemben állnak a társadalom által köréjük vont korlátokkal és önmagukkal. A Csehov, Hemingway és Joyce hatását elismerő Malamud egyszerre volt romantikus és realista. Romantikus énje hősökről írt, a realista azok elbukásáról.

Újabb fantasztikus igaz állattörténetek a világ minden tájáról. A hihetetlen, ugyanakkor megkapó kalandok főszereplői:
Bob, a médiasztárrá avanzsált időjós macska,
A Hampshire-i kommandós birka,
A világ első sárkányrepülő cicája,
Jackie, a háborús veterán Pávián,
és még sok-sok kedves, elképesztő teljesítményre képes állat.

"Ez a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek.
Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."