Boldizsár Iván - Don - Buda - Párizs (Tények és Tanúk)

"Életrajzi regényemből, amely egyben családregény, Gyurka bátyámat nem hagyhattam ki. Ám alig kezdtem foglalkozni vele, kiderült, hogy zsúfolt, gazdag, hatalmas élete szétverné a már megkezdett munka kereteit. Külön regényben foglalkozom hát vele..."

A Holtvágányon (1950-1956), Schifferné Szakasits Klára legújabb könyve férje és apja letartóztatása utáni időket, az 1950-től 1956-ig terjedő éveket, a kitelepítés időszakát mutatja be. A debreceni évek hétköznapjait, a mindennapi megélhetésért folytatott harcot, a bizonytalanságot, a félelmet a holnaptól, a szeretteiért érzett aggódást, apró örömöket és a reményt, hogy egyszer majd újra együtt lesz a család... Különösen érdekes részei a kötetnek azok a fejezetek, amelyek a késleltetett rehabilitációval foglalkoznak. A kor történéseinek megismertetése a történészek feladata, de az események megértését csak olyan életrajzregények teszik lehetővé, mint Schifferné Szakasits Klára Holtvágányon című munkája.

"... Lisznyai Kálmán, a Görgey kíséretéhez tartozó költő odakiáltott a csapatok előtt álló és az ellenséges tűz által közvetlenül fenyegetett parancsnoknak: >>- Tábornok úr, ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó!<< Görgey visszanézett, s csak enyitt mondott: >>- Ha fél, hazamehet!<< Majd a csatának abban a válságos pillanatában, amikor a II. hadtest két zászlóalja megingott, és úgy látszott, hogy a 66. honvédzászlóalj sem tud sokáig kitartani, a tábornok kíséretéhez fordult, és így rendelkezett: >>- Tiszturak! Le a lóról, rendezzék ezt a zászlóaljat rohamra, tíz perc alatt Perednek kezünkben kell lennie!<<"

Molnár Ferenc három hosszabb elbeszélését, kisregényét gyűjti egybe kötetünk. Nem csupán azért éppen ezt a hármat az író gazdag életművéből, mert tematikai és stiláris tájékozódásának különféle változatairól tanúskodnak, hanem azért is, mert talán legsúlyosabb, legértékesebb elbeszélései. A Széntolvajok bravúrosan fölépített, remekül ellenpontozott története a századelő hagyományos novella-formájában azt a szociális nyugtalanságot jelzi már, amely ekkoriban a magyar társadalmat feszíti. Az aruvimi erdő titka gyilkos szatíra: ebben a "rémregény"-ében - ahogyan maga nevezte - Molnár Ferenc az abszurd környezetben abszurd figurákat mozgatva a becsületes kisember, sőt maga a becsület kálvária-járását, tragikomédiáját írja meg. A gőzoszlop egy különc császári és királyi lovaskapitány fura kalandjainak históriája; ebben a gazdagon áradó, a valós és romantikus részleteket szellemesen váltakoztató kisregényben, végsőkig oldva a hagyományos elbeszélő-formát, Molnár egyszerre engedi szabadjára realista-ironikus művészetét és képzeletét, mesélőkedvét.