Boldizsár Iván - Don - Buda - Párizs (Tények és Tanúk)

Nyugalmazott miniszter, író vagyok. Tanúságot teszek háromnegyed évszázados viszontagságos kommunista életemről. Pontosabban annak csak 1945-ig terjedő periódusáról. Készül a folytatás is, de ez már egy következő kötet anyaga lesz.

"Életrajzi regényemből, amely egyben családregény, Gyurka bátyámat nem hagyhattam ki. Ám alig kezdtem foglalkozni vele, kiderült, hogy zsúfolt, gazdag, hatalmas élete szétverné a már megkezdett munka kereteit. Külön regényben foglalkozom hát vele..."

A Holtvágányon (1950-1956), Schifferné Szakasits Klára legújabb könyve férje és apja letartóztatása utáni időket, az 1950-től 1956-ig terjedő éveket, a kitelepítés időszakát mutatja be. A debreceni évek hétköznapjait, a mindennapi megélhetésért folytatott harcot, a bizonytalanságot, a félelmet a holnaptól, a szeretteiért érzett aggódást, apró örömöket és a reményt, hogy egyszer majd újra együtt lesz a család... Különösen érdekes részei a kötetnek azok a fejezetek, amelyek a késleltetett rehabilitációval foglalkoznak. A kor történéseinek megismertetése a történészek feladata, de az események megértését csak olyan életrajzregények teszik lehetővé, mint Schifferné Szakasits Klára Holtvágányon című munkája.

"... Lisznyai Kálmán, a Görgey kíséretéhez tartozó költő odakiáltott a csapatok előtt álló és az ellenséges tűz által közvetlenül fenyegetett parancsnoknak: >>- Tábornok úr, ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó!<< Görgey visszanézett, s csak enyitt mondott: >>- Ha fél, hazamehet!<< Majd a csatának abban a válságos pillanatában, amikor a II. hadtest két zászlóalja megingott, és úgy látszott, hogy a 66. honvédzászlóalj sem tud sokáig kitartani, a tábornok kíséretéhez fordult, és így rendelkezett: >>- Tiszturak! Le a lóról, rendezzék ezt a zászlóaljat rohamra, tíz perc alatt Perednek kezünkben kell lennie!<<"