Együttélésre ítélve - Zsidók és palesztinok küzdelme a Szentföldért

Jóllehet a "szocreál" fogalmának tisztázása évtizedek óta viták tárgya, napjainkban is több meghatározása él párhuzamosan. A kötet két művészettörténész szerzője az 1948-as fordulattól az 1950-es évek végéig tartó periódusra, ezen belül a Rákosi korszakra összpontosít. Ebben az időszakban érvényesülnek a magyarországi művészetben az "új korszak" jellegzetességei: a politika legfelsőbb szintjein megfogalmazott és általános érvényűvé tett stiláris, tematikai irányelvek, amelyeket folyamatosan számon kértek a művészektől, valamint a személyi kultusz, a munkás osztály forradalmi harcainak előtérbe helyezése, a politikai és párt propaganda dominanciája, és mindenek előtt a szovjet példák kritikátlan követése. Az építészetben a klasszicizmus volt a hivatalos körök által ajánlott "mintakészlet", ezért az építészeket a modernista jegyek továbbélése miatt érte bírálat. Ugyanekkor a festők és szobrászok heroikus küzdelmet vívtak, hogy megleljék a programoknak megfelelő kifejezési formát. Ám összességében a művészet szocreál "kísérlete", a doktriner elvek kiforratlansága ellenére, vagy éppen azért, nemegyszer valódi képzőművészeti értékeket is felvillantott.

Az Országos Közegészségügyi Intézet Dezinfekciós Osztálya első ízben adja ki a sterilizálás témakörét magában foglaló kiadványát, mely a 32/1980. (Eü. K. 24) Eü. M. számú utasítás végrehajtásának kötelező szakmai irányelveként, módszertani útmutatójaként jelenik meg. A kiadvány elsősorban a fekvő- és járóbetegellátó intézményekben sterilizálást végző szakemberek részére kíván részletes szakmai módszertani előírásokat adni, de előírásokat tartalmaz a sterilizálási tevékenység felügyeletével és hatósági ellenőrzésével foglalkozó szakemberek számára is. A kiadványban szereplő anyagnormák, a sterilizálási technológiában alkalmazásra előírt csomagolóanyagok, eszközök, berendezések adatai pedig azon gazdasági, műszaki szakemberek részére nyújt tájékoztatást, akik a sterilizálás tervezésével, beruházásával, fejlesztésével, műszaki ellenőrzésével és a gazdasági-műszaki feltételek megteremtésével foglalkoznak. Ezeken kívül a Tájékoztató a sterilizáló tanfolyamok ismeretanyagául is szolgál, így mind a tanfolyamok előadói, mind hallgatói részére kötelező tananyagként is szerepel. A Tájékoztató nem vonatkozik a gyógyszergyártással, gyógyszerkészítéssel, illetve a gyógyszeranyagok és készítményeik sterilizálására, mert ezeket a gyógyszertárakban (kórházi és közforgalmú), gyógyszerkészítő (galenusi) laboratóriumokban az érvényben levő Magyar Gyógyszerkönyvben, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet határozataiban, intézkedéseiben rögzítettek szerint kell csíramentesíteni. Jelen Tájékoztatóban tárgyalt sterilizálás speciális, nagy felelősséggel járó, sokoldalú szakismereteket igénylő feladatainak ellátása csak akkor válik a betegellátó intézmények gyakorlatává, ha jelen kiadvány eljut mindazokhoz, akik közvetlenül vagy közvetve ezzel a témakörrel foglalkoznak. Jelen Tájékoztató a fertőtlenítés és a sterilizálás témakörében megjelenő kiadványsorozat ül. kötete, melynek témája kizárólag a betegellátó intézmények sterilizáló tevékenységének szabályozása, egységesítése'. Az 1977-ben megjelent I. kötet „Tájékoztató a fertőtlenítőszerekről és a fertőtlenítésről" címmel a járványügyi gyakorlatban, az otthon ápolt fertőző betegek környezetében alkalmazható fertőtlenítő eljárásokat tartalmazza.

Mit ír az illír? Rólunk. E szavakkal játszottam, midőn Sokcsevits Dénes tanáros eleganciával asztalomra tette eme könyv kéziratát. A pécsi és a zágrábi egyetemen tanító szorgos ingázó kutató-történész, horvát-magyar identitásával karöltve papírra vetette közös múltunk egymásra néző jellemzőit. Tudományos alapossága tovább specializálódott; hogyan láttak, néztek, értékeltek a horvátok minket, magyarokat. Évszázadokon át. Kissé bűntudattal is olvashatjuk a levéltárakból előkotort dokumentumokat, de néha azért lesújthat véleményünk is…, hogy azért igaztalan is volt a minket ért vád. A több száz éves szomszédság, a történelem csalafintasága és a horvátokra és ránk is jellemző néha túlzott nemzeti érzelgősség – hogy finomkodóan fogalmazzak– viszályossá fagyasztotta a két gyakran egymásra utalt nép kapcsolatát. A viszonosság mindig oda-vissza értendő. Így vagyunk a lakószomszédainkkal is, nem? Hol jóban, hol rosszban, hol tartózkodóan. Mondják, hogy legjobb a három méteres távolság. A színtelen semlegesség sem hasznos, mert a bajbakerült akkor jószomszédi segítség nélkül marad, mint ahogy elképesztő viszonyt is gerjeszthet a harag és a düh. Eme olvasmányos-tudományos mű nem kommentál. Elénk teszi a dokumentumokat, –a tükröt. Ítéljünk mi, húzzuk a szánkat mi, és ha kell, akkor jólesően derüljünk. Nem árt ez a visszatekintés, különösen mostanában, midőn a fél-magyarország a horvát tengerparton nyaral. Most vajon hogy látnak –és milyennek a szomszédok minket? Azért is fontos ez a könyv, mert több tízezer magyar nemzetiségű honfitársunk él ott, akik természetesen inkább velünk azonosulnak, mint a történelem szabta hazájukkal –de ott élnek. Ott állampolgárok, s nekünk gondolni és gondoskodni illik velük kapcsolatban –a horvát nemzet önérzetének megsértése nélkül. Figyelnek minket a horvátok. Mi is Őket. Évszázadok óta. Biztosan jól esett nekik, hogy látszólagos semlegességgel segítettünk a kilencvenes évek balkáni háborújában. Talán ez az érzés még jól jöhet nekünk. S mi se emlékezzünk csak úgy Jellasicsra, ahogyan Petőfitől tanultuk. Gondoljunk közben a bécsi udvarra is. Közös császárunkra. De maradjunk inkább csak Zrínyi Miklósnál! Mindkét nép tiszteli, s mindkettőnké. Most és mindörökké.

Az elmúlt tizenöt évben a vendéglátási és étkezési szokásokban bekövetkezett fejlődés lényegesen megváltoztatta a vendéglátóiparral szemben támasztott követelményeket, a vendéglátóipari termelés jellegét és feltételeit. A két ismert szerző legújabb szakkönyvében az új követelményeknek megfelelően a táplálkozástudomány eredményeire támaszkodva tárgyalja a táplálkozási, az értékesítési és a termelési ismereteket. Külön fejezetek szólnak a termelés-értékesítés kapcsolatáról, az élelmi anyagok feldolgozásáról és az ételkészítési műveletekről.
A könyv mintegy 2600-2700 receptet tartalmaz, amelyek között a magyar konyha specialitásai mellett megtalálhatók a nemzetközi gasztronómia legismertebb ételei is. Az egyes fejezetek ételcsoportonként a legjellemzőbb ételeket tartalmazzák, anyaghányadokkal és teljes technológiai leírásokkal, a rövidebb - anyaghányadok nélküli, csak a legszükségesebb technológiai leírásokkal közölt - receptek pedig az ételválaszték bővítéséhez és variálásához nyújtanak lehetőséget.
Igen érdekesek a nemzetközi gasztronómiával foglalkozó fejezetek, amelyek - a magyar konyha jellegzetességei mellett - a nemzetközi gasztronómia általános szabályairól, a különböző népek jellegzetes étkezési szokásairól, speciális ételeiről adnak áttekintést.
A kötet nemcsak a magyar konyha hagyományait őrző alapkönyv, hanem egyben a jelen és a jövő vendéglátásának feladatait segítő, a szakemberek számára korszerű, sokrétű, átfogó ismereteket nyújtó munka.