Leírás és Paraméterek
"Az első nemesfémmel dolgozó szakma, az ötvösség nyomai a XIV. századra vezethetők vissza, amikor a szepesi szászok szabályozták az ezüstötvözet keverési arányát Magyarországon és kötelezték az ötvösöket a mesterjegy használatára.
Ezt megelőzően az ötvösök már régi hagyományok alapján dolgoztak. A magyarországi ötvöscéhek a XV. században alakultak, Pesten, Budán, Kassán, Kolozsváron, Besztercebányán, Brassón, Komáromban, Trencsénben, Debrecenben.
Az emberiség kultúrtörténetén belül előkelő helyet foglal el a Magyarország területén kifejlődött ékszer és ötvösipar, amelynek termékeit a bronzkortól kezdve a rómaiak és a népvándorlás korából is megtaláljuk.
Az ötvösségek, amely egyike a legrégibb iparoknak, már a honfoglaló magyarok is gyakorolták.
Az ötvösség hanyatlása a török megszállás alatt következett be, mivel a folytonos háborúk és megszállás nehéz anyagi viszonyokat teremtett. Ezenkívül a XVIII-XIX. században mind jobban tért hódított a francia és német ízlés.
Európában a fejlődés maga után vonta a nemesfémipar átalakulását. A különböző rétegek ízlésének megfelelő termékeket állítottak elő.
A XX. század elején a magyar nemesfémipar az ötvösszakmán keresztül fejlődött tovább. Bár ezen a területen nem dicsekedhetünk olyan arányú tömegcikkgyártással, mint a franciák, csehszlovákok, de kézművesipari jellegű ékszermunkáink a nyugati piacokat is ismerték, kedvelték, s a magyar szakmunkásokat a külföldi műhelyekben is szívesen alkalmazzák.
Budapesten összpontosul csaknem az egész nemesfémipar, amely kézi munkájával nehezen tudta felvenni az importáruval a versenyt. Az újfajta ipari termelés módszerei közül akkor kezdték alkalmazni a specializálódást és munkamegosztást.
Szerző | Gazdig Tibor (szerk.) |
Fordította | |
Kiadó | Dr. Baradlai György - Printself Kiadó |
Kiadás Éve | |
ISBN | 9630331845 |
Kötés Típusa | papír / puha kötés |
Állapot | jó - kézzel beleírt jegyzetek több helyen |
Vélemények
Hasonló termékek
Jegyzetek a liturgiáról
„Az itt olvasható írások nagy része az Új Ember című katolikus hetilapban jelent meg, Jegyzetek a liturgiáról cím alatt. Hozzájuk adtam még néhány hasonló terjedelmű és műfajú cikkemet más fórumokon megjelentek közül. Valamennyi naplójegyzetként készült, alkalmi jellegüket e könyvben is megőrzik. Noha megpróbáltam őket tárgykörük szerint csoportosítani, természetesen nem adnak kerek egészet, s olykor az ismétlés sem kerülhető el e műfajban.
Természetes, hogy nem minden cikk mondanivalójával ért egyet minden olvasó. Megesett korábban az is, hogy egy-egy cikket valaki provokálónak vagy bántónak talált. Ennek három oka lehet: az, hogy e cikkek valóban mai nyelven íródtak; hogy szerzőjük — az Egyház iránti hűség és készséges engedelmesség mellett is — egy szuverén értelmiségi; s az, hogy a tárgyalt kérdések valóban, belsőleg érdeklik és izgatják. Ilyen olvasókat is vár: a mai magyar nyelvet értő — az Egyház iránti hűség és engedelmesség mellett is —, önálló gondolkodókat, s hozzá olyanokat, akiket valóban, belsőleg érdekelnek és izgatnak e problémák. Az olyan olvasók, akiket már foglalkoztattak, megdolgoztattak, olykor meggyötörtek e kérdések, talán megértéssel és szimpátiával fogadják, ha valaki megosztja velük örömeit és aggodalmait.”
A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története
