Keresés

Ebben az összefoglaló jellegű munkában szeretném bemutatni a magyarországi délszláv, magyar, román, ruszin, valamint az igen kis létszámú szlovák görög katolikusok történetét. Előre kell bocsátanom, hogy a magyarországi görög katolikusoknak egységes egyháztörténetük nincs. Kezdetben hazánk területén csak magyar görög katolikusok éltek, majd megindult a keleti szertartású népcsoportok bevándorlása. Ezek különböző időben érkeztek, különböző helyeken telepedtek le, fejlődésük egyházi szempontból is független volt egymástól, érthető tehát, hogy közülük mindegyiknek külön egyháztörténete van. A keleti szertartású magyarság a bevándorolt román, vagy ruszin közösségekhez csatlakozott és nagyon sokáig az ő sorsukban osztozott. Munkámban előbb ismertetem a magyarországi keleti szertartású keresztények helyzetét, majd az egyházi unió megvalósulását, végül pedig külön-külön bemutatom minden egyes egyházmegye történetét. Minden részletkérdésre nem térhettem ki. így nem foglalkoztam az egyházi képzőművészettel s csak érintettem az egyházi irodalmat, a kiemelkedő személyiségeket pedig a készülő Katolikus Lexikon örökíti meg. Azt is előre kell bocsátanom, hogy ebbe a munkába beledolgoztam „A görög katolikus magyarság története" című könyvem minden jelentős részét. A magyarországi görög katolikusok történetét négy korszakra oszthatjuk: I. A vándorlás során a kialakuló magyarság megismerkedett a keleti kereszténységgel. A honfoglalás után, a X. század közepén egyes magyar vezérek Bizáncban megkeresztelkedtek, majd a bizánci egyház szerzetesei megkezdték őseink megtérítését. A térítést azonban a nyugati egyház papjai fejezik be, mert Géza fejedelem politikai okokból Nyugatról kért hittérítőket, István király pedig az ország egységének érdekében kizárólag latin szertartású egyházmegyéket szervezett.

Klebelsberg Kunó gróf v. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Traeger Ernő dr.-nak, a gyorsírási ügyek m. kir. kormánybiztosának javaslatára 97.404/1926. számú rendeletével életbe léptette az egységes magyar gyorsírást és evvel új korszakot nyitott a magyar gyorsírás történetében. Különösen az iskolai tanításban jelentett lényeges könnyebbséget az, hogy a sok-rendszerüséggel együttjáró zavarok megszűntek, s így a tanítási eredményekben hatalmas fellendülésnek lehettünk tanúi. Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter 31.591/1932. számú rendeletével ugyancsak Traeger Ernő dr. kormánybiztos előterjesztésére a középiskolákban is kötelezővé tette a gyorsírás tanítását, amely eddig csak a felső kereskedelmi iskolában volt rendes tantárgy. Így most már mi sem áll útjában annak, hogy magyar nemzeti gyorsírásunk, az egységes magyar gyorsírás minden művelt magyar embernek közkincsévé váljék. 

Mit ír az illír? Rólunk. E szavakkal játszottam, midőn Sokcsevits Dénes tanáros eleganciával asztalomra tette eme könyv kéziratát. A pécsi és a zágrábi egyetemen tanító szorgos ingázó kutató-történész, horvát-magyar identitásával karöltve papírra vetette közös múltunk egymásra néző jellemzőit. Tudományos alapossága tovább specializálódott; hogyan láttak, néztek, értékeltek a horvátok minket, magyarokat. Évszázadokon át. Kissé bűntudattal is olvashatjuk a levéltárakból előkotort dokumentumokat, de néha azért lesújthat véleményünk is…, hogy azért igaztalan is volt a minket ért vád. A több száz éves szomszédság, a történelem csalafintasága és a horvátokra és ránk is jellemző néha túlzott nemzeti érzelgősség – hogy finomkodóan fogalmazzak– viszályossá fagyasztotta a két gyakran egymásra utalt nép kapcsolatát. A viszonosság mindig oda-vissza értendő. Így vagyunk a lakószomszédainkkal is, nem? Hol jóban, hol rosszban, hol tartózkodóan. Mondják, hogy legjobb a három méteres távolság. A színtelen semlegesség sem hasznos, mert a bajbakerült akkor jószomszédi segítség nélkül marad, mint ahogy elképesztő viszonyt is gerjeszthet a harag és a düh. Eme olvasmányos-tudományos mű nem kommentál. Elénk teszi a dokumentumokat, –a tükröt. Ítéljünk mi, húzzuk a szánkat mi, és ha kell, akkor jólesően derüljünk. Nem árt ez a visszatekintés, különösen mostanában, midőn a fél-magyarország a horvát tengerparton nyaral. Most vajon hogy látnak –és milyennek a szomszédok minket? Azért is fontos ez a könyv, mert több tízezer magyar nemzetiségű honfitársunk él ott, akik természetesen inkább velünk azonosulnak, mint a történelem szabta hazájukkal –de ott élnek. Ott állampolgárok, s nekünk gondolni és gondoskodni illik velük kapcsolatban –a horvát nemzet önérzetének megsértése nélkül. Figyelnek minket a horvátok. Mi is Őket. Évszázadok óta. Biztosan jól esett nekik, hogy látszólagos semlegességgel segítettünk a kilencvenes évek balkáni háborújában. Talán ez az érzés még jól jöhet nekünk. S mi se emlékezzünk csak úgy Jellasicsra, ahogyan Petőfitől tanultuk. Gondoljunk közben a bécsi udvarra is. Közös császárunkra. De maradjunk inkább csak Zrínyi Miklósnál! Mindkét nép tiszteli, s mindkettőnké. Most és mindörökké.

A magyar művészet történetének könyve megcsonkítva maradt ránk. A középkor gazdag lapjainak javarészét kitépte, A XVI., XVII. és XVIII. század fejezeteinek pedig létrejöttét akadályozta meg a török háborúk és a török hódoltságot felvált Habsburg-uralom elleni harcok szakadatlan áradata. A török hódítás ékként nyomult az ország szívébe és éppen a leggazdagabb központi részeken tűzzel-vassal pusztította a múlt művészeti emlékeit, úgyhogy jóformán csak a meg nem szállt országszélek emlékanyaga maradt meg. A nagymértékű pusztulás az amúgy is romlékony és könnyen kallódó rajzokat érintette a legsúlyosabban. A magyar rajztörténet néhány szórványosan megmaradt oldalát évszázadok hiányai választják el egymástól.

Magyar Bálint 2001-ben „Magyar polip – a szervezett felvilág” címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.
Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág”, a „maffiamódszereket alkalmazó állam” és a „politikai családtagok” voltak. 2010-ben azonban a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza.
A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet.
A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

Néhány hónappal ezelőtt bejárta a katolikus világsajtót a hír, hogy a birminghami érsek megkezdte Newman kardinális boldoggá avatási eljárásának előkészületeit. Az egyik legelterjedtebb egyháztörténelmi összefoglalás szerzője (Funkc) így ír róla: „Az angol egyház legszellemibb és legzseniálisabb alakja, a legnagyobb angol író, a XIX. század egyik legnagyobb teológusa, aki a gondolkodás élességét és a pszichológia mély-látását a misztikus jámborságával és a költő lendületével köti össze." Egy másik jeles egyháztörténész a nagy mintaképnek nevezi, amely korunknak jobban kell, mint bárki más (Lortz). Nem kisebb arányokban festi meg képét a teológus is: Przywara szerint méltó rá, hogy az legyen a modern kornak, ami Szent Ágoston volt az antik világnak és Aquinói Szent Tamás a középkornak. Szintétikus szellemének gazdagságára, gondolatainak forró elevenségére semmi sem jellemzőbb, mint hogy a mai katolicizmusnak mindhárom eszmei irányzata: a haladó, a konzervatív és a közvetítő egyaránt hivatkozik rá. A róla szóló és egyre szaporodó tanulmányok egyre többször emlegetik az újkori egyházatya címen. Hosszú élete (1801-1890) nemcsak a múlt század - és bizonyos fokig az abból szervesen kinövő XX. század - teológiai szintézisét valósítja meg, hanem egy egészen kivételesen nagyarányú emberi személyiség kivételesen tiszta és heroikus pályáját is. Ex umbris et imaginibus in veritatem - mondja maga készítette sírfelirata. Tömörebben aligha lehetne összefoglalni életét. Nagyszabású ez a pálya, de harmincas éveitől kezdve tragikus jellegű; negyvennégy anglikán és negyvenöt katolikus évét egyaránt külső és belső harc tölti be az igazságért és - nem kevesebb intenzitással - az életszentségért. 
 

Tartalom

Előszó	7
Bevezetés	11
A titokzatos "szent"	13
Álmos, a szentkirály-előkép	19
A magyarok ősvallásának nyomai	26
Rómaiság és kereszténység	39
Démoni jel és isteni jel	45
Szent Imre herceg és az elfelejtett, első jelek	58
Jelek István király sírjánál: a szentté avatás előtt és után	72
Jelek az első király életében	79
Szent István király és Európa	82
Országfelajánlás Szűz Máriának	93
Latin kereszténység és nemzeti érzés	96
Szent László, a misztikus lovagkirály	101
A magyar kereszteslovag-típus előrevetülése	104
Szent László párviadalai	113
Az iszonyattól az áhitatig	116
Az elragadtatás	120
A felemelkedés	125
A személyiség és Európa	130
A titokzatos jelbeszéd és a királylányok	135
Rövidítések és források jegyzéke	160

Tartalom

I. kötet - A kezdetektől 1526-ig
Előszó	5
Magyarország a honfoglalás előtt	13
A magyar nép őstörténete és megtelepedése a Kárpát-medencében	53
Az Árpádok királysága, 1000-1301	79
A középkori magyar állam virágzása és bukása, 1301-1526	188
A rövidítések jegyzéke	351
A térképek jegyzéke	352
Hibajegyzék	353
II. kötet - 1526-1848
A három részre szakadt ország és a török kiűzése. 1526-1698	361
A Rákóczi-szabadságharc és a Habsburg-abszolutizmus kifejlődése. 1699-1789	522
A kabineti abszolutizmus és a reformmozgalmak kora. 1790-1848	600
A rövidítések jegyzéke	669
A térképek jegyzéke	670
Hibajegyzék	671
III. kötet - 1848-1944
Polgári forradalom és szabadságharc. 1848-1849	677
Az önkényuralom kora. 1850-1867	703
Az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka. 1868-1918	743
A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság. 1918-1919	842
Az ellenforradalmi rendszer időszaka. 1919-1944	864
A rövidítések jegyzéke	1001
A térképek jegyzéke	1003
IV. kötet - 1944-1970
A népi demokratikus forradalom és a szocializmus építése. 1944-1970	1013
Függelék
Magyarország államfői	1141
Erdélyi fejedelmek	1142
Nádorok	1142
Erdélyi vajdák	1144
Udvarispánok, országbírák	1145
Erdélyi főkormányzók (gubernátorok)	1147
Miniszterelnökök	1147
Esztergomi érsekek, érsekségi kormányzók	1148
Mutatók
Személynévmutató	1149
Helynévmutató	1217
Térképjegzék	1258
A rövidítések jegyzéke	1258