Termékek szűrése

A könyvben megtalálhatók azok a jogszabályok, amelyek az egyházra mint ilyenre,és az egyesekre mint az egyház tagjaira irányadók, valamint ezekhez a szabályokhoz fűz világos és egyértelmű magyarázatokat.

A salzburgi Mirabell-kastély úrnőjének, Alt Saloménak, a "legszebb salzburgi polgárlány"-nak és Salzburg híres renaissance-fejedelmének, Raitenaui Wolf Dietrichnek halhatatlan szerelmi regénye elevenedik meg előttünk a kitűnő osztrák írónak ebben a nagysikerű könyvében. A Mirabell-kastély neve Alt Saloménak több, mint háromszáz esztendő távlatából állít jelképes emléket. Ebben a mágikus szóban benne cseng a csoda és a szépség: Wolf Dietrich életének Saloméban megvalósult álma, amely végül is a legkeserűbb emberi tragikumba merült alá.
A szépséges Alt Salome szívének, szerelmének, boldogságának és boldogtalanságának mélyen megrázó története, amelyen az asszonysors minden mélysége és magassága átviharzott, ma is épp oly közel áll hozzánk, mint amikor a Mirabell-kastély parkjának szegletesre nyírt sövényei és antik istenszobrai között előttünk már csak képekről ismert öltözetben gáláns párok hullámzottak fel-alá az ápolt, kavicsos utakon, hiszen az emberi érzések és szenvedélyek változhatatlanul örökkévalók. Az olvasó előtt életre kel a természet pazar bőkezűségével megáldott gyönyörű fekvésű város az Alpesek hegykoszorújában, zegzúgos utcáival, ódon házaival, égbenyúló templomtornyaival, esetlen, szürke várfalaival, amely keretül szolgál a nagyszabású történelmi regény valamikor pezsgővérű, érzőszívű alakjainak. Örökké időszerűvé mégis egy asszonyi szív határtalan szerelmének mélységesen emberi sorsa avatja.

A kiotói Aranytemplom 1950-ben porig égett, akárcsak Artemisz temploma Ephezoszban - a hagyomány szerint - Nagy Sándor születésének éjszakáján. Ephezoszi Hérosztratosz azt vallotta a kínvallatáskor, hogy nevét akarta híressé tenni a tett által, és hiába volt az ítélet, hogy többé senki sem mondja ki, neve mégis fönnmaradt. Olyannyira keleti szellemű e történet, hogy akár Hérosztratosz reinkarnációjának is tarthatjuk a zen papnövendéket, a Szarvaskert kolostorának lakóját, aki a háború után öt esztendővel Kiotó szépséges templomát gyújtotta fel. Az ő alakját Misima Jukió regénye őrzi meg - az író a gátlások és zsarnoki vágyak között hánykódó Mizogucsi tettének indítékait kutatja a zen-kolostor szertartásos hétköznapjaiban. Misimával igazságtalan a világ: sok remekmívű regény, elbeszélés és dráma megírása után, befejezve a Termékenység tengere című tetralógiáját, ő önmagát "gyújtotta föl": szeppukut követett el 1970-ben, s e tette révén sokkal többen tudnak róla, mint ahányan műveit olvassák...

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült,s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – „értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.
Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a „magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos „tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a „boszorkányutazás”? Kit nem „babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
Könyvében Szendrey Ákos – a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján – összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.

Néhány éve, miközben egy novellásköteten dolgoztam, az egyik epizódnál váratlanul ráébredtem, hogy a közvetlen környezetemben élt egy ember - színt vallok, az apámról van szó -, akit sohasem láttam hangosan, olyan igazán jóízűen nevetni, hahotázni, netán röhögni, mint a többi embert általában, legfeljebb néha-néha mosolyogni. De az is mindössze egy halvány, szomorkás mosoly volt, vagy inkább csak egy mosolyféle, és akkor is mintha némán elnézést kért volna valakitől.

Mivel ez a felfedezés nem hagyott nyugodni, sutba dobtam a félkész novellagyűjteményt, és elhatároztam, hogy megpróbálok a végére járni a dolognak. Persze ismertem a történetét, a kettétört életét, sajnos csak felületesen, mert, mint minden "rendes" gyerek, én sem kérdeztem, amikor még lehetett volna. Talán kíméletből sem, mentem fel magamat valamennyire. Mivel a regény főhősét már nem állt módomban kikérdezni, jobb híján saját magamnak voltam kénytelen feltenni a korábban elmaradt kérdéseket, és megkíséreltem választ találni rájuk. Íme az eredmény.

Első hallásra hihetetlen állítás! Holger Kersten végiglátogatta Izrael összes történelmi színhelyét, járt a Közel-Keleten, Afganisztánban és Indiában, mindazon helyeken, ahol Jézus feltételezhetően élt. Elmélete igazolására meglepően sok bizonyítékot gyűjtött össze és ad közre izgalmas beszámolójában.

A könyvből film is készült. A zsenikből verbuált amerikai felderítőraj történetét a nagyközönség ugyanolyan hálásan fogadta, mint korábban a regényt, s ahogyan a könyvből, úgy ebből is kultuszdarab lett.