Magyar dalfüzér

"Nagyon sokáig nem volt idegen tőlem a karriervágy. És ha most elkezdtem listázni a negatív vonásaimat, akkor be kell vallanom, hihetetlen hatalomvágy is volt bennem. Talán máig is van."
"A Kádár-konszolidáció ki nem mondott alkotmányához szervesen hozzátartozott, hogy mi nem beszélünk rólatok, ti sem beszéltek sokat magatokról és rólunk."
"Néha engem is sikerült megfélemlíteni. Na, nem Nagy Ferónak, hanem a KISZ-nek, a pártközpontnak, amikor ránk telefonáltak, miért nem adjuk ki a Beatricét."
"Adva van egy férfi - gyanítom: öregebbnek látszik, mint amennyi -, van egy jóval fiatalabb orvosnő és egy még fiatalabb énekesnő. Gondolom, egy öregurat nem vádolnak meg szexuális kilengésekkel."

A kötet címe jól kifejezi a nyolc tanulmány közös témáját: szocializmus, kapitalizmus, demokrácia, rendszerváltás. A történelem menete feszíti ki azt az ívet, amelyben az írások elrendeződnek. A kiindulópont a „klasszikus", a reformok előtti szocialista rendszer (1. tanulmány). Ezután következnek a szocialista rendszeren belül maradó reformokkal foglalkozó fejtegetések (2. és 3. tanulmány). A kötet második felének témája a rendszerváltás (4-7. tanulmány). A szerző azokat a tanulmányait gyűjtötte össze, amelyekben a nagy rendszerek, a politikai-kormányzati formák és a rendszerváltás elméletéhez próbált hozzájárulni. Bár a maga által feltett kérdésekre igyekszik válaszolni, tulajdonképpen fontosabbnak tekinthetők maguk a kérdések, mint a feleletek. Mi a szocializmus? Mi a kapitalizmus? Mi a demokrácia? Ha egy országot egy adott pillanatban tanulmányozunk, hogyan tudjuk eldönteni, hogy a benne működő intézmények milyen más országokkal rokonítják? Hogyan viszonyul a retorika vagy az ideológia a valósághoz? Mi az, ami egy ország adott működési jellegzetességei közül rendszerspecifikus, és mi az, amivel bármelyik rendszerben találkozhatunk? Valamennyi tanulmányt egyöntetű tudományos metodika jellemez. Közös jellegzetességeik: 1. a „rendszerszemlélet", a rendszerparadigma, 2. a pozitív és a normatív megközelítés szigorú szétválasztása és 3. az interdiszciplináris módszertan. A szerző szeretné, ha a kötetet nemcsak közgazdászok vennék kézbe, hanem a politikatudomány, a szociológia, a jelenkorral és a közelmúlttal foglalkozó történészek is, és felkeltené nemcsak a kutatóknak és a hivatásos elemzőknek, hanem a közélet és a történelem iránt érdeklődő értelmiség szélesebb körének érdeklődését is.

A könyv sokoldalúan mutatja be e sokszínű ország emberi arcát, polgárainak érzésvilágát, s gyakorlati tanácsokat is ad mire számíthatunk, ha hollandokkal találkozunk.Kötelező irodalom mindazon magyaroknak, akik a tulipánoknál, a malmoknál, a híres festőknél és a világhírű vízelzáró szerkezeteknél többet szeretnének tudni Hollandiáról és lakóiról.

Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény XI. fejezete az erdőgazdálkodásban a műszaki fejlesztést a következőkben szabja meg:
"Az erdőgazdálkodásban a termelékenység növelése, a munka megkönnyítése, a nehéz és veszélyes fizikai munka megszüntetése érdekében - a gazdaságosság szem előtt tartásával - a legfejlettebb technika alkalmazására és a korszerű termelési eljárások bevezetésére kell törekedni."
Törvényünk a műszaki fejlesztést az erdőgazdálkodásban tehát hármas cél elérésében jelöli meg. A műszaki fejlesztés célja a termelékenység növelése, hogy eleget tegyünk törvényünk más helyen kimondott parancsának, éspedig annak, hogy a meglevő erdő korszerű kezelése, az új erdőtelepítések és a fásítások révén az ország élőfakészlete tovább növekedjék, a népgazdaság és a lakosság több, jobb és olcsóbb fához jusson. Célja a műszaki fejlesztésnek az is, hogy társadalmunk legfőbb értéke, az ember érdekében megkönnyítsük a munkát, és végül hogy fokozatosan szüntessük meg a nehéz és veszélyes fizikai munkát.
Nem lehet vitás, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez, vagyis törvényünk határozott parancsának helyes végrehajtásához vezető utak között egyik legfontosabb a gépesítés fejlesztése.
Éppen ezért a gépesítés jelentőségét erdőgazdálkodásunkban elméleti és gyakorlati síkon egyaránt tovább kell fokoznunk.
Modern erdőgazdálkodás, erdőművelés, a kitűzött terveknek időre való elvégzése számtalan viszonylatban el sem képzelhető ma már megfelelő gépesítés nélkül. Gépesítéssel nem egy olyan tényező akadályozó hatását tudjuk kiküszöbölni, melyek egyébként befolyásunktól függetlenek. Gondolok itt elsősorban az időjárás kiszámíthatatlan viszontagságaiból eredő hátráltatásokra.
Törvényünk előírja azt is, hogy: „A műszaki fejlesztést a szervezett tudományos kutató munka eredményei és a nemzetközi tapasztalatok gyakorlati felhasználásával is elő kell segíteni." Ezért a Gépesítési Útmutatót megfelelő kísérletek eredményeire, továbbá a gyakorlatban szerzett műszaki tapasztalatokra alapozva kutatóink és szakembereink közreműködésével készítettük el.
A Gépesítési Útmutatót azzal az utasítással adom az erdőgazdasági dolgozók kezébe, hogy iparkodjanak az itt közölt anyagot mielőbb és jól elsajátítani, hogy ismereteiket munkájukban is hasznosíthassák. Remélem, hogy a mutató anyagának helyes elsajátítása eredményeképpen a dolgozókra bízott gépek üzembiztonsága fokozódni fog és élettartamuk is megnövekszik majd. Végül nem utolsó sorban remélem, hogy az Útmutató helyes gyakorlati alkalmazása folytán a baleseti veszélyek is jelentősen csökkenni fognak.
Végül felhívom az erdőgazdaságok vezetőit, hogy a korábban kiadott összefoglaló szakmai utasításokhoz hasonlóan mielőbb gondoskodjanak a Gépesítési Útmutató anyagának szervezett oktatásáról.
Budapest, 1962. március 22-én.
Dr. Balassa Gyula
az Országos Erdészeti Főigazgatóság
vezetője.