Pataky-Brestyánszky Ilona - Mednyánszky (angol nyelvű)

James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években "született" és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi "kiküldetéseiről" is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven.

Eszébe jutna valakinek homokot tölteni autója benzintartályába? Valószínűleg nem. Pedig majdnem ezt tesszük nap mint nap saját testünkkel. Életünk során átlagosan 30–60 tonna élelmet fogyasztunk el, ezért nem szabad alábecsülni, hogyan hatnak táplálkozási szokásaink az egészségünkre. De mit, mikor és hogyan együnk? Nehéz jól döntenünk a rengeteg tévhit, közhely és hamis vélekedés mellett.
Űrorvosi tapasztalatai alapján a szerző egészen merész, forradalmian új, személyre szabott programot javasol: Táplálkozzunk génjeinknek megfelelően! A legújabb kutatások alapján meggyőzően érvel arról, hogy a különböző élelmiszerek hogyan hatnak génjeinkre és szervezetünk természetes egyensúlyára, s ennek megfelelően miért és hogyan kell megváltoztatnunk eddigi helytelen életmódunkat, étrendünket és életfilozófiánkat. A váltás természetesen nem mehet egyik napról a másikra, hiszen a betegségek leküzdésére orientált, a gyógyszeres kezelést előtérbe helyező orvostudomány is csak nagyon lassan adja át a helyét a megelőzésre koncentráló, az egészséges életmódot és az emberi szervezet természetes egyensúlyát fenntartó orvoslásnak.
A könyv elméleti megalapozottsága mellett rendkívül sok tanáccsal szolgál arra, hogy egészségünk megőrzése és életünk meghosszabbítása érdekében hogyan változtassunk helytelen táplálkozási szokásainkon, hogyan mondjunk le az élelmiszerkereskedelem és fogyasztói.

Részlet a könyvből:
Az emberiség története során a gyepterületekkel szemben az elsődleges társadalmi igény az élelmiszer-termelés szolgálata volt. Ennek során az élelmiszereket (hús és tej), a nem élelmiszernek minősülő mezőgazdasági alapanyagokat (bőr, gyapjú, más állati szőr, csont, szaru), a gyógyhatású növényeket, a legeltetés során keletkezett tüzelőanyagot (árvagané), valamint a legelő állatok igavonó erejét sorolták a gyep termékei közé. Az utóbbi időben azonban mindezek mellett olyan új szempontok is előtérbe kerültek, mint az élelmiszer-biztonság, a minőség, és a gyepekben rejlő ökológiai és genetikai potenciál megőrzése. A gyepek nem anyagi jellegű termékeinek, ökológiai szolgáltatásainak fontossága azt követően értékelődött fel, hogy a fenntarthatóság vált a természeti erőforrások hasznosításának fő alapelvévé.