Mesterházi Lajos - Budapest 1973. január-december (A főváros folyóirata 1 - 12. szám)

Ez a mű mindazt a sokrétű ismeretanyagot tartalmazza, ami szeszfőzde üzemeltetésével kapcsolatban szakmai, jogi, gazdasági téren felmerülhet.

A szerzők ismertetik a gyümölcsszeszipar alapanyagait, majd részletesen bemutatják az egyes műveleteket: a cefre erjesztését, a lepárlást, a befejező gyártási műveleteket. Tárgyalják a vizsgálati módszereket, foglalkoznak a szeszfőzdék karbantartásával, energia- és vízgazdálkodásával.

5000 év - az Egyiptomi Óbirodalomtól a XX. század végéig terjedő időszak - 1000 leghíresebb történelmi személyiségének életútját, kiemelkedő tetteit mutatja be ez a kötet.

A címlapra egy csoportkép lenne stílszerű „Napraforgó kis védencei, virágai körében" aláírással, de a felvételek között nem találunk ilyen képet, mert a grófnő nem engedte magát fényképezni. Ha néha mégis rákerült egy fotóra, utólag kivágta magát a képről, ő teljesen a háttérben kívánt maradni. Nem én vagyok a fontos, hanem a gyerekek - volt a véleménye. Szerencsére sok képet sikerült összegyűjteni az egykori virágok, fák, cserjék, kismadarak, cserkészek albumából, és így ezt a könyvet lapozgatva teljes képet kapunk arról, miért bálványozzák a zebegényiek „Napraforgót".
Emlékszem, gyerekkoromban névnapokon, születésnapokon felkeresték egymást a barátok, szomszédok, rokonok. Ilyenkor egy kis bor és sütemény mellett megtárgyalták a falu dolgait. Nem siettek, előkerültek a régi, gyerekkori élmények, néha a fényképek is. Jó hangulatú esték voltak, szerettük hallgatni ezeket a történeteket. Miután szüleink és az egész rokonságunk mind Virágegylet, azaz VEZtagok voltak, a legtöbbet emlegetett név a Napraforgó és a VEZ volt és az ott történt régi események. Mi gyerekek szinte folytatni tudtuk volna a megkezdett történeteket, annyiszor hallottuk. Már régen nem volt VEZ, de mi is azt mondtuk: lemegyek a VEZ pályára játszani.
Azóta felnőttem, a gyermekkori emlékek ott motoszkáltak a szívemben akkor is, mikor már Pesten laktam. Gyűjtögettem a szülőfalummal és környékével kapcsolatos újságcikkeket, meghívókat, régi dokumentumokat. A sors úgy hozta 1992-ben, hogy családommal együtt visszaköltöztem Zebegénybe, ekkor számtalan családi és egyéb fotót tudtam a falubeliektől összegyűjteni. Férjem anyagi támogatásával és a színes technika jóvoltából a fotókat megnagyíttattam és az általunk bérelt Fenyőgyöngye étteremben kiállítottam. Nagy sikerük volt a kiállításoknak, hiszen a nagyított képeken sokan felismerték a feledésbe merült őseiket, rokonaikat és saját magukat fiatalon. A számtalan összegyűjtött képből nyolc alkalommal rendeztem tematikai kiállítást. Kár lenne azonban, ha ezek a falu történetét hordozó fotók csak néha-néha kerülnének nyilvánosságra. Múltunk ismerete összetartó erőt ad az utókor számára is, ezért Pillanatképek Zebegény történetéből címmel tematikus albumokban szeretném megjelentetni az összegyűjtött emlékeket.
Az első kötet NAPRAFORGÓRÓL szól, akinek tevékenységére minden Zebegényben élő szeretettel gondol.