Stendhal - Vörös és Fekete

Most Kozocsa Sándor újabb fölfedezésekkel örvendezteti meg a Krúdy-rajongókat. Több regényt és elbeszélést gyűjtött össze: A Régi és új emberek, A helyettes halott, a Szarvasgomba-emberek, A költő és a leányzó, A csillag, aki jár és az Álarcos hölgy című írásokat. Az 1911 és 1930 között született, eddig kallódó művek az anekdotázó romantika és bizarr mese, a színes történelmi körkép és legenda, a századfordulós szerelmi idill és a világ maró gúnnyal ábrázolt dzsentrivilág mesteri ötvözetei. Mesélőkedve leleményessége, finom iróniája és furcsa alakokat teremtő képzelete friss és megragadó ezekben a véletlen folytán életműve perifériájára került kisregényekben is.

A mű az 1969-ben megjelent könyv második - jelentősen bővített kiadása. A munka, az új kutatásoknak megfelelő javításokon kívül, további fejezetekkel mélyíti el a két világháború közötti gazdasági struktúra vizsgálatát; két új fejezetben foglalja össze a modern társadalmi struktúra kialakulását és fejlődését; végül új fejezet tárgyalja az 1945-től 1948-ig terjedő népi demokratikus forradalom gazdaságtörténetét.
Számottevően bővült a kötet adatanyaga is: az első kiadás 59 táblázatával szemben a másodikban 124 táblázat kapott helyett.
A könyv - magyarországi megjelenése óta - két kiadásban látott napvilágot az Egyesült Államokban, s jelenleg folyamatban van olaszországi kiadása is.

"Ha az életemet történetként kívánom látni (és ki ne kívánná ismerni a saját történetét, melyet aztán megnyugodva - vagy éppenséggel nyugtalanul - a sorsának nevezhet), akkor B. történetét kellene elmondanom" - írja Keserű, Kertész Imre új regényének egyik hőse.
Keserű, foglalkozására nézve irodalmi szerkesztő, megpróbálja felkutatni különös barátja, B., az író utolsó, eltűntnek hitt regényét. Annál is inkább, mert B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció? Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükből a saját életük, s hogyan válik "úgynevezett valósággá" mindaz, amit egykor kétségbevonhatatlan valóságnak, az életüknek hittek. Lényegében: hogy hogyan válnak a rendszerváltással véget ért negyven év túlélőivé, mint ahogyan ő, B. is csak képtelen auschwitzi születésének véletlen túlélője.
Mi sem érthetőbb, mint hogy Keserű valósággal beleássa magát B., az ő - Keserű - számára annyira fontos, szinte példaszerű életébe: mániákusan igyekszik megérteni B. sorsát, szerelmi életét, halálának okát és körülményeit.
A Felszámolás tehát "nyomkeresés" is: nyomozás egy eltűnt kézirat és tűnőfélben lévő életek után. Egyúttal úgy tűnik, hogy bezárul az alkotó kör, amelyet Kertész Imre maga köré meghúzott: ha a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért után eddig trilógiáról beszéltünk, az új mű, a Felszámolás ezt a sort most tetralógiává egészíti ki.