Tájékoztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról

Tanulmányunkban a közízlés helyzetével foglalkozunk, mégpedig elsősorban azokkal a területekkel, amelyek a rádiózás szempontjából különösen fontosak (zene, irodalom). Eredményeinket megkíséreljük a kultúra egészébe ágyazva vizsgálni, s ahol csak alkalmunk adódik, kitérünk a tömegkommunikációs eszközökkel való ízlésnevelés problémáira is. A felhasznált tényanyag túlnyomó része egy 1964-ben végzett, a kulturális ismeretekre és ízlésre vonatkozó - országos - felmérésünkből származik.
Vizsgálatunk jellegéből adódóan számolnunk kell bizonyos torzításokkal, ezekre esetenként felhívjuk a figyelmet, megjegyezzük azonban, hogy a vizsgálat adatai általában kedvezőbbek a valóságosnál. Adataink azonban - tapasztalataink szerint - még így, „megszépült" formájukban is sokkal közelebb járnak a valósághoz, mint jónéhány szakembernek a közönségről alkotott elképzelése. Egy házi közvéleménykutatás során például 19 irodalmi szerkesztő közül négyen azt gondolták, hogy hazánkban minden felnőtt ismeri William Shakespeare nevét. Országos vizsgálatunk során a válaszadók 40%-a - ez 3 millió felnőttet jelent - elismerte, hogy hírét sem hallotta. De a másik véglet is előfordult: akadt szerkesztő, aki szerint a felnőtt lakosság 90%-ának, sőt olyan is, aki szerint 93%-ának Shakespeare neve semmit sem mond. Valószínűnek tartjuk, hogy sokan lesznek, akik szerint így is sötétebbre festettük a valóságot. 

E kis lexikon célja, hogy a nemzeti érzésű magyar intelligencia számára a modern élet eszméinek és a tudományok új eredményeinek útvesztőjében kalauzul szolgáljon. A magyar társadalom ama rétegéhez akar tehát főképen szólni, amely a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Napkelet folyóirat köré olyan lelkesedéssel sorakozott. Főelvének következetes keresztülviteléből folyik, hogy elsősorban az alkotó világnézet képviselőit, eredményeit és elveit ismerteti, mindamellett nem elfogult. Közönségével a másik tábor irányait és jelentősebb alakjait is megismerteti s vagy állást foglal velük szemben vagy pedig, amennyiben komoly értékekről van szó, elismerésben részesíti őket.
Mint kis lexikon nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az ismertetett fogalmakkal és nevekkel szemben a legteljesebben kiegyensúlyozott arányosságot őrizzen meg. Aktualitásra törekedvén, természetes, hogy a jelent mozgató eszméket, a jelenre ható egyéneket, a jelennek közéletében, művészetében és tudományosságában fontos eredményeket, vagy a multnak jelenbe átnyúló elemeit, bővebben tárgyalja, mint a letűnt korszakoknak - bár tiszteletreméltó - de hatásban vagy érdekességben csökkent neveit és erőit. Különös gondot fordít a társadalmi tudományokra, a jelenkor politikai eszméire, a világháborúra, a magyar közélet és műveltség legújabb lendületének jelenségeire, a megszállt területek irodalmi életére s a történeti, a technikai és természettudományok legfrissebb eredményeire. Különös figyelemben részesíti a magyar szellemnek részvételét az emberi tudás kialakulásában s a magyar tudósok közül nem egy olyat juttat a megérdemelt méltatáshoz, akiről eddig még nagyobb lexikonokban sem esett szó.
Az összefoglaló képzőművészeti cikkek kissé nagyobb teret kaptak, mint az egyes irodalmak története, ennek oka azonban abban keresendő, hogy a képzőművészeti cikkekhez melléklet illusztratív anyag részletesebb kifejtésre ösztönöz.
Az időszerű változásokkal a lexikon körülbelül ez év október havának közepéig tart lépést.
Budapest, 1927 november hó

A Magyar Irodalmi Társaság

Egy főorvos „másodállásban”, zenei újságíróként került 1993-ban Salzburgba, ahol a nyári Ünnepi Játékok izgalmas reformidőszakába csöppent bele. Az azóta eltelt több mint 25 év alatt Salzburg a zenei világ csodált központja lett. A modern művészetek is megtalálták itt helyüket, és az évszázadok mestereinek, nem utolsósorban természetesen Mozartnak köszönhetően a zenekedvelők Mekkájává vált. Immár több mint negyedévszázados anyag gyűlt össze azokból a tudósításokból és riportokból, melyeket Dr. Székely György a nyári és pünkösdi fesztiválon, valamint a Mozart Héten készített. Egy orvos-zenész szemüvegén át követhetjük végig a salzburgi zenei rendezvényeken érvényesülő trendeket, újításokat. Bepillanthatunk az ünnepelt vagy éppen kevésbé sikeres, olykor akár botrányos, de mindenképpen figyelmet érdemlő produkciók kulisszatitkaiba, közelebbről ismerhetjük meg korunk legnagyobb előadóművészeit, rendezőit. A könyv egyúttal zenetörténeti kalandozás is. Változatos interjúkon, beszámolókon keresztül élhetjük át a 2020-ban 100. születésnapját ünneplő fesztivál eddigi megannyi különleges művészeti eseményét.

VI. Benedek pápa sorra veszi könyvében az elmúlt hónapok eseményeit annak tükrében, hogy az az út, amelyet járunk, a reménytelenségbe, a hitetlenségbe vezető út: a keresztény gyökerekre való utalás mellőzése az Uniós Alkotmányból, törvény általi szentesítése az abortusznak, az istenhit magánéletbe való szorítása, hogy a közélet számára semmiféle jelentőséggel ne bírjon. Könyvének jelentősége ezekben az időkben igen nagy, hiszen kiutat mutat az egyre erősödő kulturális válságból. Rámutat arra, hogy történelmünk jelen pillanatában leginkább olyan emberekre van szükségünk, akik mindennapi életükben megélt hitük révén Istent közvetítik. Olyan emberekre, mint Szent Benedek, aki a bencés rend megalapítójaként sokat tett a kereszténység, Európa megőrzéséért.