A Dumas-klub.A kilencedik kapu

Mintegy tizenöt esztendő telt el azóta, hogy ennek a kötetnek az első kiadása megjelent. Az ezen idő alatt történt változásokat Ázsia partjain, főképen a „Szélső-Keleten", chronologikusan felsorolni vagy a változások folyamán létrejött mai viszonyokat terjedelmesen ismertetni, messze túlterjedt volna ezen kötet határain s annak tulajdonképeni czélján. És mert később - az V. kötetben - bőségesen lesz alkalmunk a ma fennálló viszonyokkal foglalkozni, azaz a „modern Khinát és Japánt" ismertetni, ezen okból jelenleg csak arra szorítkoztunk ezen kötet teljes és gyökeres átdolgozásában, hogy mellőztük azokat a részleteket, a melyek helyükön voltak annak idejében, de ma, mint teljesen elévültek és helyenkint a viszonyokat nem hűséges igazsággal visszatükrözők, meg nem állhatnak. A leggyökeresebb átdolgozásra ugyanis a khinaiakról szóló czikkekben volt szükség. A régibb kiadásokban a khinai társadalomról és a khinaiakról adott ismertetések helyenkint nagy mértékben magukon viselték a pillanatnyi benyomás alatt létrejött „színezéseket", amelyek, ha higgadtabb megfigyelés, tárgyilagosabb tanulmányozás után s az írójuknak valamivel - érettebb korában íródtak volna, aligha lettek volna olyan élénkek és túlszínesek.
Ma, tizenöt évvel későbben, a midőn időközben újból alkalmam nyílott megismerkedni a khinaiakkal, tehát „higgadtabb megfigyelés s tárgyilagosabb tanulmányozás után", de főképen - és sajnos - jelentékenyen „érettebb korban" bocsátom nyilvánosságra a khinaiakról szóló ismereteimet, teljes tudatában vagyok annak, hogy a személyes bátorságnak egyik árnyalata szükséges ahoz, hogy valaki ilyen őszinte vallomást téve, könyvének hibáját önmaga beismerje. Úgy hiszem, hogy behatóbb tanulmányozás és közvetlenebb érintkezés következtében ezúttal sikerült közelebb jutnom a nekünk még most igen sok tekintetben exotikus néphez s ennek folytán a róla adott ismertetés sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint állott a tizenöt évvel ezelőtt adott ismertetés.
Már a mennyire valamely nép vagy nemzet leírásában az igazsághoz meg a valósághoz közel lehet jutni. Hiszen már a tulajdon népének vagy nemzetének a megismerése egyike az ember legnehezebb feladatának! Budapesten, 1907. február hóban. 

A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) 20. századi történetének ez a két egybeszerkesztett kötete eredetileg külön jelent meg.
Az első kötet az ismert német történész, Georg von Rauch tollából Geschichte der baltischen Staaten címen 1970-ben, mg a második, amit két amerikai szerző, a litván származású Romuald J. Misiunas és az észt származású Rein Taagepera írt, The Baltic States címen 1983-ban.
A két könyv együttes kiadása nem önkényes. G. Rauch munkája az 1974-es angol kiadásban azt az alcímet kapta, hogy The years of independence 1917–1940 (A függetlenség évei), s a litván-észt páros tudatosan ennek folytatását rta meg, amint ezt az alcímmel is jelzik: Years of dependence 1940–1980 (A függőség évei). Könyvüket azután egy folyóiratban megjelent hosszú tanulmánnyal egészen 1986-ig hosszabbították meg, s R. J. Misiunas mindezt megtoldotta egy, a Kalinyingrádi területről szóló fejezettel.

"Elhúzódott a függöny, s a világ leghíresebb állatorvosa zavartan hunyorgott az ablakon beáramló napfényben. Nem hallottam, csak láttam, hogy azt mondja: "Jaj nekem, már megint!" (vagy valami hasonlót), aztán elõjött, hogy autogrammal, dedikációval bocsássa útjukra a rajongóit. Késõbb megtudtam, hogy mindig hajlandó fogadni az amerikai olvasókat, már csak azért is, mert elõször egy amerikai kiadónak jutott eszébe, hogy egy kötetben jelentesse meg két elsõ könyvét, és végül ez hozta meg Herriotnak a világhírt. Most is Amerikában kiadott dupla köteteket nyomtak az orra alá dedikálni; egy philadelphiai nõ elmondta, hogy angliai programjában mindössze a londoni Tower, a Buckingham-palota, Stratford és Herriot szerepelt; most már elégedetten tér haza a trófeáival. Amikor elmentek a látogatók, és az író betessékelt a rendelõbe, azt mondta: - Nem is hinné, hogy az amcsik jobban értik a könyveimet, mint a honfitársaim. Az utóbbiak csupán azt látják bennük, hogy szórakozatóan írok az állatok életének megmentésérõl, de az amerikai azt is értékeli, ami a tulajdonképpeni célom volt: bemutatni Yorkshire szépségeit és lakóit a világnak, a farmerek kemény életét, no meg az állatorvosokét is, amilyen még a penicillin feltalálása elõtt volt." (James Herriot)