A katedra humora - Professzori anekdoták

A kötet címe jól kifejezi a nyolc tanulmány közös témáját: szocializmus, kapitalizmus, demokrácia, rendszerváltás. A történelem menete feszíti ki azt az ívet, amelyben az írások elrendeződnek. A kiindulópont a „klasszikus", a reformok előtti szocialista rendszer (1. tanulmány). Ezután következnek a szocialista rendszeren belül maradó reformokkal foglalkozó fejtegetések (2. és 3. tanulmány). A kötet második felének témája a rendszerváltás (4-7. tanulmány). A szerző azokat a tanulmányait gyűjtötte össze, amelyekben a nagy rendszerek, a politikai-kormányzati formák és a rendszerváltás elméletéhez próbált hozzájárulni. Bár a maga által feltett kérdésekre igyekszik válaszolni, tulajdonképpen fontosabbnak tekinthetők maguk a kérdések, mint a feleletek. Mi a szocializmus? Mi a kapitalizmus? Mi a demokrácia? Ha egy országot egy adott pillanatban tanulmányozunk, hogyan tudjuk eldönteni, hogy a benne működő intézmények milyen más országokkal rokonítják? Hogyan viszonyul a retorika vagy az ideológia a valósághoz? Mi az, ami egy ország adott működési jellegzetességei közül rendszerspecifikus, és mi az, amivel bármelyik rendszerben találkozhatunk? Valamennyi tanulmányt egyöntetű tudományos metodika jellemez. Közös jellegzetességeik: 1. a „rendszerszemlélet", a rendszerparadigma, 2. a pozitív és a normatív megközelítés szigorú szétválasztása és 3. az interdiszciplináris módszertan. A szerző szeretné, ha a kötetet nemcsak közgazdászok vennék kézbe, hanem a politikatudomány, a szociológia, a jelenkorral és a közelmúlttal foglalkozó történészek is, és felkeltené nemcsak a kutatóknak és a hivatásos elemzőknek, hanem a közélet és a történelem iránt érdeklődő értelmiség szélesebb körének érdeklődését is.

˝Isten a szeretet˝ – a legrövidebb és leglényegesebb mondat Istenről, amit János apostol fogalmazott meg. Az Isten és a Szeretet azonos fogalmak. Minden Istenből – azaz a szeretetből – született, és minden Istenbe – azaz a szeretetbe – tér vissza. Az ember egyetlen valódi tápláléka a szeretet. Ha szeretnek miket, annál már csak egy jobb dolog van: ha mi szeretünk másokat. A szeretet által mehet végbe igazi újjászületésünk, a halál erőinek legyőzése. Krisztusban akkora volt a szeretet, hogy legyőzte a halált. Általa és benne ez minden ember számára lehetséges ajándék! Az igazi szeretet ismérve az áldozatkészség és a megbocsátás. Az áldozatkészség tulajdonképpen szenvedésvállalás a szeretet jegyében. Azaz: képes vagyok saját vágyaimról lemondani, és áldozatot hozni a másik emberért. A megbocsátás lényege ugyanakkor az elnéző lelkület, aminek a kulcsszava a ˝mégis˝ – bármit is tegyen vagy mondjon a másik ember, én mégis elfogadom és szeretem őt. Nem csak szeretettel kell akarni, de akarni kell szeretni is! Akik akarnak szeretni, azok számára javaslom János evangéliumát, a szeretet legszebb tankönyvét, amelyet megértve, megélve, és megvalósítva ismét megtanulhatjuk szeretni egymást: a természetet, embertársainkat és Istent.

Ez a tanulmány a „New Age" összetett jelenségével foglalkozik, amely a mai kultúrára több vonatkozásban is hatással van. Ezeket a gondolatokat elsősorban a lelkipásztorkodásban dolgozóknak kínáljuk fel, hogy ezáltal jobban meg tudják magyarázni, miben tér el a New Age mozgalom a keresztény hittől. Fel kell ismernünk: a New Age vallásosság részben azért gyakorol lenyűgöző vonzást egyes keresztényekre, mert saját keresztény közösségeikben nem figyeltek eléggé azokra a témákra, amelyek pedig valójában megvannak a katolikus hit egészében, mint például az ember lelki életének fontossága és ennek az élet egészébe történő integrálása, az élet értelmének keresése, az ember és a teremtés kapcsolata, a személyes és társadalmi átalakulás utáni vágy és az emberiség racionalista és materialista szemléletének elutasítása. A jelen kiadvány felhívja a figyelmet arra az igényre, hogy ismerjük meg és értsük meg a New Age-et mint kulturális áramlatot, továbbá hogy a katolikusok értsék a hiteles katolikus tanítást és lelkiséget, és így helyesen tudják megítélni a New Age témáit.

Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény XI. fejezete az erdőgazdálkodásban a műszaki fejlesztést a következőkben szabja meg:
"Az erdőgazdálkodásban a termelékenység növelése, a munka megkönnyítése, a nehéz és veszélyes fizikai munka megszüntetése érdekében - a gazdaságosság szem előtt tartásával - a legfejlettebb technika alkalmazására és a korszerű termelési eljárások bevezetésére kell törekedni."
Törvényünk a műszaki fejlesztést az erdőgazdálkodásban tehát hármas cél elérésében jelöli meg. A műszaki fejlesztés célja a termelékenység növelése, hogy eleget tegyünk törvényünk más helyen kimondott parancsának, éspedig annak, hogy a meglevő erdő korszerű kezelése, az új erdőtelepítések és a fásítások révén az ország élőfakészlete tovább növekedjék, a népgazdaság és a lakosság több, jobb és olcsóbb fához jusson. Célja a műszaki fejlesztésnek az is, hogy társadalmunk legfőbb értéke, az ember érdekében megkönnyítsük a munkát, és végül hogy fokozatosan szüntessük meg a nehéz és veszélyes fizikai munkát.
Nem lehet vitás, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez, vagyis törvényünk határozott parancsának helyes végrehajtásához vezető utak között egyik legfontosabb a gépesítés fejlesztése.
Éppen ezért a gépesítés jelentőségét erdőgazdálkodásunkban elméleti és gyakorlati síkon egyaránt tovább kell fokoznunk.
Modern erdőgazdálkodás, erdőművelés, a kitűzött terveknek időre való elvégzése számtalan viszonylatban el sem képzelhető ma már megfelelő gépesítés nélkül. Gépesítéssel nem egy olyan tényező akadályozó hatását tudjuk kiküszöbölni, melyek egyébként befolyásunktól függetlenek. Gondolok itt elsősorban az időjárás kiszámíthatatlan viszontagságaiból eredő hátráltatásokra.
Törvényünk előírja azt is, hogy: „A műszaki fejlesztést a szervezett tudományos kutató munka eredményei és a nemzetközi tapasztalatok gyakorlati felhasználásával is elő kell segíteni." Ezért a Gépesítési Útmutatót megfelelő kísérletek eredményeire, továbbá a gyakorlatban szerzett műszaki tapasztalatokra alapozva kutatóink és szakembereink közreműködésével készítettük el.
A Gépesítési Útmutatót azzal az utasítással adom az erdőgazdasági dolgozók kezébe, hogy iparkodjanak az itt közölt anyagot mielőbb és jól elsajátítani, hogy ismereteiket munkájukban is hasznosíthassák. Remélem, hogy a mutató anyagának helyes elsajátítása eredményeképpen a dolgozókra bízott gépek üzembiztonsága fokozódni fog és élettartamuk is megnövekszik majd. Végül nem utolsó sorban remélem, hogy az Útmutató helyes gyakorlati alkalmazása folytán a baleseti veszélyek is jelentősen csökkenni fognak.
Végül felhívom az erdőgazdaságok vezetőit, hogy a korábban kiadott összefoglaló szakmai utasításokhoz hasonlóan mielőbb gondoskodjanak a Gépesítési Útmutató anyagának szervezett oktatásáról.
Budapest, 1962. március 22-én.
Dr. Balassa Gyula
az Országos Erdészeti Főigazgatóság
vezetője.