Antikvárium

Gazdag a tárház, amelyből a Kossuth Rádió Egy csepp emberség c. sorozatában útmutató idézeteket merítettek a megszólalók. Csak szemezgetek a nevekből: Pilinszky János, Kosztolányi Dezső, Theodor Wiesengrund Adorno, Szabó Lőrinc, Thomas Mann, Máté evangélista, Platón, Hamvas Béla, Hemingway, Arany János, Schiller, Szent Ágoston, József Attila, Weöres Sándor, Babits Mihály, Makovecz Imre, Kipling, Reményik Sándor, Barsi Balázs, Vörösmarty Mihály, Hölderlin, Assissi Szent Ferenc, Tamási Áron, Arthur Miller, Márai Sándor, Hérakleitosz, Pál Apostol, Dzsida Jenő, Picasso, Szophoklesz, Mécs László, Li Taj-pó, Széchenyi István, Goethe, Mahatma Gandhi, Neumann János...
A neveket olvasva nem csoda, hogy hallgatóink már így köszönnek nekünk az utcán vagy telefonon: "Egy csepp emberség"! Megszólítási forma, a tisztesség vágya, az egymásra találásé, a társkeresésé lett ez a pár szó. A nem emberléptékű bevásárlóközpontban, ott, ahol a termékáradat szinte agyonnyom, elszemélytelenít, s már-már árucikknek érzi magát az ember is, a pénztáros - felismerve hangom - elfelejti beütni a termék árát és kedvesen, suttogva csak ennyit mond: "Egy csepp emberség". A fizikoterápián, amíg rámteszi a mágnespárnát a nővér, arról beszél, hogy édesanyja esténként könyvünket olvassa, az éjjeli szekrényén karnyújtásnyira tartja, akár a Bibliát. A buszon megszólítanak, a reggeli szereplő mondatait idézik, bizonyságul, hogy összetartozunk: rádósok, megszólalók, hallgatók. Mindannyiunkat egy láthatatlan szál köt össze: Egy csepp emberség. Negyven éve nem látott tanárom hív telefonon, s csak ennyit mond: köszönöm az Egy cseppet. Zavartan hárítom el a hálálkodást, hiszen köszönnivalóm nekem lenne és mert az ember manapság nem szokta a dicséretet. De hát mit is tettünk? Csak elgurítottuk az üveggolyót, amellyel bárki megkaphatja a távolságot.
Mégis kell, hogy legyen valami titka a sorozatnak, amelyet annyian áhítanak. Talán az, hogy ismét ráébredhettünk, nem vagyunk szegények, nem kell félnünk, van miből táplálkoznunk: elődeink nagysága, a velünk élők tehetsége tanít élni magunkért, és mindennapi eszméinkért!
Az Egy csepp emberség műsorsorozatában reggelenként, fél hét után három perccel, a Kossuth Rádióban beszélt már agykutató, író és költő, néprajzkutató, fodrász, operaénekes, színművész, geológus, csembalóművész, rabbi, püspök, zeneszerző, fizikus, újságíró, nyelvész, informatikus, cukrász, tanár és diák, könyvtáros, jogász, matematikus, festő, építész, szobrász, kriminológus, zongoraművész és karmester, közgazdász, régész, grafikus, rendező, rádió és tévébemondó, történész, műgyűjtő, akadémikus, népdalénekes, grafológus... és ki tudja még hányféle hivatású ember. 2004. március 15-től, 2005. július 31-ig, ötszáznégyen adtak a világ nagyjainak örökségéből és önmagukból egy csipetnyit, amit erőt és hitet sugároz valamennyiünknek a mindennapokra.
Köszönetképpen nekik, hallgatóinknak és olvasóinknak ajánlom szeretettel sorozatunk harmadik kötetét. 

Stefan Zweig (1881-1942) gazdag és több mint hatvan éve világszerte népszerű életművéből hét kötetre való válogatást ad közre az Európa Könyvkiadó.
Az első kötet a novellista Zweiget mutatja be, élére az utolsó s talán legkiforrottabb mestermű, a Sakknovella címét kölcsönöztük. De megtalálhatók a kötetben a korábbi alkotóperiódusok remek darabjai is - amelyek a pubertás érzelmi viharaival foglalkoznak (Égő titok), egy-egy különleges sorsot követnek a végkifejletig (Leporella, Könyves Mendel), vagy a pattanásig feszült szenvedély drámáit elevenítik meg (Ámok, Huszonnégy óra egy asszony életéből).
Stefan Zweig Bécs szülötte, s mint író a Freud teremtette pszichoanalízis egyik legérzékenyebb befogadója. Nem véletlen, hogy elbeszéléseit mint "erotikus aláfestésű lélektani tanulmányokat" jellemezték már a harmincas években a kritikusok.

Az alapos, gazdag háttérismereteiről és lenyűgöző, képes úti beszámolóiról méltán híres National Geographic Társaság hazánkban is útjára indítja bestseller útikönyvsorozatát. Távoli, egzotikus tájakat éppúgy feltérképez, mint szomszédaink szokásait, kulturális büszkeségeit.
A helyszínen való tájékozódást informatív, részletes térképek és teljes körű turistainformáció segíti, de a karosszékben kikapcsolódásra vágyóknak is meleg szívvel ajánljuk: a színes leírások és mesés illusztrációk nyomán izgalmas szellemi utazásban lehet részünk.

A három részre osztott kötet történelmi és kulturális áttekintéssel kezdődik, melyet fejezetről fejezetre az egyes régiók legérdekesebb látnivalóinak részletes ismertetése követ. Az utolsó rész, az Úti kisokos fontos és hasznos információkat tartalmaz az út megtervezéséhez.

A Vörös-tenger sokszínűsége és varázsa évezredek óta változatlanul képes magához vonzani a kultúra, a történelem és nem kevésbé a vizek szerelmeseit. A legendás tenger merülőhelyei a világ első búvárterepei közé sorolhatóak. Az egész évben ragyogó időjárás, a kristálytiszta vizű tenger és a kedvező árak mellett a vörös-tengeri partszakaszok vonzereje mit sem csökkent. Sőt, minden évben újabb és újabb merülő helyszíneket fedeznek fel, mind az egyre zsúfoltabb északi mind, pedig az érintetlenebb déli partokon. A Vörös-tengeren valóban érdemes minél hamarabb elsajátítani a búvárkodás minden fortélyát, hiszen partszakaszai olyan pazar választékot kínálnak, melyeknek lehetetlenség ellenállni.
Könyvünk az utazás és búvárkodás megszervezésében segít. Bemutatjuk Egyiptom, Jordánia, Izrael, Szaúd-Arábia, Szudán és Eritrea legszebb területeit hasznos utazási információkkal kiegészítve. A kék mélység szerelmesei több mint száz merülőhely rövid leírását, élővilágát és legfontosabb merülési paramétereit ismerhetik meg, térképek segítségével. A helyi búvárközpontok elérhetőségeinek és szolgáltatásainak bemutatásával akár már otthonról megszervezhető a búvárkaland. A színes fotókkal illusztrált könyv remélhetőleg kedvcsinálóként is megállja a helyét.

"Van-e különbség újságíró és hírlapíró között? Legalább akkora, mint turista és utazó között. Mint igásló és versenyló között. Mint az önkiszolgálóban vásárolható és az esztenán kapható juhtúró között. Vagy idevágóbban, Bächer Iván könyvéhez közelítve, egyben a különbség természetét is pontosabban érzékeltetve: legalább akkora, mint a kollektív mi és az egyéni én Erdély-képe között. Mint fénykép és festmény között." (Láng Zsolt)

A zene, akár a finoman csiszolt gyémánt, ezernyi arcát láttatja rejtélyes anyagának: a szervezett hangzásnak. A zene könyve ezeknek fürkészésére csábítja az olvasót.
A fényképekkel és rajzokkal szervesen, szépen, szemléletesen végig illusztrált könyv, kincsestára a zene bármilyen korú kedvelőjének, érdeklődésének alapja akár puszta kedvtelés, akár pontos ismeretek vagy azok felfrissítésének vágya.

Dosztojevszkij számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..."
A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye. 

Könyvünk Budapest zsinagógáit mutatja be. Földi házakat, melyeket a pusztító XX. század Budapesten inkább megkímélt, mint Európában másutt.
A helyekhez, a hely szelleméhez hozzátartozik a néhai gyülekezet története, az, hogy az építés, átalakítás vagy bővítés pillanataiban honnan jöttek, merre tartottak. Ezért elengedhetetlen felvillantani a házén túl a városrész történetét is.

Megdöbbentő történet egy katolikus francia anyától és holland zsidó apától származó kislányról, háborús viszontagságairól és Anne Frankkal kötött barátságáról. 1941 szeptemberében egy különleges barátság vette kezdetét Anna Frank és Jacqueline van Maarsen között. Anna egy iskolaévet tölthetett a naplójában Jopie-nak nevezett Jacqueline társaságában, majd 1942 júliusában családjával elmenekült a "hátsó traktusba". Anna ezután több levelet és verset írt Jacqueline-nak, de ezek az írások már csak a háború után juthattak el a címzetthez. Annak ellenére, hogy ez a barátság mindkettejükben különösen mély nyomokat hagyott, Jacqueline sosem kérkedett Anna Frankhoz fűződő szoros kapcsolatával. Hatvan év elteltével, immár idős hölgyként mégis úgy érezte, meg kell írnia emlékeit, hogy közelebbről megismerjük és megértsük azt a kislányt, akinek a lelkébe a világ a naplóján keresztül látott bele. Ez a könyv azonban több mint egy szokványos visszaemlékezés. A félig zsidó családból származó Jacqueline személyes sorsa és aprólékos részletekkel megírt megható élettörténete is kirajzolódik belőle.