Antikvárium

A monográfia a bibói életmű egészének számbavételére vállalkozik. Középpontjában a politikai gondolkodó áll, egyszerre nyújt azonban életrajzot, szellemi portrét és problémaorientált elemzésgyűjteményt. A könyv évtizedes kutatómunkán alapszik. Anyaga támaszkodik Bibó István kiadatlan kézirataira, a megjelent forrásokra, valamint a hazai és a nemzetközi kommentárirodalomra. Ugyanakkor a szerző feldolgozta a mesterek és a szellemi elődök, Horváth Barna, Guglielmo Ferrero, Erdei Ferenc, Hajnal István és Németh László életművét. Kovács Gábor monográfiája alapvető munka. Olyan, amelyet forrásmunkaként és kézikönyvként egyaránt használhatunk kutatók, egyetemi és középiskolai tanárok, doktoranduszok, bölcsész, jogász és társadalomtudománnyal foglalkozó egyetemi és főiskolai hallgatók, továbbá mindazok, akik a magyar köz- és szellemi élet iránt érdeklődnek. A mű egyike a Bibó-kutatás eddigi legjelentősebb teljesítményeinek, és a születőben lévő modern magyar eszmetörténet-írás figyelemreméltó kísérlete.

A Bibliát olyan emberek értik és tudják mások számára is közel hozni, akiknek köze van ahhoz a Titokhoz, amelyből ez a könyv született. Jelenits tanár úr ilyen olvasója, magyarázója a Könyvek Könyvének. Alázatosan magyaráz. Nem a szöveg helyett vagy csupán a szöveg kapcsán akar valamilyen saját bölcsességet elmondani, hanem a szöveget engedi megszólalni. A betűben és a betű által a lelket.

Az Elmélkedések e fordítása a sztoikus hagyományba ágyazott filozófiaként mutatja be Marcus Aurelius császár klasszikus művét.

"A legjobb módja a védekezésnek, ha nem leszünk hozzájuk hasonlók.

Légy, mint a szirtfok, melyet a hullámok szüntelenül ostromolnak - ő viszont rendületlenül áll, és körülötte elcsendesül a habzó forgatag."

"Nagyon sokáig nem volt idegen tőlem a karriervágy. És ha most elkezdtem listázni a negatív vonásaimat, akkor be kell vallanom, hihetetlen hatalomvágy is volt bennem. Talán máig is van."
"A Kádár-konszolidáció ki nem mondott alkotmányához szervesen hozzátartozott, hogy mi nem beszélünk rólatok, ti sem beszéltek sokat magatokról és rólunk."
"Néha engem is sikerült megfélemlíteni. Na, nem Nagy Ferónak, hanem a KISZ-nek, a pártközpontnak, amikor ránk telefonáltak, miért nem adjuk ki a Beatricét."
"Adva van egy férfi - gyanítom: öregebbnek látszik, mint amennyi -, van egy jóval fiatalabb orvosnő és egy még fiatalabb énekesnő. Gondolom, egy öregurat nem vádolnak meg szexuális kilengésekkel."

A kötet a hiperaktív gyerekek szüleinek és tanárainak ad információt a tünetegyüttesről, ötleteket, segítséget a gondok enyhítésére. A hiperaktivitás gyakran társul tanulás- és figyelemzavarral.

Táncos Csuda Mózsi kalandjai Erdély visszacsatolásakor kezdődnek, a katonaságnál folytatódnak s a háborús megpróbáltatások után - a hegylakó népek ősi türelmével - várt és a tavaszi megújulást remélő hétköznapokkal zárulnak; "Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."

Részlet a könyvből:
"Abban a küzdelemben, melyet a "formájában nemzeti, tartalmában szocialista" új irodalomért, művészetért folytatunk, erőnk egyik főforrása népi-nemzeti irodalmunk nagy hagyatéka. És bár a magyar lírai örökség jóval gazdagabb a prózainál, ez a tény csak még inkább arra ösztönözzön bennünket, hogy újból meg újból kezünkbe vegyük regényíróink, elbeszélőink írásait, keressük ki és adjuk át népünknek mindazt, ami emberségre, szabadságra, a nép, a haza iránti hűségre nevel.
Ahogy a magyar költészet ismerete nem merülhet ki a legnagyobbak: Petőfi, Ady, József Attila ismeretében, úgy a magyar szépprózai örökség feltárása sem állhat meg Jókai, Mikszáth, Móricz regényeinél.
Móra Ferenc népies elbeszélés mikszáthi hagyományainak folytatója. Tömörkény írásaiban több az erő, életteljesebb az ábrázolás, Tolnai Lajoséban több az erkölcsi bátorság, a realista társadalmi probléma. Móra jelentőségét elbeszélésének népies jellegében, előbeszéddel rokon elevenségében, ízes, szép nyelvében és népszeretet lírai hangjaiban kell megtalálnunk."

Az ember - mint annyi mást - az álcázást is a természettől, az állat- és a növényvilágtól leste el, és a fennmaradásáért vívott küzdelmében igyekezett azt a maga hasznára fordítani. A "mimikri", a rejtés-rejtőzés, a színlelés életelemévé, majd az osztálytársadalmak kialakulásával a hadseregek tevékenységének is részévé vált.
A háborúk történetét tanulmányozva jól megfigyelhető az a törekvés, hogy a szemben álló seregek fokozódó mértékben törekednek csapataik összetételét, fegyverzetét, valamint a hadvezér szándékát az ellenfél elől elrejteni, ugyanakkor minél több és minél részletesebb információkat igyekeznek szerezni róla. Régen elmúlt az az idő, amikor a hadseregek fényes egyenruhákban, csillogó fegyverekkel, kibontott zászlókkal, hangos kürtszóval törtek egymásra. Az első és a második világháború harcaiban és hadműveleteiben, valamint az azt követő és jelenleg is folyó helyi háborúkban a rejtőzés, az álcázás a harccselekmények nélkülözhetetlen részévé lett. A felderítés - minél jobban látni az ellenséget - és az álcázás - minél jobban eltűnni az ellenség szeme elől - követelményei, lehetőségei és eszközei hatalmas mértékben fejlődtek. 

Mi a magyar őstörténet és kutatási területe	3
Miért késett oly sokáig az igazi magyar őstörténet kidolgozása	4
A II. világháború után nyugatra ment magyar tudósok érdeme	15
A hazai konzervatív nyelvészek heves támadása	32
A magyarságtudomány hazai művelőinek új frontja	41
Mérlegelések	51
Irodalmi utalások	53

"Ez a kis könyv azokhoz szól, akiktől nem idegen a Szentírás világa, azokhoz, akik szívesen néznek szembe a mindennapok kérdéseivel, amelyek bennünket bensőnkben érintenek. Vallomás is akar lenni ez az írás arról, mit mondott nekem a Szentírás egy-egy mondata, vannak kijelentések, amelyek újra és újra a fülünkbe csengenek, és az évek, évtizedek múlásával egyre többet jelentenek nekünk. Töprengések, tűnődések sorozata ez a kötet, nem tudományos fejtegetés. Adja Isten, hogy aki kezébe veszi, találjon békét és nyugalmat, és ezekből a szentírási igékből nyerjen erőt mindennapi életéhez."

˝Isten a szeretet˝ – a legrövidebb és leglényegesebb mondat Istenről, amit János apostol fogalmazott meg. Az Isten és a Szeretet azonos fogalmak. Minden Istenből – azaz a szeretetből – született, és minden Istenbe – azaz a szeretetbe – tér vissza. Az ember egyetlen valódi tápláléka a szeretet. Ha szeretnek miket, annál már csak egy jobb dolog van: ha mi szeretünk másokat. A szeretet által mehet végbe igazi újjászületésünk, a halál erőinek legyőzése. Krisztusban akkora volt a szeretet, hogy legyőzte a halált. Általa és benne ez minden ember számára lehetséges ajándék! Az igazi szeretet ismérve az áldozatkészség és a megbocsátás. Az áldozatkészség tulajdonképpen szenvedésvállalás a szeretet jegyében. Azaz: képes vagyok saját vágyaimról lemondani, és áldozatot hozni a másik emberért. A megbocsátás lényege ugyanakkor az elnéző lelkület, aminek a kulcsszava a ˝mégis˝ – bármit is tegyen vagy mondjon a másik ember, én mégis elfogadom és szeretem őt. Nem csak szeretettel kell akarni, de akarni kell szeretni is! Akik akarnak szeretni, azok számára javaslom János evangéliumát, a szeretet legszebb tankönyvét, amelyet megértve, megélve, és megvalósítva ismét megtanulhatjuk szeretni egymást: a természetet, embertársainkat és Istent.