Termékek szűrése

Minél jobb a kém, annál nagyobb a hazugság.
Egy luxusvonat, ami Moszkva és egy sorsfordító találkozó felé száguld.
Egy CIA-repülő, amit lelőnek az Arany Háromszög dzsungelében.
Egy náci gyűjtemény, mely Nyugat-Lengyelország elérhetetlen hegyeiben rejtőzik.
Egy hiányzó műkincs, a világ nyolcadik csodája, mely már hét évtizede eltűnt.
Egyetlen esély a megváltásra...

Amikor a nácik a lengyelországi Białystokból elhurcolják a zsidókat, a 13 éves Samuel Pisar édesanyjának az az ötlete támad, hogy hosszúnadrágot ad a fiára, akit így a munkaképes férfiak közé osztanak be. Ha a szokásos rövidnadrágban marad, őt is elgázosítják Treblinkában, mint anyját és kishúgát.
A majdaneki táborban Samuelben működni kezd a túlélési ösztön, és fanatikus elszántsággal sikerül életben maradnia Auschwitzban és Dachauban. Amikor a tábort felszabadítják az amerikaiak, két megmenekült barátjával együtt Bajorországban élvezik az életet és a merész feketézéssel előteremtett jómódot. Nagynénje Párizsba viszi Samuelt, majd Ausztráliába kerül, ahol ugyanazzal a fanatikus elszántsággal veti magát a tanulásba, és elkezdődik elképesztő sikerekben gazdag életpályája. Harvardi diplomájával az ENSZ-főtitkár kabinetjében dolgozik, majd Kennedy elnök munkatársává válik. Később sikeres nemzetközi ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok tanácsadója, nemzetközi konferenciák szónoka.
Sokáig úgy gondolta, hogy nem szabad feltépni a múlt sebeit. Azt látva azonban, hogy a világ új katasztrófák felé rohan, tudatosult benne, hogy emlékeztetnie kell arra, amit saját szemével - gyerekszemmel - látott: miként omlott össze egy kegyetlenséget, szenvedést és tragédiát maga után hagyó, önhitt világ. 1979-ben írta meg ezt a világsikert aratott könyvet, amelynek az első harmada ér véget a felszabaduláskor, a következő kétharmad annak története, hogyan tudta felépíteni magát sikeres világpolgárrá.

A tartalomból: A Punsai és a Bonsai fogalmak magyarázata, Történeti áttekintés, A különböző faformák, Európai stílus?, A mag, Ivartalan szaporítás, Ültetés és átültetés, Gondozási intézkedések, A miniatűr fák formálása, vágása.

A Föld, Föld!... című visszaemlékezés Márai Sándor emigrációjának és a németek, majd a szovjetek által megszállt Magyarországnak szubjektív hitelességgel megírt története. Ezt a művét szokás az Egy polgár vallomásai folytatásaként számon tartani. A hang ugyanaz a vallomásosság. Szenvedélyesen ír egy országról, népről és nyelvről, az író szerepéről a megváltozott körülmények között. A lehetőségek számbavétele után minden írónak döntenie kell, meddig hajlandó közösséget vállalni a kiépülő diktatúrákkal. A német csapatok bevonulásakor még megoldás volt Márai és családja Leányfalura költözése, de a háború befejezése után a szovjet hadsereg tartós jelenléte és a mindent elnyomó kommunista befolyás egyértelműen az ország elhagyására késztette. A visszaemlékezés először 1972-ben látott napvilágot Torontóban, s az író méltán egyik legnépszerűbb írása.

A legigényesebb, legalaposabb és legaktuálisabb adatokat tartalmazó útikönyv sorozat ezen kötete a Szentföldön segíti alapvető kalauzként az angolul értő Olvasót. A könyv speciális keresztmetszeti rajzokon mutatja be a híresebb épületeket, könnyen átlátható térképekkel segít eligazodni belvárosokban, nevezetsek helyeken. Több száz, külön e könyv számára készült színes kép teszi informatívvá és látványossá a kötetet.

A bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatás 250. évfordulójára.

Norman Mailer ebben a regényben Jézus bőrébe igyekszik belebújni. Az evangélisták elbeszélése után ezúttal magától a mestertől halljuk a történetet. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy egy szakképzett és módfelett istenfélő ács történetét halljuk, aki rendkívüli kérdésekkel viaskodik. Isten beszél hozzám? - kérdezi Jézus. - Vagy képzelődöm? Ha a hang Istentől jön, miért éppen engem választott a fiának? Ha pedig nem Istentől jönnek a hangok, akkor ki adja hozzá az erőt, hogy véghez vigyem ezeket a csodákat? Olyan embernek a beszámolóját élhetjük át bensőségesen, akit nem engednek megállni az útján a látomások, amelyekben részesül, a prédikációk, amelyeket tart, és a csodák, amelyeket véghez visz mindaddig, amíg elérkezik erőinek apokaliptikus végéhez. A regény, miközben szorosan tartja magát az Újtestamentumhoz, elevenen újjáteremti Galilea és Jeruzsálem kétezer évvel ezelőtti életét. A Szentföldön egy önelégült, de félelmetes hatalom uralkodik ebben a kényelmetlenül megmerevedett korszakban, elnyomva a kétségbeesett szegény néposztályokat. Nagy változás kora ez - akárcsak a miénk. Mailer kiemelkedő teljesítménye, hogy újjáteremti számunkra ezt a kort, és megteremt egy embert, aki egészen más, mint a többiek, és aki mindamellett csupa szenvedély és kételkedés, erő és gyengeség - egy isteni és emberi főszereplőt, Isten fiát, aki mégis osztozik a mi állapotunkban.

A Fogság főhőse, Uri, a római zsidó negyedben nő fel, s titokzatos módon lesz tagja a delegációnak, amely peszahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Életét végigkíséri a kamaszkori rémület: az apja nem szereti őt. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge és vaksi fiút. Uri életén keresztül bepillanthatunk a zsidó, a görög és a latin közösségek hétköznapjaiba, politikai intrikák kulisszái mögé. Urit mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol a legsanyarúbb számkivetettség várja. E fordulatos regény ugyanakkor kegyetlen beszámoló a világ romlottságáról, és a magyar irodalom újabb nagyszerű apa-regénye.

Krúdy Gyula több mint egy évtizedig lakott a Margitszigeten. Az 1920-as években számos írásában örökítette meg a sziget múltját és jelenét. Portrékat rajzolt a valaha itt élőkről, Szent Margittól Arany Jánosig. Megtudhatjuk, milyen volt az élet az egykor árnyas fák alatt, amikor még omnibusz járt ki a szigetre, amikor a gavallérok titkon párbajt vívtak egy-egy hölgy miatt, amikor minden évben pünkösdi királynőt választottak a tavasszal idesereglő ifjú lányok közül. Aki végigolvassa ezt a gazdagon illusztrált kötetet, különös időutazáson vehet részt, a harmadik évezredből visszaröppen az elmúlt századokba. Krúdynak a Margitszigetről szóló írásai még soha nem jelentek meg kötetbe sorolva.

Szülőnek lenni a feszültség és az öröm különös elegye. Amikor a fiaim még kicsik voltak, ráébredtem, hogy ha velük vagyok, mindig valami idegesség vesz rajtam erőt, miközben a kelleténél többet figyelek rájuk, aggódom értük és igazítom helyre őket. Tőlük távol azonban – például ha előadó körúton tartózkodom – büszkeség és szeretet érzése kerít hatalmába. Olyankor szégyenkezem, hogy jelenlétükben nem vagyok képes kifejezni örömömet és csodálatomat – szégyenkezem magam miatt és őmiattuk is. Idegen nagyszülők segítettek ennek felismerésében. „Miért nem szereztek nekem annyi örömöt a gyermekeim, mint most az unokáim?” – kérdezgettek. Lassan rájöttem, hogy nem kivételes, hanem nagyon is szabályszerű, ha a jó szülő aggódik és helyreigazít, mivel a szülői szeretet nem csak ölelgetés, sugárzó büszkeség és hencegés. Hozzátartozik, hogy gyerekeinket olyanoknak szeretnénk láttatni a rokonok, a barátok szemében, akik segítőkészek és udvariasak, tanáraik elismerését pedig azzal szeretnénk kivívni, hogy jól teljesítenek. Ez annyit jelent, hogy olyan felnőtté neveljük őket, aki lelkiismeretesen dolgozik, rendes szomszéd, hű házastárs és kötelességtudó szülő. A nevelés legalapvetőbb szintjén tartani. E gondok miatt válunk aggályoskodó szülőkké. És a jutalomra – egy-egy elismerő szóra vagy látványos eredményre – bizony várni kell. Legyünk tehát türelmesek!

„Nemrégiben egy kedves hölgy megkérdezte tőlem a boltban, hogy mivel foglalkozom. Mondtam, hogy írással. „Igen?”, kérdezte. És miket írok? Kezdtem erre mondani, hogy írok történeteket, históriákat, okoskodásokat, írok életrajzot, útirajzot, földrajzot, szívesen vázolok életképet, helyzetképet, arcképet, foglalkozom történelemmel, azon belül is irodalom- és művelődéstörténettel, de vállalok helytörténeti dolgozatokat, szokásom agrártörténeti közleményeket is publikálni, természetesen figyelemmel kisérem a politikai eseményeket és meg-megkommentálom azokat. Ha időm engedi, szívesen értekezem az építészet, a zeneművészet, a nyelvészet időszerű kérdéseiről, gyakran látnak napvilágot kétszázezer példányban gondolataim moziról, táncról, operettről, operáról, nőgyógyászatról, beteg-, csecsemő-, kutya-, és autóápolásról, kozmetikumokról, narkotikumokról, egzotikumokról, konyítok továbbá a pedagógiához, gasztronómiához, kronológiához, mitológiához, kozmológiához, ergonómiához, bronchoszkópiához... Ekkor a hölgy, pedig még a felinél sem tartottam, félbeszakított: „Nem tudná mindezt rövidebben elmondani?” „Rövidebben? Újságíró vagyok”, mondtam, és elvörösödtem akkor.” Igen, Bächer Iván ír. Mindenről. Egyről. Arról az egyről, ami ott van minden mögött, előtt, fölött. Az emberről. Kicsiről és nagyról. Hétköznapiról és különlegesről. Csodabogárról és zseniről. Mozartról és a szomszéd Mariska néniről. Ilyenről, olyanról. Mindről. Csodálattal, hökkenéssel, tisztelettel, szeretettel, indulattal, szenvedéllyel. Egyszóval érzéssel. Beleérzéssel. Megérzéssel. Ráérzéssel. Mert a világból ez érdekli. Csakis ez. Az ember. Arcképcsarnok ez a könyv. Hatvan ember portréja van benne.