Termékek szűrése

"Van-e különbség újságíró és hírlapíró között? Legalább akkora, mint turista és utazó között. Mint igásló és versenyló között. Mint az önkiszolgálóban vásárolható és az esztenán kapható juhtúró között. Vagy idevágóbban, Bächer Iván könyvéhez közelítve, egyben a különbség természetét is pontosabban érzékeltetve: legalább akkora, mint a kollektív mi és az egyéni én Erdély-képe között. Mint fénykép és festmény között." (Láng Zsolt)

Az alapos, gazdag háttérismereteiről és lenyűgöző, képes úti beszámolóiról méltán híres National Geographic Társaság hazánkban is útjára indítja bestseller útikönyvsorozatát. Távoli, egzotikus tájakat éppúgy feltérképez, mint szomszédaink szokásait, kulturális büszkeségeit.
A helyszínen való tájékozódást informatív, részletes térképek és teljes körű turistainformáció segíti, de a karosszékben kikapcsolódásra vágyóknak is meleg szívvel ajánljuk: a színes leírások és mesés illusztrációk nyomán izgalmas szellemi utazásban lehet részünk.

A három részre osztott kötet történelmi és kulturális áttekintéssel kezdődik, melyet fejezetről fejezetre az egyes régiók legérdekesebb látnivalóinak részletes ismertetése követ. Az utolsó rész, az Úti kisokos fontos és hasznos információkat tartalmaz az út megtervezéséhez.

Párizs, nyár, Eiffel-torony. Egy mindenben csalódott fiatalember, Alain az öngyilkosság szélén áll, épp le akar ugrani a toronyból, mikor egy titokzatos idegen visszatartja elhatározásától és szerződést ajánl neki: ha az életben maradás mellett dönt és mindenben követi utasításait, problémái megszűnnek, és végre boldog lehet.
Alain élete ettől a pillanattól gyökeresen megváltozik. Elfogadja a különös feltételt – s ezzel tulajdonképpen átadja élete irányítását… De kinek is?
A varázslatos párizsi nyárban játszódó történet sok tanulsággal szolgál. Megtudhatjuk belőle, hogyan szabadulhatunk meg félelmeinktől és megérthetjük csalódásainkat, választ kapunk kudarcainkra és álmainkra. Szól arról, hogyan küzdjük le gátlásainkat és hogyan haladjunk tovább az „élet” ösvényén.
A regény egyszerre felnőttmese és pszichológiai tanácsadó, de mindenekfelett szórakoztató olvasmány.
Laurent Gounelle könyve nemcsak a francia olvasók körében aratott sikert – első kiadásának 200 000 példánya hamar elfogyott –, de meghódította Spanyolországot és Dél-Amerikát is. Kiadója szerint Coelho Alkimistája hódított meg utoljára ennyi olvasót.
 

Dosztojevszkij számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..."
A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye. 

Könyvünk Budapest zsinagógáit mutatja be. Földi házakat, melyeket a pusztító XX. század Budapesten inkább megkímélt, mint Európában másutt.
A helyekhez, a hely szelleméhez hozzátartozik a néhai gyülekezet története, az, hogy az építés, átalakítás vagy bővítés pillanataiban honnan jöttek, merre tartottak. Ezért elengedhetetlen felvillantani a házén túl a városrész történetét is.

Megdöbbentő történet egy katolikus francia anyától és holland zsidó apától származó kislányról, háborús viszontagságairól és Anne Frankkal kötött barátságáról. 1941 szeptemberében egy különleges barátság vette kezdetét Anna Frank és Jacqueline van Maarsen között. Anna egy iskolaévet tölthetett a naplójában Jopie-nak nevezett Jacqueline társaságában, majd 1942 júliusában családjával elmenekült a "hátsó traktusba". Anna ezután több levelet és verset írt Jacqueline-nak, de ezek az írások már csak a háború után juthattak el a címzetthez. Annak ellenére, hogy ez a barátság mindkettejükben különösen mély nyomokat hagyott, Jacqueline sosem kérkedett Anna Frankhoz fűződő szoros kapcsolatával. Hatvan év elteltével, immár idős hölgyként mégis úgy érezte, meg kell írnia emlékeit, hogy közelebbről megismerjük és megértsük azt a kislányt, akinek a lelkébe a világ a naplóján keresztül látott bele. Ez a könyv azonban több mint egy szokványos visszaemlékezés. A félig zsidó családból származó Jacqueline személyes sorsa és aprólékos részletekkel megírt megható élettörténete is kirajzolódik belőle.

Maugham hatásának egyik titka, hogy figuráinak jellemét ellentétekre építi. Saunders doktor cinikus és rezignált ember, lénye mégis tele van részvéttel. Fred Blake gyanús alaknak, legfeljebb üres szépfiúnak látszik, holott szenvedélyesen vágyik a jóra. Louise-ban a varázsos női báj hűvös, tetterős okossággal párosul, az anyáskodó jóság már-már félelmes szenvtelenséggel. Ezek a kontrasztok teszik a regényt lebilincselő olvasmánnyá: az olvasó végig sejti a lehetséges végkifejletet, de sejtései - éppen a szereplők ellentmondásos karaktere következtében - mindvégig meg is maradnak bizonytalan előérzetnek. Ami végül bekövetkezik a feltételezhetőből, úgy hat, mint a megsejtett végzet.

Ismerjük el, ritkán kezdődik így önéletrajz: "Ezt a könyvet halálom után írom." Márpedig e szavakkal indul Tomi Lapid visszaemlékezése, és nemcsak azért, mert kétségtelenül nem volt egy átlagos karakter, hanem azért is, mert halála után a fia, Jáir belebújt az apja lelki bőrébe, és megírta annak "önéletrajzát", hosszú és kanyargós életútját a budapesti gettótól a miniszteri bársonyszékig. Tomi Lapid (Izraelben így vált közismertté), eredeti nevén Lampel Tomi Újvidéken született 1931-ben, jómódú magyar zsidó család egyetlen gyermekeként. A háború viszontagságos éveit Budapesten vészelte át az édesanyjával együtt, majd kivándorolt Izraelbe, ahol mint újságíró, később mint befolyásos politikus működött. Fia, Jáir Lapid apja nyomdokán jár: újságíró, televíziós személyiség, politikus - és író. A Síron túli emlékeim nem csupán egy rendkívüli személyiség hiteles, keserédes arcképe és egy történelmi korszak tanulságos ábrázolása, hanem anekdotákkal teli, sziporkázóan szellemes, szórakoztató olvasmány.

„A pszichoterápia szempontjából négy kiemelkedő bizonyosság létezik: a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlensége; a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magánya; és végül az a tény, hogy az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme. Bármennyire kegyetlennek tűnjék is ez a négy bizonyosság, mindegyikben megbújik a remény és a megváltás csírája.
Ez a tíz pszichoterápiás történet reményeim szerint azt bizonyítja, hogy igenis szembenézhetünk a lét igazságaival, és erejüket felhasználhatjuk a személyes gyarapodás és az alapvető jellemváltozások érdekében."

Amikor e mű szerzői útjára bocsátják nagy munkájukat, akkor én, akit arra kértek fel, hogy - mint a magyar embersport legnagyobb ágának, az ugy méreteiben, mint hivei és rajongói száma tekintetében is legnagyobb sportágnak, a Magyar Labdarugósportnak szövetségi elnöke - irjak hozzá előszót, ezt örömmel teszem és ezt az értékes, rendkívül alapos és nagy munkát minden magyar sportbarát figyelmébe örömmel, a legmelegebben ajánlom.
A magyar embersport nagy jelentőségéről hosszasan elmélkedni felesleges. A magyar embersport testnevelési, szociálpolitikai, kulturális, nemzeti és általános emberi jelentősége és céljai legnagyobbrészt közismertek. Fölösleges munkát végeznék tehát, ha ezekre a szempontokra és célokra külön-külön rámutatnék. Elég utalnom arra, hogy a magyar államnak a társadalom bármely osztályához tartozó minden polgára tudatában van annak, hogy a világon tömegeket semmivel sem lehet könnyebben megmozdítani, mint a sporttal, tudatában van annak, hogy a magyar szirteket a külföld előtt semmivel sem lehet nagyobb érdeklődés középpontjába állítani, mint a sporttal.
Ma az internacionalizmus és a nacionalizmus harca folyik mindenütt a világon. Mindkét eszmének vannak bizonyos előnyei, de túlzásba hajtva a világnézeti harcokat, bizonyos veszedelmei is. A sportnak óriási jelentősége éppen abban van, hogy egyesíti a nacionalizmus és az internacionalizmus előnyeit, azoknak minden hátránya nélkül, vagyis egyfelől biztosítja a nemzeti erők fennmaradását és fejlődését, másfelől pedig olyan összekötő kapcsot teremt a nemzetek között, amire éppen a mai időkben éppen Magyarországnak van a legnagyobb szüksége.
Ma már mindenütt rájöttek arra, hogy a sport nem az egyének szórakozása, hanem a nemzetnek önmaga iránt való kötelessége. A sport ma már mindenütt nemzeti ügy, amelyet az állam mint ilyet tartozik kezelni. Ez a felfogás nyilvánul meg abban a tényben is, hogy amig a kezdetben a sportversenyek iránt csak a sportolókhoz közelállók, majd később fokozatosan az egyre növekvő tömegek érdeklődtek, ma már az érdeklődésnek ez a láza átragadt a politikusokra, a hivatalos tényezőkre is, ezzel dokumentálódik, hogy a sportban a nemzet erőinek fenntartásáról és fejlesztéséről van szó, amely nemcsak érdeklődést, hanem támogatást is érdemel.