Tótfalusi István - Vademecum - szokatlan szavak szótára

Sokan vagyunk még, akiknek személyes emléke az ötvenes évek hidegháborús Amerikájában atomkémkedéssel vádolt Rosenberg házaspár pere. A Meerpol házaspár örökbe fogadta két kisfiukat, akiket bizonyos provokációk arra késztettek, hogy nyilvánosság elé lépjenek, és feltárják egész pályafutásuk alakulását 1974-ig, amíg e könyv írásába belefogtak.

Történelmi tényeket tárgyal, és mégsem történetírás, mert hangsúlyozottan csak azt írja meg, amit maga látott és tapasztalt. A Margit körúti, a sopronkőhidai fegyház, a németországi halálmenet csak kerete az emberi hősiesség és nagyság nem szokványos ábrázolásának, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Rajk László, Révay Kálmán, Pataki István és mások sorsának.

A Holtvágányon (1950-1956), Schifferné Szakasits Klára legújabb könyve férje és apja letartóztatása utáni időket, az 1950-től 1956-ig terjedő éveket, a kitelepítés időszakát mutatja be. A debreceni évek hétköznapjait, a mindennapi megélhetésért folytatott harcot, a bizonytalanságot, a félelmet a holnaptól, a szeretteiért érzett aggódást, apró örömöket és a reményt, hogy egyszer majd újra együtt lesz a család... Különösen érdekes részei a kötetnek azok a fejezetek, amelyek a késleltetett rehabilitációval foglalkoznak. A kor történéseinek megismertetése a történészek feladata, de az események megértését csak olyan életrajzregények teszik lehetővé, mint Schifferné Szakasits Klára Holtvágányon című munkája.

Az ifjú írót meleg tüzű tekintetével regényes táj közepén, jón oszlopfőn ülve ábrázolta a művész, Stunder, s jellemző módon a lázadó nagy eszménykép, Rousseau mellszobrát is oda festette - ahogy az is jellemzők, hogy idővel (a vászon sérülése folytán) a romantikus angolkert s Rousseau alakja egyaránt eltűnt a képből: Ferenczy István klasszicista márványszobra s a későbbi ábrázolások hűvösebb, fanyarabb, voltaire-i arcát hagyták ránk Kazinczynak, amint csípős epigrammái, metsző tollcsatái is. A kötet restaurátori munkája a hitelesebb, eredeti képet igyekszik életre kelteni: a franciakertté nyesegetett Pályám emlékezete mögött az első kidolgozások s a kiadatlan naplók Confessions-őszinteségű őskertjét s benne szépprózánk mindmáig kellően föl nem fedezett nagy ember- és korábrázoló stílusművészét, akinek drámai elevenségű önéletrajzi írásai voltaképp a hiányzó XVIII-XIX. századi magyar társadalmi regényt pótolják.