Antikvárium

A regény a zsidó-magyar együttélés huszadik századi történetét jeleníti meg. Egy alföldi félárva parasztfiú és egy felvidéki, zsidó származású lány tragikus szerelme és a nagy, történelmi sorfordító események (1944 és 1956) drámai pillanatai kapcsolódnak össze ebben filmszerű, remekül pergő kalandregényben.

"Ekkor a szintén ritmikusan, vagy inkább eltökélten folyamatosan körbe-körbe tekintgető Hitler pillantása ráesett a konyhai csapóajtóban összezsúfolódott fehérruhásokra, egészen pontosan Fanni arcára. Hideg szemeinek pillantását irtózatos energiával összpontosítva, szinte kényszerítette a lányt, hogy visszanézzen, sőt, hogy pillanatokig ne is moccanjon még a szemgolyója se. Miután ezt elérte, röviden összefoglalta azt, ami még hátravolt. - Legyenek nyugodtak! Egyszer, nem olyan soká, hatalomra kerülünk, és bevezetjük az egészséges kosztot! Sok nyerssel! A kémiai folyamatok kultúrbetegségeivel a táplálkozás forradalmát állítjuk szembe! Elhallgatott, biccentett, és kisétált a Tökfőzelékből. Az ajtóból még visszanézett. - A varangy elfajult béka – mondta. - Ki tudja, mit eszik. Biztosan olyasvalamit, ami nem esik jól neki."

Mintegy tizenöt esztendő telt el azóta, hogy ennek a kötetnek az első kiadása megjelent. Az ezen idő alatt történt változásokat Ázsia partjain, főképen a „Szélső-Keleten", chronologikusan felsorolni vagy a változások folyamán létrejött mai viszonyokat terjedelmesen ismertetni, messze túlterjedt volna ezen kötet határain s annak tulajdonképeni czélján. És mert később - az V. kötetben - bőségesen lesz alkalmunk a ma fennálló viszonyokkal foglalkozni, azaz a „modern Khinát és Japánt" ismertetni, ezen okból jelenleg csak arra szorítkoztunk ezen kötet teljes és gyökeres átdolgozásában, hogy mellőztük azokat a részleteket, a melyek helyükön voltak annak idejében, de ma, mint teljesen elévültek és helyenkint a viszonyokat nem hűséges igazsággal visszatükrözők, meg nem állhatnak. A leggyökeresebb átdolgozásra ugyanis a khinaiakról szóló czikkekben volt szükség. A régibb kiadásokban a khinai társadalomról és a khinaiakról adott ismertetések helyenkint nagy mértékben magukon viselték a pillanatnyi benyomás alatt létrejött „színezéseket", amelyek, ha higgadtabb megfigyelés, tárgyilagosabb tanulmányozás után s az írójuknak valamivel - érettebb korában íródtak volna, aligha lettek volna olyan élénkek és túlszínesek.
Ma, tizenöt évvel későbben, a midőn időközben újból alkalmam nyílott megismerkedni a khinaiakkal, tehát „higgadtabb megfigyelés s tárgyilagosabb tanulmányozás után", de főképen - és sajnos - jelentékenyen „érettebb korban" bocsátom nyilvánosságra a khinaiakról szóló ismereteimet, teljes tudatában vagyok annak, hogy a személyes bátorságnak egyik árnyalata szükséges ahoz, hogy valaki ilyen őszinte vallomást téve, könyvének hibáját önmaga beismerje. Úgy hiszem, hogy behatóbb tanulmányozás és közvetlenebb érintkezés következtében ezúttal sikerült közelebb jutnom a nekünk még most igen sok tekintetben exotikus néphez s ennek folytán a róla adott ismertetés sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint állott a tizenöt évvel ezelőtt adott ismertetés.
Már a mennyire valamely nép vagy nemzet leírásában az igazsághoz meg a valósághoz közel lehet jutni. Hiszen már a tulajdon népének vagy nemzetének a megismerése egyike az ember legnehezebb feladatának! Budapesten, 1907. február hóban. 

Részlet a könyvből:
Uj ház a Wesselényi-utcában

Borosék a Wesselényi utcai új ház ötödik emeletén laktak, három szobában. Két szoba az utcára nyilt, egy az udvarra. Az utcai szobáknak jóformán üvegfaluk volt, az építész éppen csak vékony rámaként alkalmazta az öt ujjnyi széles vasbeton falat. Nyilván abból a modern elvből indult ki, hogy a városi lakásba, melyet régebben bűnös és tisztátlan magánügyek rejtegetésére való barlangnak építettek, be kell engedi a napot. Arról nem tehetett az építész, hogy a Wesselényi utcában sohasem volt nap s az átellenes ház bádogkupolája reggeltől estig állandósította a szürkületet az úriszobában és az ebédlőben. A modern építészeti elv valóságos csődje volt, hogy az udvari szobát, amely régimódian épült, a szokásos nagyságú barnarámás, rácsos ablakokkal a nyitott folyosóra, egész nap elöntötte a fény. A fényforrás a közeli Klauzál tér volt, a gyéren zöldelő, hurokvágányos, zajos zavaros kis tisztás az odvas házak erdejében. a fénnyel együtt szagok is érkeztek az udvari traktusba; a vásárcsarnok városi kezektől elpancsolt agrárillatai s az a porszag, amit a folyosók rácsain kiprakkolt szőnyegek, paplanok és télikabátok árasztanak. Nem ritkán perzselt baromfitoll bűze is érződött, mert a tér délkeleti sarkában volt egy nagy baromfiüzlet. A benzinszag nem volt éppen feltűnő eleme e vegyületnek; egyrészt, mert ma már a város minden vidékén kötőanyaga a különböző karakterisztikus kerületi szagoknak, másrészt, mert pontosan Wesselényi utcának ebben a szakaszában, éppen Boros Ernő közbelépésére letompult. A szomszéd földszintes ház és kisvárosian nagyméretű udvara tavaly télen még a Jupiter garázsé volt, amely nappal az egész környéket fojtogatta, éjjel pedig ideges álmatlanságra itélte. 

Ebben a kötetben mindent megtalálnak, amire csak szükségük lehet egy útikönyvben: izgalmas háttér-információkat, nélkülözhetetlen útitársat és felejthetetlen élményeket.
A Nyitott szemmel sorozat híres nagyszerű fényképeiről, amelyek a tájak és műemlékek mellett a mindennapi élet jellegzetes pillanatait is rögzítik.
Szakemberek mutatják be az ország történelmét, kultúráját, növény- és állatvilágát, mindenekelőtt pedig a lakóit.
Mindenről szót ejtünk: Galíciáról, Kasztília-La Mancha szélmalmokkal pettyezett alföldjeiről, a divatos Barcelonáról és Andalúzia napégette fehér falvairól. Nem marad ki egyetlen talpalatnyi hely sem.
Minden látnivaló pontos helyét feltüntetjük, ezeket a szövegből számozással kereshetik vissza.
Ebben a kötetben benne van az összes utazással kapcsolatos adat, szálloda, étterem és telefonszám, amire csak szükségük lehet.

Egy tinédzserkori fellángolás, egy szerelmes éjszaka – ennek köszönheti az életét az immár tizennyolc éves magyar fiú, Martin. A fiú apja nem más, mint Wayne "Sunny" White amerikai rocksztár, aki nagyszabású születésnapi partira hívja egykori szerelmeit. Martin anyja, Lina azóta lelkében lezárta a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására – és a zene iránt elkötelezett fia érdekében – mégis elfogadja a meghívást.

Örökölhető a tehetség? Fellobbanhat évtizedek múltával újra a szerelem? Van visszaút az önzésből a család felé, és kibékíthető egymással apa és fia, akiket a hírnév és csillogás fényévekre repített egymástól?

A zenei vénával megáldott, zűrös és hangos család együtt karácsonyozik New Yorkban, de a találkozás életre szóló tanulságokkal szolgál mindannyiuknak; tehetségről és bukásról, felfedezésről és elengedésről, gondtalanságról és felelősségről, de legfőképpen arról, hogy szeretni sosem késő.

A legtöbb embernek elsõ hallásra rejtély Diamond könyvének címe: „ A harmadik csimpánz tündöklése és bukása ”. Az emberszabású majmok közül valószínûleg ismeri az orángutánt, a gorillát, de hogy háromféle csimpánz is létezne, ez különös. A tájékozottabb biológus hallott talán már a csimpánzok két jól megkülönböztethetõ fajáról, arról, hogy a közönséges csimpánz mellett létezik egy törpe csimpánz is. De mi vagy ki az a harmadik? Megdöbbentõ, sokak számára elfogadhatatlan állítás: Mi vagyunk! A molekuláris biológia sok meglepõ eredményt produkált már. Ezek közül kiemelkedõ az a megállapítás, hogy a DNS-be írt genetikai programunk 98,4 %-ban megegyezik a „ másik két ” csimpánzéval. A szerzõ arra kíváncsi, hogy mi volt ez a csekély 1,6 %-os genetikai változás, ami ilyen fantasztikus sikert tett lehetõvé fajunknak a Föld teljes benépesítésében, meghódításában és tönkretételében is – utóbbival potenciális bukásunkat is elõre vetítve.

Idén 50 éve, hogy befejeződött a II. világháború. Magyarország embervesztesége többszázezres nagyságrendű. Ebben szerepe volt a bosszúnak, a kollektív felelősségre vonás elvének is. Molotov 1943. júliusában többek között ezt írja a moszkvai brit nagykövetnek: a szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Németországnak Magyarország nyújtott, a felelősséget nem csupán a magyar kormánynak, hanem kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell. Néhány hónappal később Molotov már csak ennyit mondott Benesnek: a magyarokat meg kell büntetni! Ezzel a szellemmel lehetne magyarázni azt az abszurd tényt, hogy korra és nemre való tekintet nélkül fogtak el mindenkit, aki az útjukba esett. Tervszerűen gyűjtötték be az ország területén a német nevűeket és a német nemzetiségűeket is. Az elhurcolt magyarországi németek száma meghaladja a 44 ezer főt. 1945. január 5-e szomorú emlékeket felidéző évforduló falunkban és az ország sok településén. Ötven évvel ezelőtt ezen a napon száztizenegy embert, nőket, férfiakat hurcoltak el Zebegényből német származásuk miatt az oroszok "málenkij robotra". Félelemmel indultak útnak azon a januári hideg hajnalon a két heti munkára. Mikor már Kál-Kápolnáig vánszorogtak a szántóföldeken keresztül, kezdték sejteni, hogy becsapták őket, hogy valami rettenetes dolog történik velük. Megfélemlítették őket, ha valaki szökni próbál, megtizedelik az otthoniakat. Kálón marhavagonokba rakták, deszkával beszögezték a tolóajtókat és útnak indították őket ismeretlen sorsuk felé. Borzalmas lágerélet, nehéz, verejtékes munka, éhezés, megalázások, embertelen életmód lett osztályrészük orosz földön. Sokan voltak, akik nem bírták ki a véget nem érő szenvedéseket. Fiatalon meghaltak végelgyengülésben az éhezéstől, vagy járványokban, tífuszban és vérhasban. A két legfiatalabbat Kurzbacher Csöpit és Faludi Karcsit 16 évesen hurcolták el. Egyikük sem élte túl a megpróbáltatásokat.

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

Rainer Maria Rilke (1875 - 1926)

"Német költő, akinek neve a világot már régen bejárta. Magyarul igen sok verse jelent meg. Prózai írásai közül jelen kötete a legérettebb és legszebb."

A Korona című világsikerű sorozat történész szakértője Vilmos és Harry herceg gyermekkori szövetségéről, későbbi elhidegülésének okairól, valamint a családi viszályokról tár az olvasók elé újabb, eddig eltitkolt részleteket.

A kötetből megtudhatjuk, hogyan alakult a két herceg kapcsolata annak tükrében, hogy Vilmosra a trón és a vele járó felelősség vár, miközben Harry azzal a tudattal kénytelen élni, hogy ő a "tartalék".