Antikvárium

Regényeket és novellákat talál a könyvben az olvasó, de a fantázia teremtette szereplők között ott lesz maga a szerző is, hol mint gyermek, ifjú, majd katona - s végül író, zenész, kabarétulajdonos, feltaláló. Hiteles Tersánszky-hős maga Tersánszky is, de a könyv figurái is valamennyien: a szülők, testvérek, rokonok, barátok - Nagygányán és Budapesten -, katonák az első világháború frontjain és végül a pályatársak a kávéházakban, szerkesztőségekben, sőt bárokban, kabarékban.
Nagy társadalmi regény szereplői valamennyien, s az idő, melyben "játszanak", meglehetősen tekintélyes: több mint félszáz esztendő!

"Elhúzódott a függöny, s a világ leghíresebb állatorvosa zavartan hunyorgott az ablakon beáramló napfényben. Nem hallottam, csak láttam, hogy azt mondja: "Jaj nekem, már megint!" (vagy valami hasonlót), aztán elõjött, hogy autogrammal, dedikációval bocsássa útjukra a rajongóit. Késõbb megtudtam, hogy mindig hajlandó fogadni az amerikai olvasókat, már csak azért is, mert elõször egy amerikai kiadónak jutott eszébe, hogy egy kötetben jelentesse meg két elsõ könyvét, és végül ez hozta meg Herriotnak a világhírt. Most is Amerikában kiadott dupla köteteket nyomtak az orra alá dedikálni; egy philadelphiai nõ elmondta, hogy angliai programjában mindössze a londoni Tower, a Buckingham-palota, Stratford és Herriot szerepelt; most már elégedetten tér haza a trófeáival. Amikor elmentek a látogatók, és az író betessékelt a rendelõbe, azt mondta: - Nem is hinné, hogy az amcsik jobban értik a könyveimet, mint a honfitársaim. Az utóbbiak csupán azt látják bennük, hogy szórakozatóan írok az állatok életének megmentésérõl, de az amerikai azt is értékeli, ami a tulajdonképpeni célom volt: bemutatni Yorkshire szépségeit és lakóit a világnak, a farmerek kemény életét, no meg az állatorvosokét is, amilyen még a penicillin feltalálása elõtt volt." (James Herriot)

Hazai városaink abban különböztek a többi nyugat-európai várostól, hogy külföldi bevándorlottak alapították, akik nem csupán idegen nyelvet, hanem idegen szokásokat is hoztak magukkal. Az idegen nyelv akadályává lett annak, hogy összeforrjanak az ország többi lakosságával, az idegen szokások pedig 'alapul szolgáltak a polgári társadalom kialakulására. Minthogy ezek az idegen telepesek jórészben iparosok és kereskedők voltak, gazdasági szempontból nagy értéket képviseltek, miértis uralkodóink előszeretettel telepítették meg őket királyi területeken, megtelepedésük állandóságának biztosítására pedig különböző kiváltságokkal ruházták fel azokat. Királyaink példáját a magánföldesurak is követték s idővel ilyen idegen eredetű, külön jogszokásokkal élő s kiváltságokkal felruházott települések egész sorozata árasztotta el az ország területét. Az idegen telepeseket úgy az uralkodók, mint a magánföldesurak is azért látták szívesen, mert a honfoglalás utáni Magyarország népessége gyér volt s a honfoglaló magyarság száma távolról sem volt elegendő ahhoz, hogy az ország egész területét betölthette volna. Sok volt a lakatlan föld, márpedig a földnek csupán az esetben volt értéke, ha hasznosítására elegendő munkaerő állott rendelkezésre.

Van valami közös azokban, akik ezt a naplót a kezükben tartják: a cicájuk iránti szeretet, és vélhetően a törekvés, hogy jó gazdái legyenek hűséges társaiknak. Éppen ezért ezt a könyvet úgy alkottuk meg, hogy a gazdik és a kedvencek közös élményeinek, emlékeinek megörökítéséhez teret adjon írásban és fényképeken egyaránt. Mindeközben segíti a gondos gazdikat az állatokkal kapcsolatos legfontosabb dátumok, teendők, információk egy helyen tartásában. A könyv tehát mindennapi útmutató és családi album egyszerre, amelyhez már csak a szép élmények hiányoznak.

Velence - a helybeliek szeretetteljesen la Serenissima, a "legtiszteletreméltóbb" néven emlegetik - már régóta röpíti álomvilágba a látogatókat: a San Marco, a Canal Grande két partját büszkén szegélyező káprázatos paloták, vagy Tiziano, Tintoretto és Tiepolo remekműveinek varázsa soha nem feledhető.

Minden idők legjobb focikönyve

1968-ban a tizenegy éves Nick életében először volt egy Arsenal-meccsen; az apja vitte el, aki épp elköltözött otthonról, s Nicket aki az anyjával és a húgával élt együtt azonnal lenyűgözte a környezet átható férfiassága. A dohányfüst, a káromkodás, a gyűlölet és a szenvedély különös elegye Ez az élmény jó időre megpecsételte a kis Nick Hornby életét: ott akart lenni minden meccsen, megszállottan tudni akart mindent a csapatáról, a kedvenc játékosairól, s a futball és a szurkolás határozta meg kapcsolatait, majd alakította később a szerelmeit is
A Fociláz-at 1992-ben, amikor először megjelent, minden idők legjobb focikönyveként reklámozták az angolok, s talán nem is tévedtek: a könyv ma már a futballirodalom klasszikusa (sőt a futballirodalom nagyrészt a Nick Hornbyt utánzó írókból áll); sportkommentátorok és kommentelő szurkolók állandó hivatkozási pontja; s bár maga a foci azóta jócskán megváltozott, a Hornby által leírt érzésekben, szenvedélyekben ma is minden igazi, megszállott szurkoló magára ismer.
Ahogy akkoriban írta egy kritikus, Hornby ezzel a könyvével az első szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba, és azóta is ott van, sőt olykor mondjuk, a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című regényeivel már a világválogatottban is szerepelt. Olyan szerelmesen s ugyanakkor okosan, szellemesen, ahogyan ő a Fociláz-ban, soha senki nem írt még a futballról: nagy meccsekről, nagy játékosokról s mindarról a szennyről is, amely sajnálatos kísérőjelensége az emberiség legnépszerűbb játékának.

Gazdiképző kisokosunkban minden olyan alapvető információt összegyűjtöttünk, amit a leendő vagy gyakorló kutyatulajdonosoknak tudniuk kell ahhoz, hogy felelősségteljesen bánhassanak kedvencünkkel. A kézikönyv többek közt választ ad arra, hogyan válasszuk ki, ápoljuk, etessük, neveljük, tanítsuk, tenyésszük négylábú társunkat, és még arra is találunk ötleteket, miként készítsük fel egy kiállításra vagy milyen játékokkal tehetünk a kedvére.

„Egyszerű betűk, betűk a plafonon, a fekete háttér előtt lassan kúszó fehér betűk. A soros szívroham után kezdtek megjelenni éjszakánként. Össze tudtam fűzni ezeket a betűket a plafonon, szavakat, mondatokat alkotni belőlük. Reggelre csak annyi maradt, hogy belevéssem őket a számítógép memóriájába." Részlet González Gallego regényéből.
Az író spanyol nemzetiségű, önéletrajzi regényét oroszul írta. A Szovjetunióban született és élt a 20. század utolsó három évtizedében. Nagyapja a Spanyol Kommunista Párt főtitkára volt, akit Franco diktatúrája emigrációba kényszerített. Moszkvában tanuló leánya a Kreml kórházában ikreket szült a 60-as években. Az apa egy venezuelai diák, aki azonban hamarosan nyomtalanul eltűnt. Az ikrek közül az egyik tíz nappal a szülés után meghalt, a másikról kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben, cerebrális paralízisben szenved. Politikai okok miatt a nagypapának és leányának azt hazudták, hogy az ikrek halottak. Az életben maradt csecsemőt, Rubént különböző kórházakban ápolták, mint árvát, majd orosz menhelyeken élt. Gallego lábai és a jobb keze béna, a bal kezén is csak két ujját tudja használni. Tizennyolc éves korában, mivel állapota reménytelen volt, úgynevezett elfekvőbe szállították. Mint akkoriban mindenkit, aki hasonló helyzetben volt. Az elfekvő a biztos halált jelentette. A kórtermeket nem fűtötték, az étkezés szegényes volt. Azok, akik idekerültek, terhet jelentettek az államnak. Gallegónak azonban szerencséje volt. Egy orosz rendező dokumentumfilmet készített róla és véletlenül rábukkant az anyjára, aki azonnal magához vette. Ekkor Gallego már harminchárom éves volt. Madridban megírta szovjet kálváriája történetét. Bal kezének két használható ujjával, számítógépen. Ezzel akart emléket állítani társainak. Könyvében nem panaszkodik és nem vár együttérzést.

Hatan voltak, hat lány. Nagy, családi házban éltek, a széles, hosszú országút közepén, amelynek egyik vége London középpontjából indult ki és egészen Hertfordig vezetett. Christabel gyakran álldogált az ablakon és nézte az út élénk forgalmát.
Christabel a család legfiatalabb tagja volt. A család legfiatalabb tagja természetesen csak másodrangú szerepet játszhat a család legidősebb tagja mellett, de Maud, a legidősebb, olyan szerény és engedékeny volt, hogy a tizennégyéves kis fruska valósággal uralkodott rajta.
A szőkehajú Lilias, korban a második, tökéletes hölgy volt és Nan is már hosszú, nagylányos ruhákat viselt. De haja még kislányos fürtökben omlott vállára, mert nagyon dús, szép haja volt és édesanyja sajnálta levágatni. Nan volt a legszelesebb tagja a családnak, folyton szaladgált, ugrált és kisebb-nagyobb baleseteket idézett fel. Ilyenkor szép, dús haja kócosan röpdösött kipirúlt arca körül. 

A könyvben megtalálhatók azok a jogszabályok, amelyek az egyházra mint ilyenre,és az egyesekre mint az egyház tagjaira irányadók, valamint ezekhez a szabályokhoz fűz világos és egyértelmű magyarázatokat.

Arnold Zweig a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti-díjjal kitüntetett nagy írója.
Regénye az első világháborúban, a verduni csata idején játszódik. A francia front lőporfüstös, gránátszaggatta fedezékeibe megérkezik Cristoph Croysing alhadnagy. A fiatalember gyermekes lelkesedéssel indult el otthonából, szinte rajong a háborúért. Az első vonalakban feltárul előtte a porosz militarizmus igazi képe, a maga visszataszító romlottságában. Tapasztalatait megírja magasállású nagybátyjának. A levél a cenzúra kezébe kerül. Elkezdődik Croysing üldöztetése, és a fordulatos történet során az olvasó az 1916 - 17-es évek mesteri társadalomrajzát kapja. Zweig megrendítően ábrázolja a gyilkos háború viharában sodródó emberi életeket, felejthetetlen emléket állít a háborúval szembeszegülő öntudatos munkások küzdelmének, fanyar humor pedig pőrére vetkőzteti a gyáva, korrupt tisztikart.