Antikvárium

A Müncheni Egyetem filozófiaprofesszorának műve 1950-ben jelent meg. A sikeres első kiadást hamarosan követte a második, a harmadik... A filozófiatörténet az ókori indiai, kínai filozófia leírásával veszi kezdetét, majd a hagyományos görög rész után a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás és a barokk gondolatrendszerébe nyerünk betekintést. Ahogy napjainkhoz közeledünk, a tárgyalás elmélyül. A tizenkilencedik és a huszadik század filozófiatörténeti problémái tárgyszerűen és sokoldalúan rajzolódnak ki a kötet lapjain, érintve többek között az államfilozófia, a jogfilozófia, az etika, a nyelvfilozófia kérdéseit. A szerző olyan kézikönyvet alkotott, amely történeti képbe ágyazva mutatja be az egyes korokat és szerzőket. Világos és érthető válaszokat keresett és talált a legsúlyosabb problémákra is, így művét a téma iránt érdeklődő olvasók széles tábora haszonnal forgathatja.

Pápai Megnyilatkozások 45 - Ismertető: A római katolikus egyházfő az ötven pontba szedett, 64 oldalas „Spe Salvi” („A reményben lettünk megváltva”) kezdetű – Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének soraiból kiinduló – enciklikában a keresztény remény jelentőségét hangsúlyozza, mint kiutat a jelenkor hitbeli válságából. Az egyházfő megállapítása szerint az ember valódi, minden csalódásnak ellenálló reménysége csak Isten lehet. Az embernek szüksége van Istenre, különben remény nélkül marad. XVI. Benedek meglátása szerint a hit jelenlegi válsága mindenekelőtt a keresztény remény válsága. Az elveszett paradicsom helyreállítását sokan ma már nem hittől, hanem a műszaki-tudományos haladástól várják. A remény így a haladásba vetett hitté válik, amelynek két alappillére az ész és a szabadság. Ezek önmagukban képesek biztosítani a tökéletes emberi közösség megvalósulását, de – mint arra a pápa rámutatott – ez csak a látszat. „Mindannyian tanúi voltunk, hogy haladás rossz kezekbe kerülve a Gonosz embertelen térhódításához vezetett.”

Bitó László 1934. szeptember 7-én született egy budai polgári család harmadik gyermekeként. Családjával együtt 1951-ben kitelepítették, majd 1954-től munkaszolgálatos katonaként a komlói szénbányában dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt társaival lefegyverezték tisztjeiket, majd igyekeztek feljutni Pestre, de az oroszok elfogták őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat nyert a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után a New York-i Columbia Egyetemen sikeres orvoskutatói karriert futott be: 145 publikációja és 3 szakkönyve jelent meg. Nevéhez fűződik a glaukóma, a zöld hályog kezelésének új módszere és a Xalatan szemcsepp kifejlesztése, amelyet 2002-ben „az év gyógyszerének” választottak, s amely több millió ember látását védte meg világszerte. Munkásságát sok nemzetközi díjjal jutalmazták. 2004-ben az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép- európai Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is átvehette. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és miután emeritus professzorként nyugdíjba ment, visszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat.

Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül. Egy ügyefogyott, dadogós fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, de morcos szakács, és az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagyanyja - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és az arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt élete, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve.

Fújdogál a szél, én, te, mindenki a találkozások városában, de ők most versben és prózában. Néha még csöndesen, mesterfogásokról sutyorogva, máskor meg végigsüvöltve ismeretlen sikátorokon.
Csak semmi parnasszus. A pincéből érkeznek az irodalomba, hiszen az újabb hangok öblösödésének tér és visszhang kell. A kazamaták boltozatát már elérték, és nem állnak, nem állhatnak meg a gádorban. Ez a nyolc, még érettségi előtt álló, vagy alighogy egyetemista ifjonc lement, mert fel akar jönni. Jóllehet nem sütkérezhetnek, az is igaz: ezeknek a gyíkoknak nem kell fedezék.
Közös megjelenésük nem véletlen, ám mindenképpen váratlan lépés. Önképzőkörből pályakezdés - volt már, legyen is ilyen, de majdhogynem suttyomban? Nyitottság és fegyelmezettség, ösztönös és tudatos újat és máshogy mondás, és persze megkérdőjelezhetetlen tehetség érdeme, hogy az együttes sakk után tovább küzdjenek az olvasók kegyeiért, és bemattolják magukat az irodalomba.

"Megpróbáltam elfelejteni...a traumát, hogy egy tizennégy-tizenöt éves lánynak majd mindenkijét, aki az életében fontos, azt kilenc hónap alatt mind megölték. Az apámat és azokat a fiúkat, akiket én akkor mint társaságot a legjobban szerettem. Ahhoz nem kell Sigmund Freudot jól ismerni, hogy rádöbbenjek: sok minden az életemben ennek a történetnek a megismétlődése volt. Szerintem a Budapesti Iskola pszichológiailag ennek az élethelyzetnek a megismétlődése. Ott is egy marginális és veszélyeztetett közösség ugyanúgy összeomlik, mint 1944-45-ben az a gyermekkori ki paradicsom a Margitsziget rondóján, ahol magunk között menedékre leltünk."

Testünk minden részecskéjében, életünk minden pillanatnyi időhullámában, minden
anyagi sejtben és molekulában benne van a saját létünket is életre hívó
teremtőerőnk.
És vajon hol laknak és mik azok az érzések?
Talán ugyan ezekkel a jelzőkkel le lehet írni őket? Energianyalábok amik
végigcikáznak a testünkön formálva minket, tetteinket és a környezetünket.
Milyen kapcsolatban vannak a gondolataink az érzéseinkkel, és ez hogyan hat
mindennapi megjelenésünkre, materializált valóságunkra, a testünkre?
A gondolataink és érzéseink megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben
van, annak a gondolkodása is normális –ami azt jelenti, hogy nem szélsőségesen
negatív és nem szélsőségesen pozitív. Akinek az érzései rendben vannak, azaz nem
tolódnak el negatív irányba, annak a teste is egészségben marad. Amikor
valamilyen okból a gondolkodás kibillen az egységből, ami természetesen lehet
akár egy érzelmi kiváltó ok, a testben áramló energiák egyensúlya is megbomlik.
Ennek hatására pedig a sejtekben, a szervekben, az egész szervezetben kisebb
nagyobb eltérések alakulnak ki. Ezeket az eltéréseket nevezi a nyugati orvoslás
betegségnek

Johan Sletten középszerű, kulturális cikkeket publikáló újságíró megtudja, hogy halálos beteg, életéből körülbelül fél év van hátra. Hogyan dolgozza ezt fel feleségével? Visszatekintések és visszaemlékezések során át kirajzolódik az olvasó előtt Johan érzelmi világa és kapcsolatrendszere. A mű minden giccs nélkül, letisztultan képes ábrázolni, miképp kapaszkodik egymásba a két ember, a férj és a feleség.

Soros Tivadar 1966-ban eszperantó nyelven írt könyve, Álarcban, nácivilág Magyarországon címmel már megjelent Budapesten 2002.ben. Kiadásunk mellékeli a Szibériai Robinzonok című, 1922-ben az általa alapított folyóiratban, a Literatura Mondo-ban folytatásokban közzétett, az első világháborús túlélés-edzőtábor tanúságát is.
A Soros név már 2002-ben sem volt ismeretlen Magyarországon, azonban a holokauszt egészen rendkívüli budapesti túlélése krónikája nem keltett figyelmet. Mára azonban megkerülhetetlenné vált, mert ez a családnév, mint egy apokaliptikus konteo emblematikus hívószava, a leggyakrabban hangzik el Magyarországon, s új fejleményként, az egész világon. Ezért azért adjuk most újra, és új apparátussal a - sokféle irányba elkötelezett és táborokba tartozó - olvasók kezébe, mert igazi aktualitása nem a 20., hanem a 21. században támadt.
Mindaz, amit a Soros fiúk (a kevésbé ismert, de legalább annyira sikeres karriert befutó Pál) megvalósítottak és képviseltek a pályájukon az apjuk filozófiájának és élettapasztalatainak a hatványozott beteljesítésének számít. Ez az igencsak praktikus know how a magyar társadalomból gyilkos kirekesztettségből született: azaz a lélegzetállító sikernek és a szintén hasonló intenzitású elutasítottságnak ugyanaz az oka. A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélés stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet. A körülményekhez való nem a szolgai alkalmazkodás, vagy az azok elemző mérlegelésen alapuló megváltoztatása vezet a megváltó eredményekhez? Párosulva a még hasznosnak is mutatkozó követelménnyel, hogy legyünk szolidárisak embertársainkhoz minden körülmények között és ellenére

Tessedik Sámuel jellegzetes század nevezetes embere. A XVIII. sz. második felében és a XIX. sz. elején élt (1742-1820). Korában az évszázadok alatt felhalmozódó feudális gazdasági, társadalmi ellentmondások és az új természettudományos felfedezések - a felvilágosodás racionalizmusával - készítik elő a polgári átalakulást.
Változatos, küzdelmes élete során megismeri a különböző társadalmi osztályok és rétegek helyzetét. Alapos betekintést nyer elmaradott életkörülményeikbe, főleg a jobbágyparasztság kizsákmányolt, embertelen viszonyaiba. Alkotó munkával segíti boldogulásukat, de részese harcaiknak is.