Antikvárium

Az Ermitázs 220 éves történetéből egy igen jelentős időszakot ragad meg ez a könyv: a második világháború éveit, amikor is Hitler meg akarta semmisíteni ezt a kivételes gyűjteményt. A könyv a múzeumot védelmezők hősiességének állít emléket. Az album 388 színes és fekete-fehér fotón és reprodukción mutatja be az Ermitázs különböző kiállításainak sokszínűségét.

Domokos Mátyás (válogatta); Cseh Mária (válogatta); Szarka Anita (válogatta); Saly Noémi Reprezentatív album, amely körülbelül nyolcszáz egykorú képeslap művészi reprodukciójának felhasználásával mutatja be a második világháború előtti Magyarország hagyományos tájegységeit és városait. Ezek a képek dokumentumerővel és hitellel idézik meg ennek az eltűnt világnak a légkörét, épületeit, az akkori élet jellegzetes színtereit. Az album képeihez a magyar irodalom "szerelmes földrajzának": a klasszikus magyar irodalom költőinek és íróinak az ideillő szövegeit társította a kiadó.

Elmélkedések gyakori imáinkról

Ez a tanulmány a „New Age" összetett jelenségével foglalkozik, amely a mai kultúrára több vonatkozásban is hatással van. Ezeket a gondolatokat elsősorban a lelkipásztorkodásban dolgozóknak kínáljuk fel, hogy ezáltal jobban meg tudják magyarázni, miben tér el a New Age mozgalom a keresztény hittől. Fel kell ismernünk: a New Age vallásosság részben azért gyakorol lenyűgöző vonzást egyes keresztényekre, mert saját keresztény közösségeikben nem figyeltek eléggé azokra a témákra, amelyek pedig valójában megvannak a katolikus hit egészében, mint például az ember lelki életének fontossága és ennek az élet egészébe történő integrálása, az élet értelmének keresése, az ember és a teremtés kapcsolata, a személyes és társadalmi átalakulás utáni vágy és az emberiség racionalista és materialista szemléletének elutasítása. A jelen kiadvány felhívja a figyelmet arra az igényre, hogy ismerjük meg és értsük meg a New Age-et mint kulturális áramlatot, továbbá hogy a katolikusok értsék a hiteles katolikus tanítást és lelkiséget, és így helyesen tudják megítélni a New Age témáit.

A Bibliát olyan emberek értik és tudják mások számára is közel hozni, akiknek köze van ahhoz a Titokhoz, amelyből ez a könyv született. Jelenits tanár úr ilyen olvasója, magyarázója a Könyvek Könyvének. Alázatosan magyaráz. Nem a szöveg helyett vagy csupán a szöveg kapcsán akar valamilyen saját bölcsességet elmondani, hanem a szöveget engedi megszólalni. A betűben és a betű által a lelket.

Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.

Testünk minden részecskéjében, életünk minden pillanatnyi időhullámában, minden
anyagi sejtben és molekulában benne van a saját létünket is életre hívó
teremtőerőnk.
És vajon hol laknak és mik azok az érzések?
Talán ugyan ezekkel a jelzőkkel le lehet írni őket? Energianyalábok amik
végigcikáznak a testünkön formálva minket, tetteinket és a környezetünket.
Milyen kapcsolatban vannak a gondolataink az érzéseinkkel, és ez hogyan hat
mindennapi megjelenésünkre, materializált valóságunkra, a testünkre?
A gondolataink és érzéseink megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben
van, annak a gondolkodása is normális –ami azt jelenti, hogy nem szélsőségesen
negatív és nem szélsőségesen pozitív. Akinek az érzései rendben vannak, azaz nem
tolódnak el negatív irányba, annak a teste is egészségben marad. Amikor
valamilyen okból a gondolkodás kibillen az egységből, ami természetesen lehet
akár egy érzelmi kiváltó ok, a testben áramló energiák egyensúlya is megbomlik.
Ennek hatására pedig a sejtekben, a szervekben, az egész szervezetben kisebb
nagyobb eltérések alakulnak ki. Ezeket az eltéréseket nevezi a nyugati orvoslás
betegségnek

Rip Van Winkle visszatér szülővárosába, és mindent máshogy talál - Nathan Zuckerman újra New Yorkba érkezik, tizenegy év elteltével. New England-i hegyén, magányosan, Zuckerman nem volt semmi más, csak író: se hang, se média, se terrorista fenyegetés, se nő, se hír, se más feladat, mint az írás és az öregkor elviselése.

Mintha a halálból tért volna vissza, úgy jár az utcákon, és gondosan őrzött magánya három váratlan kapcsolat következtében széthullik. Az első kapcsolat egy fiatal házaspár, amellyel hirtelen ötlettől vezérelve lakást akar cserélni. Ők elmenekülnének az ikertornyok lerombolása utáni Manhattanből, Zuckerman pedig visszatérne a városba. De a találkozás első percétől kezdve Zuckerman leginkább a magányát szeretné felcserélni a fiatal feleség, Jamie erotikus vonzására, amely visszacsábítja mindenhez, amit, azt hitte, maga mögött hagyott már: az intimitáshoz, a szív és a test pezsdítő összjátékához.

A második kapcsolat Zuckerman ifjúságából bukkan fel: Amy Bellette első irodalmi példaképének, E. I. Lonoffnak volt a múzsája és társa. A hajdan ellenállhatatlan Amy ma betegség gyötörte vénasszony, de rendületlenül őrzi a nagy puritán író emlékét, aki rávezette Nathant az írói hivatás magányos útjára. A harmadik kapcsolat Lonoff önjelölt életrajzírója, egy fiatal irodalmi véreb, aki bármit hazudna, bármit megtenne, hogy kiderítse Lonoff "nagy titkát". Zuckerman, noha nem akart többé belemerülni a viharos emberi érzelmekbe, egyszeriben rákényszerül, hogy szerelem, bánat, vágy és harag szívszorító lehetőségeinek belső drámáját játssza el.
 

Eliza pár napos csecsemôként, rejtélyes körülmények között kerül 1843. március tizenötödikén a Chilében élô jómódú brit testvérpár háza elé. Egy csapásra megváltozik a házban az élet, a húszesztendôs Rose Sommers a sors ajándékának tekinti a kis jövevényt, akit saját gyermekeként nevel fel. A kislány a szigorú brit erkölcs szerint élô Sommers-ház s az indián dajka, Fresia mámi legendákkal, babonákkal teli világából meríti egész életére meghatározó élményeit. Tizenhat esztendôs, amikor találkozik elsô szerelmével, Joaquín Andietával, aki fogadott bácsikája alkalmazottja a Brit Import és Export Társaságnál. 1849-et írunk, s Chilébe ekkor jut el a hír, hogy Kaliforniában aranyat találtak. A nehéz sorban élô Joaquín is elindul szerencsét próbálni; meghamisítja a társaság könyvelési tételeit, így fedezi az utazás költségeit. Szinte reménytelen, hogy Eliza valaha is Joaquín felesége lehet, ezért elhatározza, hogy utánaszökik. A kínai hajószakács, Tao Csien segítségével – akivel késôbb életre szóló barátságot köt –, férfiruhába öltözve, potyautasként feljut egy hajóra, s ezzel kezdetét veszi a nagy utazás, amely több szempontból is próbára teszi az ifjú lányt. Miközben magát hol kínai, hol chilei sihedernek kiadva Kalifornia végtelen tájait járja, ráérez a szabadság ízére és tulajdon erejére. Útja során sokféle emberi sorssal találkozik, számos kaland, megpróbáltatás vár rá, amíg hű barátja, Tao oldalán a szerelme után kutat, s e keresés során döbben rá igazán, hogy voltaképpen hol is az ô helye. A Kaliforniában élô chilei írónô – a nagy sikerű Kísértetház és Paula szerzôje – kalandokkal, fordulatokkal teli új regényében lenyűgözô portrét fest arról a világról, melyben az erôszak és a kapzsiság ellenére a legfôbb érték mégis az ember, a szeretet és a barátság.

Svájcot semleges országnak tartották a II. világháború alatt. Az elkeseredett zsidók számára is biztos menedéknek tűnt: a svájci bankokra bízták vagyonukat, és hittek abban, hogy családjuk megkapja az örökséget, még ha maguk elpusztulnak is. Sok millió fontot helyeztek letétbe a bankokban, amelyek megtagadták a pénz visszafizetését, és írásos halotti anyakönyvi kivonatot követeltek a holokauszt-áldozatok rokonaitól - bár a koncentrációs táborokban nem állítottak ki halotti bizonyítványt. Több mint ötven évvel a történtek után a bankok még mindig szabad tőkeként használják a pénzt.
Adam Lebor ebben a könyvében döbbenetes, új bizonyítékokat tár az olvasók elé arról, hogyan működött együtt Svájc gazdaságilag a nácikkal. A svájci bankok fontos szerepet játszottak a német háborús erőfeszítések pénzelésében, mivel készek voltak tisztára mosni a pénzt a Harmadik Birodalomnak, és készségesen elfogadták a lopott aranyat. Még svájci diplomaták és a svájci székhelyű Vöröskereszt is belekeveredett a náci pénzek Svájcba juttatásába.
Az Alvó számlák első kézből származó interjúk és a titkosítás alól nemrégiben feloldott hírszerzői dokumentumok alapján leplezi le a szégyenleges történetet, azt, hogy húzott hasznot Svájc a náci népirtásból.

Tartalom

Előszó (Voit Pál)	7
Bútorművészet (Vadász Erzsébet)	9
Régi hangszerek (Sz. Farkas Márta)	63
Fazekasság (Cserey Éva)	75
Kőcserép (Katona Imre)	94
Majolika (Brestyánszky Ilona)	101
Fajansz (Katona Imre)	113
Porcelán (Brestyánszky Ilona)	131
Keménycserép - (kőedény) (Katona Imre)	154
Üvegművészet (Katona Imre)	162
Ötvösművészet (Középkor: Lovag Zsuzsa - Újkor: Weiner Piroska)	178
Zománcművészet (Középkor: Lovag Zsuzsa - Újkor: Weiner Piroska)	213
Bronzművesség (Lovag Zsuzsa)	229
Régi órák (Szilágyi András)	244
Ónművesség (Weiner Piroska)	259
Kovácsoltvas-művesség (Pereházy Károly)	268
Öntöttvas-művesség (Pusztai László)	284
Művészi szövetneműek (László Emőke)	293
Hímzőművészet (László Emőke)	307
Csipke (Csernyánszky Mária)	328
Régi viseletek (Dózsa Katalin)	348
Legyezők (Sz. Koroknay Éva)	365
Szövött kárpitok (László Emőke)	368
Elefántcsont-faragások (Sz. Koroknay Éva)	387
Miniatűrök (Sz. Koroknay Éva)	392
Művészi bőrmunkák (Sz. Koroknay Éva)	398
Könyvkötések (Sz. Koroknay Éva)	405
Pravoszláv művészet (Darkó Jenő)	411
Keleti szőnyegek (Batári Ferenc)	420
Az iszlám iparművészete (Ferenczy László)	448
India iparművészete (Horváth Vera)	459
Kína iparművészete (Miklós Pál)	466
Japán iparművészete (Ferenczy László)	484
Képjegyzék	497
Névmutató	509

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült,s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – „értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.
Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a „magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos „tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a „boszorkányutazás”? Kit nem „babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
Könyvében Szendrey Ákos – a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján – összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.