Keresés

A természet lélegzetelállítóan szép, hihetetlenül izgalmas,végtelenül fondorlatos. A rendkívül igényes kivitelezésű kötet 1000 olyan természeti csodát mutat be, amelyek Önt is ámulatba ejtik. Kövessen szemmel egy villámcsapást, ahogy egész a földig cikázik.Meneküljön egy húsevô növény elôl, amint éppen be akarja kapni. Fejtse meg a delfinek párbeszédét.Csodálkozzon rá arra a világra, amelyet ugyan minden nap lát, de így még sohasem vehetett szemügyre.

"Két évig szünet nélkül dolgoztam, úgyhogy 1924 őszén már egy tucat film volt mögöttem. (Pályafutásom alatt, a rövid- és hosszú filmekkel együtt, negyvenkilenc film főszerepét játszottam. ) De minden filmezésnél nagyobb elégtétellel töltött el, hogy... alig volt hét, hogy valamelyik lapban ne jelent volna meg írásom. S az, hogy bennfenntes voltam művészkörökben, megkönnyítete a neves emberekkel készített interjúkat."

A szerző hajdani ajánlása ma is helytálló: "Kezdők és haladók, hagyománytisztelők és forradalmárok, szegények és gazdagok, egészségesek és diétások mind nagy haszonnal forgathatják e kötet lapjait s kellemes ismeretséget köthetnek a konyhaművészet legmodernebb újdonságaival is." Ínyesmester néven lett Magyar Elek, a fehér asztal örömeinek és a konyha gondjainak egyik legismertebb szakembere. Fejezetek az ínyesmesterség köréből címmel 1928-tól a reggeli lapban, a Pesti Naplóban minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg gasztronómiai írásai. A Pesti Naplóban közölt írásainak első néhány évi terméséből született meg Az Ínyesmester szakácskönyve (1932). Ezt hamarosan követte Az Ínyesmester 1000 új receptje (1935), melynek néhány fejezetével kiegészítve kerül ez az irodalmi szakácskönyv újra meg újra az olvasók elé.

A könyv, melyet a tisztelt érdeklődő a kezében tart Paulisineczné Willem Vera fáradhatatlan és áldozatos munkájával létrehozott fotódokumentum kötete, amely Zebegény múltját tárja fel.
Zebegény a Kárpát-mendence olyan szakrális pontja, melyet az Úristen jókedvében teremtett. A varázs, mely szinte minden ideérkezőt hatalmába kerít, több tényező szerencsés egybeeséséből alakult ki. Legfontosabb a falu kimondhatatlanul szép fekvése, de a régi századokra visszanyúló történeti, kulturális hagyományok és a jó megközelíthetőség is ide sorolhatóak. Mai rangjának és vonzerejének kialakulásában meghatározó szerepet játszott Szőnyi István festőművész Zebegényhez kötődő munkássága, a Kos Károly által tervezett páratlan szépségű „magyar szecessziós" plébániatemplom, és a Maróti Géza által tervezett Nemzeti Emlékhely, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Duna ezüst szalagjára.
Nem véletlen, hogy annyi fotó maradt meg a régmúltból, hiszen a neves művészek, közéleti személyiségek, akik megtalálták a feltöltődésnek ezt a szakrális helyét, a jövő számára megmentendőnek ítélték. Ki-ki a maga tehetsége szerint festményben, fotóban vagy írásban igyekezett átmenteni a jövőnek az itt megélt érzést. Zebegény község polgármestereként azzal ajánlom figyelmükbe ezt a kötetet, hogy a benne megjelenő fotókat vessék össze a ma látható megfelelőjével, és győződjenek meg róla, hogy a hely varázsa ma is a régi, érteke semmit sem csökkent az idők során. Kívánom, hogy minél többen nézzék, élvezzék azt a páratlan élményt, melyet e kötet a múlt megjelenítésével nyújt forgatóinak! 

Féja Géza tanulmánykötetének alapját a mintegy fél évszázada, először 1937-ben megjelent irodalomtörténetének első kötete, a Régi magyarság képezi. A változatlan ismételt megjelenések (1941, 1943) után az író 1960 körül vette újra elő művét és fogott hozzá annak átdolgozásához. Új szempontok vezették: nem folyamatos irodalomtörténetet kívánt írni, hanem kedvelt régi magyar íróinak portréit akarta minél személyesebben, minél inkább az olvasó érdeklődését felkeltő módon megeleveníteni. Már az alapmű is fordulatot jelentett irodalomtörténet-írásunkban: ráirányította a figyelmet az akkor még igen háttérbe szorult régi magyar kultúrára. A jelenlegi (az író fia, Féja Endre által véglegesített) kötet újdonsága a régihez képest nemcsak abban áll, hogy a portrésort bővítette a korábbi változatban még nem szerepelt néhány íróval (Kemény János, Szalárdi János, Árva Bethlen Kata, Hermányi Dienes József, Bod Péter stb.), hanem abban is, hogy élesen elemzi a kölcsönhatásokat az irodalom és a vallási mozgalmak (protestantizmus, unitarianizmus, kálvinizmus, jezsuitizmus, janzenizmus), illetve a vallási irányzatok és a politika között. Ezért ha személyesek is a portrék, eleven személyiségek tekintenek is ki a lapokból, mögöttük ott húzódnak Magyarország művelődéstörténetének legfontosabb vonulatai Janus Pannoniustól Orczy Lőrincig. 

A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseményeit kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi "krimik", különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek. A sorozat darabjai egyszerre kívánnak szórakoztatni, és - mivel mindig olyan történeteket dolgoznak fel, melyek valamilyen okból a korra különösen jellemzőek - az adott időszakról, annak legérdekesebb problémáiról átfogó, érzékletes képet adni.

Szabad György írása Teleki Lászlónak, a XIX. század kiváló államférfiának, a reformellenzék egyik vezetőjének 1861-ben bekövetkezett halála különös körülményeit világítja meg. A neves szerző - jelentős részben kiadatlan levéltári forrásanyagra támaszkodva - azt vizsgálja, hogy a tragikus esemény hátterében miféle lélektani és politikai okok húzódhattak meg.

Mednyánszky László (Beczkó 1852 - 1919 Bécs) grafikus, festőművész

1870-1871-ben még mérnöknek tanult, de hamarosan átjelentkezett a müncheni akadémiára. 1873-ban Párizsban, az École de Beaux Arts-on képezte magát, 1878-ban itáliai körútra indult. 1897-ben önálló kiállítása nyílt Párizsban. A hetvenes években járt először Szolnokon, 1902-ben részt vett a művésztelep alapításában. Állandó utazásainak csomópontja Párizs, Bécs, Budapest volt, és családi birtoka, Beczkó. Vonzotta a szegénység világa és a társadalom perifériájára kerültek társasága; modelljei voltak, támogatást nyújtott nekik, közöttük élt és élt meg mély kapcsolatokat. A világháborúban hadifestőként teljesített szolgálatot. Intellektuális karaktere, melyet a Párizsban megismert teozófiai és buddhista eszmék árnyalnak, jegyzetfüzeteinek, naplóinak sorozatából is kirajzolódik.

James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években "született" és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi "kiküldetéseiről" is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven.

„Költőnek lenni: veszélyes foglalkozás” – olvashatjuk a népszerű orvos-genetikus szerző könyvében, melyben huszonegy magyar költő egészségi állapotát tárta fel. Diákéveinkben megtanulhattuk: költőóriásaink legtöbbje korán meghalt, többen saját kezükkel vetettek véget életüknek. „A magyar költészet itt bemutatott nagy alakjainak jelenleg már idealizált szobraikkal tiszteleg a nemzet. Éltükben inkább megkeserítették küldetésük teljesítését, amit gyakorta önpusztítással tetéztek. Legszebb költeményeik ezért a pokolra menéseiket kísért megpróbáltatásaik, sőt szenvedéseik termékei. Testi bajaik és szélsőséges kedélyük megismerése érthetőbbé teszi esendőségüket és még szeretetreméltóbbá emberségüket” – vallja könyvében Dr. Czeizel Endre