Keresés

Az ​útleírás vallomás: tájakról és országokról, emberekről és népekről. A jó útleíró nem húzódik meg a háttérben, hanem céltudatosan vezeti az olvasót, és olykor éppen a látottak és hallottak száraz felsorolásával „üzen”. Az idő múlásától veretessé vált alkotások akkor válnak igazán történelmi és irodalmi csemegévé, ha az utókor kutatójának sikerül az önmagukban olykor látszólag ösztövér, ám a maguk együttesében gazdag anyagot összegyűjtenie – és ez a kötet erről tanúskodik. Mi, olvasók pedig a régi útleírások nehézkes és mégis oly vonzóan lassú sodrának, olykor szárnyaló romantikájának átadva magunkat, felfedezhetjük beleérző készségünket, megmártózhatunk saját régmúltunk és múltunk gyarlóságaiban és szépségeiben – ezúttal a cári Oroszország évszázadokkal ezelőtt útra kelt, hazánkban járt fiainak sokáig porosodásra ítélt – nyomtatásban nem is mindig napvilágot látott – feljegyzései jóvoltából. Akad közöttük fél évezred előtti egyházi személy, ifjú diplomata, kolduló zarándok, katona, udvaronc, tudós, utazásban kedvét lelő herceg.
Ami ezeket a szerzőket egybefűzi, az egyrészt a közös téma, vagyis a régi Magyarország – gazdagságával és szegénységével, pompájával és nyomorúságával, szabadságával és elnyomottságával –, másrészt az a tény, hogy szinte kivétel nélkül megragadták a lehetőséget: mert amit saját országukra elmondva a cári cenzor veres plajbásza kérlelhetetlenül keresztülhúzott volna, azt bántatlanul ország-világ elé tárhatták Magyarországra vonatkoztatva. Mindez csak még izgalmasabbá teszi az orosz közvéleménynek szánt Hungária-képet.

A kézművesség egyik legősibb formája az agyag megmunkálása. E régi mesterségnek, s annak iparszerű változatának magyarországi történetét dolgozza fel Katona Imre, a Képzőművészeti Zsebkönyvtár legújabb kötetében. A fajansz-, kőedény és porcelán tárgyak előállításával foglalkozó manufaktúrák, kisüzemek és gyárak históriája nemcsak az iparművészet fejlődésének jobb megértését szolgálja, de fontos adalékokat nyújt a hazai gazdaság- és művelődéstörténet alaposabb tanulmányozásához. Sorozatunk következő darabja - a Design - a formatervezés elméletébe és gyakorlatába igyekszik bepillantást engedni. A Dvorszky Hedvig által válogatott írások bemutatják a nyugat-európai és amerikai kísérletek és eredmények mellett a szocialista országok és hazánk hasonló törekvéseit is.

1811-ben Budán kiadott könyv reprintje. Horváth Mihály (1809 – 1878) püspök, a Batthyány-kormány idején Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, a tudományos magyar történetírás megteremtője, az egyház és az állam szétválasztásának harcosa. Az egyház tanai miatt kiközösítette, és eltiltotta papi hivatásának gyakorlásától. A szabadságharc idején betöltött szerepéért felségsértés vádjával elítélték, tisztségeitől megfosztották, és 1851-ben halálra ítélték (távollétében az ítéletet jelképesen végre is hajtották). A szabadságharc leverése után 18 évet töltött emigrációban Belgiumban és Franciaországban, majd Erzsébet királyné közbenjárására visszatérhetett hazájába.

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült,s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – „értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.
Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a „magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos „tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a „boszorkányutazás”? Kit nem „babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
Könyvében Szendrey Ákos – a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján – összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.

Tartalom

A népviseletek kialakulása	7
A paraszti viselet esztétikája	14
A viselet elemei	18
A magyarságlakta területek népviselete	25
Alföld	25
Dunántúl	28
Felföld	40
Erdély	49
A kivetkőzés	61
Összefoglalás	63
Bibliográfia	66
A színes táblák jegyzéke	69
A képek jegyzéke	70
Képek	71

Domokos Mátyás (válogatta); Cseh Mária (válogatta); Szarka Anita (válogatta); Saly Noémi Reprezentatív album, amely körülbelül nyolcszáz egykorú képeslap művészi reprodukciójának felhasználásával mutatja be a második világháború előtti Magyarország hagyományos tájegységeit és városait. Ezek a képek dokumentumerővel és hitellel idézik meg ennek az eltűnt világnak a légkörét, épületeit, az akkori élet jellegzetes színtereit. Az album képeihez a magyar irodalom "szerelmes földrajzának": a klasszikus magyar irodalom költőinek és íróinak az ideillő szövegeit társította a kiadó.

„Költőnek lenni: veszélyes foglalkozás” – olvashatjuk a népszerű orvos-genetikus szerző könyvében, melyben huszonegy magyar költő egészségi állapotát tárta fel. Diákéveinkben megtanulhattuk: költőóriásaink legtöbbje korán meghalt, többen saját kezükkel vetettek véget életüknek. „A magyar költészet itt bemutatott nagy alakjainak jelenleg már idealizált szobraikkal tiszteleg a nemzet. Éltükben inkább megkeserítették küldetésük teljesítését, amit gyakorta önpusztítással tetéztek. Legszebb költeményeik ezért a pokolra menéseiket kísért megpróbáltatásaik, sőt szenvedéseik termékei. Testi bajaik és szélsőséges kedélyük megismerése érthetőbbé teszi esendőségüket és még szeretetreméltóbbá emberségüket” – vallja könyvében Dr. Czeizel Endre

Mi a magyar őstörténet és kutatási területe	3
Miért késett oly sokáig az igazi magyar őstörténet kidolgozása	4
A II. világháború után nyugatra ment magyar tudósok érdeme	15
A hazai konzervatív nyelvészek heves támadása	32
A magyarságtudomány hazai művelőinek új frontja	41
Mérlegelések	51
Irodalmi utalások	53