Termékek szűrése

"Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf" - írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau.
Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja újabb sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő.
Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet "mint egy kis veréb" (comme un moineua...) kezdett, és közvetlen elbeszélés egy "világsiker" útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének.
Utószóként mellékeljük a "Piaf karrier" éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekel.

Alexandriában a Nagy Sándor nyomdokain támadt hellénisztikus kultúra első városában települt át a görög élet melegében kibontakozott szellemi világ a hűvös könyvtárba, egy még sokkal forróbb keleti élet hevétől idegenül, távolságtartóan elvonulva. Egyiptomi papirusznádból megszövődik a könyvek úszó szigete, a hellasi vagy akár gyarmati - például kyrénéi - hazájuktól elszakadt szellemi görögök előkelő hajója. A kyrénéi Kallimachos legelső szigorú kormányosa és őre e csodálatos alkotmánynak, amelynek a titka e himnuszok megértésének kulcsa is.
A titok az, hogy itt Görögországot, az istenjelenésektől és minden ősi hagyománytól megszentelt tájakat, templomokat, helységeket és zugokat s a történéseket, ismétlődőket vagy egyszeri furcsákat, amiket ezek láttak, viszik magukkal a hajósok idegenbe, viszik magukkal az időből és feledésből emlékeztető és megtartó jelekbe tömörítve. Ezek a jelek veszik körül őket varázshajójukon, mint a halott egyiptomiakat a sír falára írt hieroglifák, amelyek elolvasva varázsigékké válnak s színes és eleven létet idéznek fel.

"Megálltam a Hermina úti villa előtt, és csendesen felszóltam a második emeleti sarokszobába, ahol égett a villany. Anyám jött le értem.

- Amerikából könnyebb volt hazajönni, mint Recskről - mondta és sírt.

A lépcsőház olyannak tűnt, mint a frissen metszett márvány."

Az augusztus legvégén megjelenő kötetben több, mint hatvan író, művész, közéleti személyiség megrendült emlékezése olvasható Esterházy Péterről. A könyvet Esterházy Péter életét követő fényképekkel illusztráljuk.
A könyv hangoskönyv melléklettel kapható.

Dr. Zalai Károly professzor a Magyar Gyógyszerészeti Társaság volt elnöke három kötetben, mindenre kiterjedő precizitással dolgozta fel a Társaság történetének háromnegyed évszázadát. Miután tehát a Társaság elnöksége úgy határozott, hogy a nyolcvan éves évfordulós ünnepség súlyát egy kiadvány megjelentetésével is növelni szeretné és felkérte e kiadvány szerkesztőit, Zalai professzor úr könyve mentesített attól, hogy a klasszikus történetírás szabályai szerinti szerkesztési elvek mentén készítsük el a "Nyolcvan év a magyar gyógyszerészet szolgálatában" című könyvet.
A nagyobb műfaji szabadság azonban annak kockázatát hordozta, hogy - egyrészt az ünnepi hangulat miatt, másrészt saját személyes élményeink "fogságában" - kevésbé figyelünk az események különböző súlyára, a történések kontextusaira, a változó, időnként kedvezőbb, máskor pedig igencsak mostoha körülmények szabta mozgástérre. Munkánk során ezeket a csapdákat szerettük volna elkerülni, miként azt is, hogy kétségkívül meglévő személyes elfogultságaink uralják el munkánkat.
Minden szervezetben lényeges, hogy kik, milyen felkészültséggel, milyen célok érdekében, mekkora elszántsággal vesznek részt a munkában és milyen szervezeti sstruktúrát alakítanak ki a működés során. Tudja-e a szervezet befolyásolni a környezetét, akar-e illeszkedni a világ uralkodó trendjeihez, s ha kell, képes-e alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz? A személyiségek szerepe mindig is meghatározó, különsen egy olyan társaságban, amelyik időről időre kimagasló intellektusú tudósokat állít legfőbb tisztségeibe, akik "társadalmi munkában" vállalják a közösség képviseletét. 

Csak az ember főz.
A többi hideget eszik.
Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy – ha nem is tud, ha nem is szokott – legalább néha, hébe-korba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy.
Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze.
Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien.
Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba… Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.

A szövetséges angol-amerikai haderők 1943 őszén megnyitják a második frontot Dél-Olaszországban, s elfoglalják Nápolyt, az országrész legjelentősebb városát. Norman Lewis, a jeles angol író - mint megannyi írótársa - a brit katonai elhárításnál teljesített szolgálatot a második világháború alatt. E minőségben Nápoly megszállásának idején azt a feladatot kapta, hogy a szövetséges katonai kormányzat munkáját biztosítsa és támogassa egy úgynevezett "kapcsolat-", érthetőbben besúgóhálózat kiépítésével. Norman Lewis így sajátos rálátással követhette nyomon Nápoly megszállásának eseményeit, s az 1944-es évről szóló naplójában följegyez mindent, amit említésre méltónak talál egy jellegzetesen angol és kiművelt fő: a camorráról, a nápolyi maffiáról, felettesei üzelmeiről, a város letűnő arisztokráciájának különcségeiről, a kommunista konspirációkról,a délolaszok szerelmi szokásairól és szexuális életéről vagy éppen különös politikai viselkedéséről, a Vezúv negyvennégyes kitöréséről és a hozzá meg a városokhoz kötődő vallási hiedelmekről, s nem utolsósorban arról, hogyan is viselkedik egy megszálló, győztes hadsereg a második világháborúban. 

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg az első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához.
A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben - nem kevés viszontagság után - 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett.

Toszkánában nemcsak Firenze és Siena tündöklő műemlékeiben, a pisai ferde toronyban, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Brunelleschi vagy Leon Battista Alberti, munkásságában gyönyörködhetünk, hanem Olaszország legszebb hegyi városkáiban is. Toszkána déli vidéke kellemes tengerparttal is büszkélkedhet, különösen Monté Argentario félszigetén és Elba szigetén. Umbria vidéke olajfákkal hímes, szőlővel borított, varázslatos hegyvidéki táj. A régió még nem hódolt be a turizmus zsarnokságának; táj meglepően nagy része olyan, mintha észrevétlenül szállt volna el fölötte az idő.
- útvonalajánlatok, részletes programjavaslatok
- Toszkána és Umbria történelmének színes bemutatása
- részletes művészettörténeti leírások
- gazdag étterem választék
- különféle kategóriájú szálláshelyek a kempingtől az ötcsillagos luxus szállodáig
- gyakorlati tudnivalók, hasznos címek, telefonszámok
- részletes, könnyen áttekinthető térképek
- az alapszókincset felölelő, praktikus kisszótár

Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám - ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk - most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelenlét szintézisét.
Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele.
S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám "kiképzésnek" joggal tartható, küzdelmes útról szól, a kezdetekről, a lehetőségekről. És a végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: "A Vitray".

"Pára néni nem mutatott különösebb örömet a fiú láttán.
- Ide hallgass, kisfiam! Itt a házban nem maradhatsz, mert ezek akármikor visszajöhetnek. Talán tudsz valamilyen helyet, ahová mehetsz, vagy kérdezd meg az Illés urat, a légóst. Na, menj szépen, Isten áldjon!
Elköszönt Pára nénitől, ránézett Ibikére, visszapuszilni nem merte, mormogott valamit, és indult a légóparancsnokhoz. Az édesanyja nyitott ajtót, de nem engedte be. A fia kimerült, mélyen alszik, mondja csak el, mit akar, majd továbbítja, ha felébredt.
Nem üzent. Szorongva lopózott fel a negyedikre, de a lakásukat zárva találta. Maradt annyi ruhája, amennyi rajta volt. Élelemre nem számíthatott. Hát akkor hová? Innen mindenesetre el, hisz visszajöhetnek, megmondta Pára néni.
A kapuban ismét Pára Ibikébe botlott. A kislány kezében cipődoboz formájú csomag.
- Anyukám majdnem elfelejtette odaadni. A nagymamád megérezte az illatát, amikor lejöttek a cókmókjukkal, és megkérte a mamát, hogy adja oda neked, ha előkerülsz. Egy gyűrűt adott neki érte.
Egy tepsiben sült kenyér volt. Tán egy kiló lehetett."

Temesvári Pelbárt művei Európa-szerte több generáción keresztül a gyakran kiadott és sűrűn forgatott könyvek közé tartoztak, miközben alakját, jellegzetes szerzetesi arcélét már-már elfelejtették az utódok, sőt nevét is egyre bizonytalanabbul írták. »Jeles tudományú férfiú, de idomtalan, görbe orrú és rút ábrázatú ember volt, akit gúny és nevetség tárgyául vettek« - mindössze ennyi maradt Istvánffy Miklós humanista történetíró emlékezetében nagyjából száz évvel később.
Pelbárt ijfú éveiről semmi bizonyosat nem tudunk. Alighanem 1435 táján született, talán Temesvárott (a korabeli névadási gyakorlat mindig egy közelben fekvő nagyobb települést nevezett meg szülőhelyeként, innen a bizonytalanság). Keresztneve állítólag Paulus (=Pál), szerzetesi neve Pelbartus (=Pelbárt), apja Ladislaus (=László). Ő maga Pelbertus de Temeswar formában írta nevét, de a későbbi fejlesztésekben már összevissza Pelivartus, Pilibart formában is találjuk. Mindez azt mutatja, hogy németből eredeztethető keresztneve (Willibord) idegenül hangzott, jóllehet a középkori hely- és személynévadásban egyáltalán nem ritka ekkor Magyarországon.

Most Kozocsa Sándor újabb fölfedezésekkel örvendezteti meg a Krúdy-rajongókat. Több regényt és elbeszélést gyűjtött össze: A Régi és új emberek, A helyettes halott, a Szarvasgomba-emberek, A költő és a leányzó, A csillag, aki jár és az Álarcos hölgy című írásokat. Az 1911 és 1930 között született, eddig kallódó művek az anekdotázó romantika és bizarr mese, a színes történelmi körkép és legenda, a századfordulós szerelmi idill és a világ maró gúnnyal ábrázolt dzsentrivilág mesteri ötvözetei. Mesélőkedve leleményessége, finom iróniája és furcsa alakokat teremtő képzelete friss és megragadó ezekben a véletlen folytán életműve perifériájára került kisregényekben is.