Antikvárium

Sue Monk Kidd magával ragadó és megindító regénye a reményről, a bátorságról, a szabadság kereséséről szól. Remekmű, melyet világszerte több mint egymillió példányban adtak el, s több mint húsz nyelvre fordítottak le.

A ​magyar orsósmagnó gyártás története - magánkiadás -PIREHAB Nonprofit Kft. 2009 - 180 oldal „50 év. Ennyi volt a szalagos orsós magnetofonok élete. Rövidebb, mint egy emberöltő. Üstökösszerűen felívelő elterjedtség, népszerűség, több évtizedes egyeduralom, majd viszonylag rövid agónia után a teljes eltűnés. A technika fejlődése egyszerűen túllépett rajta. Ahogy pár évtizeddel ezelőtt túllépett az elektroncsöveken, vagy napjainkban a katódsugárcsöveken. Helyébe lépett az írható CD, a DVD, Blue Ray, a merevlemez (hard disc), a memória kártya, a pen drive. Az orsós, szalagos magnó néhány év alatt múzeumi tárgy lett. A múzeumi tárgyaknak pedig múzeumban van a helyük. Mert ha nem kerülnek időben oda, akkor nagy valószínűséggel roncstelepen, lomtalanítási akciókban, jobb esetben padlásokon, fészerekben fejezik be pályafutásukat. És néhány évtized múlva csodaszámba megy majd egy-egy épnek mondható készülék megtalálása.” 

Barcelona, a XX. század eleje. A város növekszik, a modernizmus szelleme ellenállhatatlan hatással van a sötét oldal híveire. A szabadkőműves páholyok, a titkos társaságok révén a város az ezotéria központjává növi ki magát. Antonio Gaudíról, az építészről pedig kiderül, hogy a Moria-lovagok nagymestere és egy évezredeken átívelő jóslat kulcsfigurája. A szabadkőművesség egy elfajzott ága azonban mindvégig a háttérben munkálkodik. Gaudí élete kockáztatásával adja tovább utódjának a kereszténység legnagyobb titkát, melynek őrzésére a lovagok felesküdtek.
"A szerzőpáros klasszikus történelmi thrillere méltó párja Dan Brown Da Vinci-kódjának."
Diario de Avisos
"Carranza és Martín könnyedén, játékosan ír, kizárólag a történet kibontására koncentrál. Újra felfedezik számunkra Gaudít, aki negyven évet áldozott életéből a Szent Család-templom, a tökéletes mű megalkotására."
El País

A K. dosszié "önéletrajz két hangra": regényes párbeszéd Kertész Imre életéről - szüleiről, szerelmeiről -, pályájáról - a szellemi szabadság kivívásáról - és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.
E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, e kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az "egyéni" mindnyájunkra, akik olvasunk - akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éről.
"Egészében véve, én a derű pártján állok" - mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan "botrányos", mint Kertész Imre egész életműve.

A Regényes úti célok olyan tájakon, helyszíneken csábít felfedezőútra, amelyek annak idején zseniális írókat ihlettek meg. Több mint félezer európai és amerikai helyszínre elrepülhet, kedves irodalombarát Olvasónk, mi több, kalandozásai során a megidézett alkotók életének alig ismert, a tárgyalt helyszínhez kötődő mozzanataival is megismerkedhet.

Egymásra találnak a műemlékek, egymásra találnak az emberek...
Talán ez is lehetne a Norvég és EGT Finanszírozási Mechanizmus, valamint a Magyar Köztársaság támogatásával létrejött könyv címe, hiszen egymáshoz térben közel, de a határátkelés nehézségei miatt mégis távol élőket buzdítja a közös történelmi örökség megismerésére.
A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Máramaros, Ung és Ugocsa vármegyékből a jelenleg Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeként nyilvántartott terület, mely közös gyökerekben gazdag műemlékállományt tudhat magáénak. Kiadványunkban nem pusztán várakat, kastélyokat, templomokat mutatnak be a programban résztvevő szakértők és fényképészek, hanem elindítottak bennem is és remélem a kedves Olvasóban is egy vágyakozást, mely kettős. Egyrészt szeretnénk ott lenni a történelmet idéző helyszíneken, hiszen nemhogy gyermekeink, hanem még mi is vajmi keveset tudunk közös múltunkról, másrészt szeretnénk, ha a leromlott állapotban lévő műemlékek felújításához közösen tudnánk szakembereket és forrásokat találni, mely új fejezetet nyithat a két terület kapcsolatában.
Külön örömmel tölt el a csodálatos fényképek és leírások mellett a túravonal javaslatok ill. adattár rész, mely fogódzót jelent a terület bátortalanul megközelítő turistáknak. Ezek segítségével teljesülhet régi közös álmunk, hogy a térségbe látogatók, nem csupán egy-két napig,hanem akár egy hétig is hasznosan tölthessék szabadidejüket megismerve az épített örökség mellett az itt élők különleges vendégszeretetét.

Ebben a kötetben mindent megtalálnak, amire csak szükségük lehet egy útikönyvben: izgalmas háttér-információkat, nélkülözhetetlen útitársat, végül pedig felejthetetlen élményeket. Varázslatos fotók: A NYITOTT SZEMMEL sorozat híres nagyszerű fényképeiről, amelyek a tájak és műemlékek mellett a mindennapi élet jellegzetes pillanatait is rögzítik. Olvasmányos szövegek: Szakemberek mutatják be az ország történelmét, kultúráját, növény- és állatvilágát, mindenekelőtt pedig lakóit. Éles szemű megfigyelések: Mindenről szót ejtünk: Koppenhágáról, Stockholmról, Norvégia fjordjairól, a finn Lappföld kietlen tájairól, nem marad ki egyetlen talpalatnyi hely sem. Részletes, számozott térképek: Minden látnivaló pontos helyét feltüntetjük, ezeket a szövegből számozással kereshetik vissza. Nem marad ki semmi: ebben a kötetben benne van az összes utazással kapcsolatos adat, szálloda, étterem és telefonszám, amire csak szükségük lehet.

„Vademecum (ejtsd vademékum) – régi magyarítása szerint "velemjáró könyvecske”: zsebkönyvszerű útikalauz. Vademecum, szükséges segédkönyv mindennemű utazók számára (1843-ban Pesten kiadott könyv címe). – Hasznos gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvecske, zseblexikon. – Kisalakú, zsebben hordható könyv feljegyzések számára. Latin kifejezésből: vade mecum annyit tesz: „járj velem”. Egy XVII. századi lipcsei zsebkönyv használta először címként. Választékos, régies szó."
Tótfalusi István a szellemi kalandozók, az olvasó fiatalok számára készített útikalauzt, amelyben az általuk nem jól értett, vagy már csak egyes jelentésárnyalatokban ismert szavaknak kívánja visszaadni jelentésük teljes gazdagságát. Igaz, ez a szószedet minden létező és elképzelhető zsebet kinőtt. Ám a könyvespolcról még könnyen leemelhető és Hegedűs István rajzaival kiegészítve, nemcsak hasznos, hanem egyben igen szórakoztató olvasmány.

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de "lelkileg zsidó" székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a "bevett vallások" mellett nem tűrték meg... Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben") élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel. 

"Kossuth... megkérdi Görgeit, mit szólna hozzá, ha a kormány Bemet nevezné ki fővezérré. Görgei válasza rövid, de annál határozottabb. Ha most Bemet neveznék ki, akkor ő nyomban elhagyná az állását, mert Bem nem magyar, s így semmi biztosíték nincs arra, hogy nem fogná-e a háborút tisztán személyes érdekeiből még akkor is folytatni, amikor a nemzet érdeke a harc továbbviteléről való teljes és rögtöni lemondást parancsolná. Kossuth további kérdéseire Görgei azt feleli: ha a temesvári csata a magyarokra kedvezően végződik, akkor teljes erejével az osztrák hadsereg ellen fordulna. Ha viszont Temesvárnál az osztrákok győznek, akkor leteszi a fegyvert. Estére befutott Arad várába Guyon tábornok jelentése, hogy a magyar fősereg teljesen megsemmisült."

A kötet írásai félbehagyott, befejezetlen regények. Olyan szövegek tehát, amelyek legföljebb egy-egy folyóiratközlésnyi részletükben kerültek az olvasók elé, végül fiókban maradtak. Örkény István nem az életmű, hanem a pálya dokumentumainak tekintette őket, amikor kiadói unszolásra tervbe vette, hogy néhányat közülük közrebocsájt. Ezért is választotta a címet: Önéletrajzom töredékekben. Végül azonban életében ez az elképzelés nem valósult meg. A válogatás először 1983-ban, az életműkiadás részeként jelent meg, és azóta az olvasók a további kiadások visszhangja igazolja az írói világ szerves részeiként tekintenek ezekre az írásokra: az ötvenes évek közepén születő Babikra és A Bónis családra, vagy a hetvenes években íródó Tatárfutásra és A másik út regénye című különös témájú, szintén befejezetlen alkotásra.

Örkény maga persze regény és életmű viszonyát jellegzetes öniróniával jellemezte a hetvenes évek elején:
a) Manapság már nem lehet regényt írni, pedig én tudok.
b) Manapság már nem lehet regényt írni, amellett én se tudok.
c) Manapság még lehet regényt írni, de én, sajnos, nem tudok.
d) Manapság még lehet regényt írni, és én, hála a jó istennek, tudok.
Ördögi makacsság lakozik bennem, ennélfogva az utolsó lehetőséget fogadtam el. Időbeosztásom a következő: reggel, amikor még friss és fogékony a fejem, a regényen dolgozom. Délután, amikor már se nem friss, se nem fogékony a fejem, más egyebeket írok. Az öt év alatt (délutánonként) megírtam egy csomó normális novellát, aztán egy csomó egyperces novellát, körülbelül két vagy három színdarabot; csupa mellékterméket, valahogy úgy, ahogy a háziasszony a karajról levagdalt húsdarabkákból, hogy ne vesszenek el, összecsap egy kis pörköltöt. Öt év óta pörköltöt publikálok