Antikvárium

A libanoni származású francia írót, Amin Maaloufot, akinek a Taniosz sziklája, a Levantei kikötők és a Szamarkand című regényei magyarul is nagy sikert arattak, a keresztes háborúk történetét feldolgozó nagyívű történelmi munkája indította el a hírnév útján. Könyve, amely megjelenése pillanatában, 1983-ban a döbbenetes újdonság erejével hatott, ma már alapműnek számít ebben a témakörben.
Vajon miben rejlik a könyv újszerűsége, mi a titka világsikerének? A válasz kézenfekvő: a keresztes háborúk történetével foglalkozó művek döntő többségétől eltérően Maalouf nem a támadók, hanem a megtámadottak, az arabok szemével láttatja a "dzsihád", a "szent háború" kétszáz évét, az európai és az arab világ, a keresztény és az iszlám vallás-kultúra réges-régi, de a mai időkre is kiható összecsapását. Hogyan látták, hogyan értékelték a megtámadottak a kegyetlen, véres eseményeket, miként ítélték meg a Nyugatról érkezett, hitükkel, civilizációjukkal fennen kérkedő, ám gyakorta barbárok, sőt vadállatok módjára viselkedő hódítókat? Erre a kérdésre keresi s adja meg a választ Maalouf műve, amely forrásként szinte kizárólag a korabeli arab történetírók, krónikások írásaiból merít. 

Színes, élvezetes, dokumentatív értékű önéletrajzi beszámoló Ábel Olga könyve. A bözödújfalui székely zsidó - szombatos - leszármazott, aki negyedszázadnál többet töltött el különböző erdélyi és hazai újságok redakcióiban, emlékei kútjából nemcsak magazinszenzációkat, szakmai intimitásokat, politikai "színeseket" merít. Helyet kapnak könyvében a faji előítélet miatt igen sok emberi megpróbáltatásnak kitett élet szokványosabb eseményei is. Megismerjük belőle a földbérletekkel bajlódó, korán elhunyt apát, a több gyerekért helytálló édesanyát, testvéreket, férjet, barátokat és mindazokat a személyeket, akikkel a sors munkája során (vagy kényszerélete során) összehozta. A két világháború közötti erdélyi magyar sajtóviszonyok jellemző kórtüneteiről beszél, hogy utána mint bergen-belseni KZ-fogoly, majd mint svájci "csereáru" számoljon be hitelesen élményeiről. Az ötvenes évek magyar sajtóéletének apróbb-nagyobb, sőt tragikus eseményei egészítik ki felszabadulás utáni életbeszámolóját.

J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre.
A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről.
Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte ninden történetenek megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója

Hannah csupán három évet élt, mégis hihetetlenül sok életörömet, őszinteséget és vidámságot hagyott maga után. A könyv a rákos kislány utolsó évének története - megdöbbentő beszámoló arról a küzdelemről, ahogyan a kislány minden félelem nélkül el tudja fogadni a megváltoztathatatlant, és arról, hogy ez hogyan változtatja meg szüleit, rokonait. A kislány, aki elmaradhatatlan piros lakkcipőjét viselte a műtőbe menet is, nem csupán saját hozzátartozóinak életébe hozott változást: egyetlen olvasót sem hagy érintetlenül ez a szívbemarkoló beszámoló. Housden, Hannah édesanyjának soraiból feltárulnak a betegséggel való küzdelem tragikus, néha mégis annyi örömet tartogató pillanatai.

A joghallgatók létszámának és ezzel a jegyzet iránti keresletnek a növekedésével 1996-ban sor került a jegyzet harmadik, változatlan kiadására, amibe csupán egy jogszabályi változásmutatót és egy kisebb hibaigazítót tudtunk beilleszteni. 1997-ben, a negyedik kiadáshoz újból átdolgoztuk a jegyzetet (különösen az állami tulajdon kizárólagos tárgyaira és a zálogjogra vonatkozó részeket), a második kiadás elvei szerint. 1997-98-ban is megjelent a jegyzet tartalmát érintő több fontos törvény és számos egyéb jogszabály. Ezek közül a két legfontosabb az ingatlannyilvántartásról és a társasházról szóló törvény, melynek alapján a jegyzet vonatkozó részeit újra kellett írni. A dologi jogra zúduló jogalkotási áradatnak tehát még mindig nincs vége, így ez a kiadás is csak egy tanévre szól. Bízva abban, hogy a jegyzet által is előmozdítani kívánt letisztulás hamarosan bekövetkezik, továbbra is eredményes tanulást kíván:
a szerző

Az 1848-as szabadságharc bukása után nemzeti önállóságunkat és a forradalom szociális vívmányait egyaránt brutálisan felszámoló tíz esztendő - az ún. Bach-korszak - társadalmi és szellemi mozgalmairól ad képet Nemeskürthy István izgalmas könyve.
A hagyományos történetírás ezt az időszakot mint a "passzív rezisztencia" korát tartotta nyilván. Könyvünk szerzője most bebizonyítja, hogy ez az "önigazoló" meghatározás egyoldalú és téves: a szüntelenül megújuló, újból és újból felszínre törő ellenállás nagyon is aktív volt, és ezért eredményes. A felületen mindent betakart, elfojtott az elhamvadt remények szürke hamurétege, de alatta - ha nem is mindenki számára láthatóan - ott parázslott a függetlenségi és forradalmi harc soha ki nem aludt tüze.

„Ez a breviárium: kísérlet. Azzal próbálkozik, mint lehetne Goethe életének és művészetének nagy kincséből a mai magyar nagyközönségnek egy kis tájékoztatást nyújtani, nem abból a célból, hogy a világirodalom és emberi történet egyik legnagyobb mesterének a forrásoknál, saját írásaiban való tanulmányát, élvezetét pótolja, nélkülözhetővé tegye – hisz ez képtelen vállalkozás volna – hanem éppen ellenkezőleg, hogy emlékeztessen ennek szükségére, hogy mentől többekben kedvet ébresszen az emberi kultúra egyik örök, üde forrásának fölkeresésére. Mint általános tájékoztató, bevezető s útmutató nem lép föl azzal az igénnyel, hogy mentől több újat mondjon. Ez a Goethe-irodalom óriás és szakszerű munkássága után igen bajos is, de a kiadó és szerkesztő jelen céljával nem is fért volna össze. Így a szerkesztő inkább iparkodott a megbízhatóbb kutatás eredményének összefoglalására, bár helyenként eredeti megállapításoktól és ítéletektől sem idegenkedett…”

"Przemysltől számítva 28 nap tartott hosszú utazásunk. Hej, szép magyar hazánk és szeretteink! Ha rátok gondolunk, bánatos, betegek vagyunk, hogy milj messze, messze vagyunk tőletek Délkeleten, Ázsiában, de azért a lelkünk álmunkban mindig csak otthon jár. Április 15-én megkezdődött nékünk a lágerkoszt. Naponta fejenként 3 font fekete kenyeret, levest és délben, leves után keményre főtt, olajos kását kaptunk, meljnek igen nehéz szaga volt, és ezen felül egy-egy pár kockaczukrot is és csáját. De hamarosan jött az idő, hogy az élelmet szűkebbre vették... Majd aztán később nagyon keveset kaptunk mindenből. Csak a nehéz hónapokból kaptunk sokat, ami évekre rúgott."

Alexandriában a Nagy Sándor nyomdokain támadt hellénisztikus kultúra első városában települt át a görög élet melegében kibontakozott szellemi világ a hűvös könyvtárba, egy még sokkal forróbb keleti élet hevétől idegenül, távolságtartóan elvonulva. Egyiptomi papirusznádból megszövődik a könyvek úszó szigete, a hellasi vagy akár gyarmati - például kyrénéi - hazájuktól elszakadt szellemi görögök előkelő hajója. A kyrénéi Kallimachos legelső szigorú kormányosa és őre e csodálatos alkotmánynak, amelynek a titka e himnuszok megértésének kulcsa is.
A titok az, hogy itt Görögországot, az istenjelenésektől és minden ősi hagyománytól megszentelt tájakat, templomokat, helységeket és zugokat s a történéseket, ismétlődőket vagy egyszeri furcsákat, amiket ezek láttak, viszik magukkal a hajósok idegenbe, viszik magukkal az időből és feledésből emlékeztető és megtartó jelekbe tömörítve. Ezek a jelek veszik körül őket varázshajójukon, mint a halott egyiptomiakat a sír falára írt hieroglifák, amelyek elolvasva varázsigékké válnak s színes és eleven létet idéznek fel.

Ebben a késői regényében Maugham - tőle szokatlanul - a történelembe rándul ki. Hőse Machiavelli, aki, miközben Firenze követeként az egész Itália bekebelezésére törő Cesare Borgiánál igyekszik képviselni városállama érdekeit, megkívánja egy gazdag imolai kereskedő fiatal feleségét. A könyv két kudarc története. Machiavelli fortélyos tervét vágya betöltésére végül is az a Cesare Borgia húzza keresztül (a döntő pillanatban sürgős kihallgatásra kéretve a követet), aki viszont a fényes eszű diplomatát szeretné elcsábítani, azaz rábírni, hogy szegődjön az ő szolgálatába. Cesare erős és tehetséges, Firenze urai korlátoltak és kicsinyesek. Machiavelli mégis nemet mond. Döntő érve, amelyet talán abban foglalhatnánk össze, hogy a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb zsarnokság, aligha független a második világháborút az előzményeit átélő Maugham huszadik századi szempontjaitól. Cesare Borgia mindenestre rossz végre jut, a szerelmi kudarc viszont művészi siker forrása: Machiavellit az egyik legremekebb reneszánsz komédia a Mandragóra megírására ösztönzi.