Termékek szűrése

Magyar Bálint 2001-ben „Magyar polip – a szervezett felvilág” címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.
Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág”, a „maffiamódszereket alkalmazó állam” és a „politikai családtagok” voltak. 2010-ben azonban a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza.
A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet.
A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

"A pármai kolostor a XIX. század nagyregénye, a szabadság és a boldogság követelése a Szent-Szövetség korában" - írta róla Aragon. Ez a regény Stendhal öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de a kevesek közt Balzac így nyilatkozott róla: "Stendhal olyan regényt írt, melynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!... Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat - egy zsarnok udvarát!...
Nagyszerű, kellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!... Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!" A pármai kolostor-ban csodálatos egységben találkozik Stendhal realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról.

Miért jelentős ez a könyv?
A magyar szellemi életben talán először születik meg egy átfogó nemzeti stratégia váza:
Ez a nemzeti stratégia kimondatlanul is leszámol azzal a magyar és kelet-közép-európai illúzióval, hogy csak a fejlett világ modelljeinek és receptjeinek szolgai lemásolásával megoldhatjuk saját fejlődésünk dilemmáit;
Ennek ellenére a szerzők Magyarország jövőjét nem elsősorban Magyarországból kiindulva vizsgálják, hanem a globális erőtér s ezen belül a nyugat-európai metatrendek feltérképezése alapján;
Ez a kutatás és programírás most mindenekelőtt a globális, az európai és a magyar valóság újraelemezésével foglalkozik, hiszen a jövő felől visszanézve szinten minden másnak és másképpen látszik, ami egy új - másabb, pontosabb - jelenkép megalkotására inspirálhatja a szerzőket;
Ez a nemzeti stratégiakeresés talán még túlságosan foglya a múltnak és a jelennek, ugyanakkor a szerzők - anélkül, hogy nézeteiket egymásra erőltetnék - a jövő alapvető értékeiben nagyon is megegyeznek;
A könyv egyik közös üzenete az, hogy az újkapitalizmus pénz- és pénzpiac-központú világában a következő huszonöt évben Magyarországnak semmi esélye sincs arra, hogy a fejlett első világot utolérje, ami önmagában is egy új jövőkép alapját jelenti;
Ezért - noha furcsán hangzik - Magyarországnak nemzeti, Közép-Európának regionális érdeke, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket növelő újkapitalizmust előbb-utóbb váltsa fel az információs-kommunikációs társadalom (optimálisabb esetben: a kultúratársadalom), mert csak a tudás avagy a szellemi tőke irányította modellben lehetnek tényleges felzárkózási esélyeink;
A könyv másik közös vélekedése, hogy - függetlenül attól, hogy milyen holnap vár ránk - ez nem lehet azonos azzal, hogy kiforgatnak minket hagyományainkból, nemzeti értékeinkből, nyelvünkből és kultúránkból vagy méltóságunkból, a kötet írói már ezért is a globális erőtér feltételeivel egyenrangú tényezőknek tekintik a magyar fejlődés sajátosságait, tartalékait, belső rendjeit;
A tanulmányok írói szinte kivétel nélkül elemien fontosnak vélik (a globális erőtér sajátosságaként is) a civil társadalom és a civilpolgár regionális és magyar esélyeinek növelését;
Az egyszerre globális, nemzeti és lokális információs társadalom modellje nem eleve rossz vagy jó, s a szerzők által megfogalmazott, távlatos nemzeti stratégia teszi csak lehetővé, hogy Magyarország érdemben beleszóljon abba, hogy nálunk vagy tágabb régiókban milyen legyen az új fejlődési alternatíva;
A jövő természetesen nem csak egy vagy néhány alternatíva, Magyarország és tágabban a második világ (nem elfogadható a félperiféria megnevezés) kénytelen szembenézni nagyon is fekete és szürke jövőforgatókönyvekkel, sőt akár a legrosszabb lehetőségekkel is;
Ebben a kötetben minden szerző azt gondolja és írja, ami a saját álláspontja, ugyanakkor a tanulmányok szükségképpen egymásra is reflektálnak, egyes gondolatokat gyengítenek, másokat erősítenek, így a könyv észrevétlenül megérleli azokat a hipotéziseket és fogalmakat is, amelyekkel a kutatás végén megszülethet az átfogó nemzeti stratégia;
Ez a nemzeti stratégia (előítéletes hazánkban ezt illik jelezni) független pártpolitikai szándékoktól vagy hatalmi ideológiáktól, már azért is, mert a szerzők többsége szerint az általános metatrend az, hogy a közpolitika a hagyományos képviseleti demokráciától valószínűleg a közvetlen, elektronikus demokrácia felé vezet;
Ez a könyv nem az életunt, a hisztériázó, a magatehetetlen, éppen ellenkezőleg az életerős, a megfontolt, magának jövőt tervező Magyarország könyve;
A kötetben szereplő kiváló tudósoknak (és az ebből a kötetből még kimaradt értelmiségieknek) közös szándéka, hogy a legkésőbb 1999 végéig megjelenő nagy jövőkönyv már nem az egyes szerzők tanulmányaiból, hanem az együtt megfogalmazott, összeérett jelen- és jövőképekből, a részletesen megírt forgatókönyvekből áll;
Magyarországnak túlságosan sok vitája van saját múltjával, jelenével és jövőjével, ezért talán az a legizgalmasabb kérdés, hogy merre vezet a holnap? Hogy a könyv végül is milyen jövőalternatívákat fogalmaz meg?
Olvassák el a könyvet!

"Alapelveim ma is ugyanazok, mint amelyek a múltban vezéreltek: békés egymás mellett élés, el nem kötelezettség, egyenlőségre és önállóságra alapozott nemzetközi együttműködés, teljes függetlenség, az uralkodás és megfélemlítés mellőzése, közös munka a többi országgal az egész világra kiterjedő béke és barátság megteremtése."

„Mit jelent középszerűnek lenni? Hogy lehet ezzel együtt élni?" Mi történik, ha az ember nem találja meg a valódi hivatását? Mivé lesz, ha nem képes sorsát megélni, mert az csupán véletlenek láncolatából áll össze? Ezeket a kellemetlen, de mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket teszi fel Dániel Kehlmann rendkívül olvasmányos regényében a tőle megszokott humorral és filozofikussággal. Ám nem áll meg itt. Azt is bemutatja, hogy miért és miként menekül a kötelességeibe a saját tehetsége kibontakoztatását elszalasztó ember. És hogy hiába a családi minták, „saját erőből kell megtanulni mindent". A több nézőpontból elmesélt események hőse egy a családját faképnél hagyó író, egy Isten létezését tagadó pap, egy festő hagyatékának rafinált gondozója, valamint egy üldözési mániás vagyontanácsadó. Egy apa és három fia, akik életét a hazugságok és a látszatok uralják. Kehlmann legújabb regénye 2013-ban látott napvilágot Németországban, és rögtön a Spiegel bestseller listájának élére állt.

E kis lexikon célja, hogy a nemzeti érzésű magyar intelligencia számára a modern élet eszméinek és a tudományok új eredményeinek útvesztőjében kalauzul szolgáljon. A magyar társadalom ama rétegéhez akar tehát főképen szólni, amely a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Napkelet folyóirat köré olyan lelkesedéssel sorakozott. Főelvének következetes keresztülviteléből folyik, hogy elsősorban az alkotó világnézet képviselőit, eredményeit és elveit ismerteti, mindamellett nem elfogult. Közönségével a másik tábor irányait és jelentősebb alakjait is megismerteti s vagy állást foglal velük szemben vagy pedig, amennyiben komoly értékekről van szó, elismerésben részesíti őket.
Mint kis lexikon nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az ismertetett fogalmakkal és nevekkel szemben a legteljesebben kiegyensúlyozott arányosságot őrizzen meg. Aktualitásra törekedvén, természetes, hogy a jelent mozgató eszméket, a jelenre ható egyéneket, a jelennek közéletében, művészetében és tudományosságában fontos eredményeket, vagy a multnak jelenbe átnyúló elemeit, bővebben tárgyalja, mint a letűnt korszakoknak - bár tiszteletreméltó - de hatásban vagy érdekességben csökkent neveit és erőit. Különös gondot fordít a társadalmi tudományokra, a jelenkor politikai eszméire, a világháborúra, a magyar közélet és műveltség legújabb lendületének jelenségeire, a megszállt területek irodalmi életére s a történeti, a technikai és természettudományok legfrissebb eredményeire. Különös figyelemben részesíti a magyar szellemnek részvételét az emberi tudás kialakulásában s a magyar tudósok közül nem egy olyat juttat a megérdemelt méltatáshoz, akiről eddig még nagyobb lexikonokban sem esett szó.
Az összefoglaló képzőművészeti cikkek kissé nagyobb teret kaptak, mint az egyes irodalmak története, ennek oka azonban abban keresendő, hogy a képzőművészeti cikkekhez melléklet illusztratív anyag részletesebb kifejtésre ösztönöz.
Az időszerű változásokkal a lexikon körülbelül ez év október havának közepéig tart lépést.
Budapest, 1927 november hó

A Magyar Irodalmi Társaság

"Képzeld el, hogy ha már sok ilyen Marci lesz, és az egyedül élő öreg nénikék majd szépen elbeszélgetnek velük, mint eddig, csak ezután a kutyák válaszolnak is, az milyen szép lesz."

A Marci, a beszélő kutya többrétegű írás. Csányi Vilmos bevezeti az olvasót a feljebb idézett problémába, bepillantást ad a működő tudomány valós mechanizmusaiba, és végigkalauzolja Marci kutya izgalmas, kalandos történetén, amelyben ő tényleg megszólal és beszélget is egy darabig.

Danielle Steel lebilincselő regényében egy természeti katasztrófa hozza közel egymáshoz a szomszédokat. Találkozásuk olyan eseményeket indít el, amelyek során titkok tárulnak fel, kapcsolatok szakadnak meg, és idegenek között kovácsolódnak új, erős kötelékek.

Meredith White egykoron Hollywood ünnepelt sztárja volt, de egy személyes tragédiát követően elzárkózott a világ elől, San Franciscó-i kastélyában rejtőzött el.
Amikor egy pusztító földrengés káoszba sodorja a várost, Meredith a házába invitálja átmenetileg hajléktalanná vált szomszédjait - és gyógyulása ezzel megkezdődik. A köztiszteletben álló, ám titokban kegyetlen orvos. A gyönyörű fiatal nő, akit dúsgazdag barátja csak játékszernek tekint. A virtuóz koncertzongorista, aki már elmúlt nyolcvanéves. Mindnyájuknak megvan a maga története és féltve őrzött titka.
Kapcsolatai mélyülésével Meredith új megvilágításban látja saját elszigeteltsége éveit. És ahogy mindannyian elkezdik újraépíteni az életüket, megértik, hogy a bajból is születhetnek jó dolgok, és hogy az életünk egy pillanat alatt a feje tetejére állhat ugyan, de a nagylelkűségből, a szeretetből és a bátorságból fakadó cselekedeteknél nem létezik hatalmasabb erő.

"Isten nevében!" Kardos G. György mind a négy regényének írását ezzel a nekifohászkodással kezdte. Valódi kéziratok maradtak utána, mert a szerző töltőtollal írt, fekete tintával - az utolsó litert Nagy Lászlótól kapta -, spirálfüzetbe, ágyán fekve, nem lévén íróasztala. Ha más nem is jelezné - persze jelzi -, ez is mutatja: hiába szólt róla kicsinylőn, hiába volt, hogy alig beszélt róla, s ha igen, akkor is zavartan, kelletlenül: az írás, a regényírás szent dolog volt nála. Ez a látszólag vicces, bohém, szerte lévő ember végtelen tudatossággal, pontossággal írta meg fő műveit; igazi író volt, egész élete az írásnak rendelődött alá, az írás a legbenső énjéből fakadt. Ő volt az író. Ez a kis könyv őróla szól. Az íróról, aki életének utolsó másfél évtizedében a szerzőnek nem csupán közeli barátja, sétatársa, cimborája, napi beszélgető partnere volt, de írói, emberi példaképe, pótapja is, aki a halála óta eltelt másfél évtizedben mindennap ott sétált mellette a pesti utcán, és ott sétál ma is.